A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy hol húzódik a határ az egészséges állóképességi terhelés és a szervezet túlzott igénybevétele között, illetve milyen hosszú távú hatásai lehetnek az extrém edzésmennyiségnek. Egy friss kutatás most új kérdéseket vetett fel az ultrafutás, a bélrendszer egészsége és bizonyos vastagbél-elváltozások lehetséges kapcsolatáról – de a kép ennél jóval összetettebb.
Ha te is találkoztál az utóbbi napokban eléggé felkapott kutatással, amely szerint állóképességi futók körében magasabb a vastagbél-adenoma előfordulása, akkor ez a cikk Neked szól. Igyekeztem olyan tényeket és adatokat összegyűjteni, amik árnyalhatják a képet. Fontos azonban, hogy a sportolás ellenére is komolyan vegyük azokat a tüneteket, amiket akár a futás, de egészségügyi probléma is okozhat.
Az egészség határa
Számos bizonyíték utal arra, hogy a rendszeres testmozgás preventív hatású a vastag-és végbéldaganat kialakulását tekintve. Nagy mintaszámú epidemiológiai kutatások alapján a fizikailag aktív emberek körében akár 20-30%-kal is alacsonyabb lehet előbbi betegség kockázata a fizikailag inaktív emberekhez képest.
Ezért is lehet sokak számára meglepő az az amerikai kutatás, mely 35-50 éves hosszútávfutókat vizsgált. A vizsgálatba 94 sportoló került beválasztásra, akik legalább 2 ultramaratont (>50km) vagy 5 maratont teljesítettek.
A vastagbéltükrözés összesített eredményei alapján a hosszútávfutók:
- 41,5%-nak volt legalább 1 adenomája
- 15%-nak volt előrehaladott állapotú adenomája
- semelyikénél nem találtak daganatos elváltozást
A vastagbél polip egy makroszkópos, endoszkópos eljárással leírható fogalom: a bélnyálkahártyából kiemelkedő képletet jelenti. Az adenoma ezzel szemben szövettani diagnózis, amely a polip egyik típusa. Habár jóindulatú elváltozásoknak tekinthetők, idővel daganattá alakulhatnak, ezért az időben való felismerés és kezelés sokszor életet menthet.
A kutatók becslései szerint átlagos kockázatú, 40-49 éves felnőttek körében az előrehaladott adenoma előfordulása nagyjából 1,2%. Maguk is kiemelik, hogy eredményeik sokkal inkább hipotézisalkotó jellegűek, mintsem ok-okozati bizonyítékokat szolgáltatnak.
Az életkor kérdése
A kutatásba 35-50 éves futók kerültek beválasztásra. Átlagos kockázatú emberek esetén a vastagbéltükrözés ajánlott ideje 50 éves kor felett van (egyre több országban a 45 éves kort húzzák meg határként). Ezért 50 év alatti életkorú egyének adenoma előfordulásáról csak kevés adat áll rendelkezésre, így az összehasonlítás is nehézségekbe ütközik.
Ha fiatalabb életkorban kerül sor vastagbéltükrözésre, annak hátterében állhat:
- tünetek megléte
- családi halmozódás
- egyéb gyomor-bélrendszeri betegség megléte
- egészségszorongás
A hosszútávfutók nem átlagemberek. A tapasztalt állóképességi futók számos szempontból eltérhetnek az átlagpopulációtól, ezért az ilyen kutatási eredmények értelmezésekor fontos figyelembe venni azokat a tényezőket is, amelyek nem feltétlenül magához a futáshoz, hanem az életmódjukhoz és sportolási szokásaikhoz kapcsolódnak. A lehetséges befolyásoló tényezők között szerepelhet például a versenyek alatti rendkívül magas szénhidrátbevitel, illetve az, hogy egyes futók a gyomor-bélrendszeri panaszok elkerülése érdekében hosszabb távon alacsonyabb rostbevitelre törekednek.
Emellett hatással lehet a szervezetre a különböző étrend-kiegészítők használata, a tartósan alacsony energiabevitel, valamint a nem szteroid gyulladáscsökkentők – például egyes fájdalomcsillapítók – gyakori alkalmazása is. A hosszú ideig tartó, nagy intenzitású terhelések során a bélrendszer vérellátása átmenetileg csökkenhet, ami szintén szerepet játszhat bizonyos emésztőrendszeri folyamatokban, miközben
a rendszeres extrém terhelés a bélmikrobiom összetételére is hatással lehet.
További kérdéseket vethet fel az olyan étrendi irányzatok követése is, mint a ketogén vagy ahhoz hasonló táplálkozás, amelyet egyes állóképességi sportolók a jobb tápanyaghasznosítás reményében alkalmaznak.
A kutatás egyik fontos korlátja, hogy nem alkalmazott kontrollcsoportot. Azaz a kutatók nem 94 hosszútávfutót és például 94 hobbi futót/sportolót hasonlítottak össze, hanem korábbi szűrővizsgálatok publikált eredményeiből indultak ki. Ez önmagában nem hiba, de az eredmények erősségét és értelmezését jelentősen befolyásolja. Ugyanis adott populációk a futáson kívül számos más tényezőben is eltérhetnek egymástól.
Milyen lehetséges magyarázatok állhatnak a háttérben?
A kutatás eredményétől függetlenül vannak olyan magyarázatok, amelyek ténylegesen növelhetik az adenoma kialakulásának esélyét állóképességi futóknál.
Bélrendszer csökkent vérellátása
Hosszantartó állóképességi edzés során a véráramlás elsősorban a dolgozó vázizmok felé irányul, így a bélrendszer véráramlása jelentősen csökkenhet. Ennek következménye lehet a vastagbél nyálkahártyájának károsodása, átmeneti gyulladása. Többek között ezek is magyarázzák a gyakori gyomor-bélrendszeri panaszokat, mint például hasi görcs, hasmenés, véres széklet.
A daganatképződés sosem egylépcsős folyamat.
Arról, hogy ez a többszöri ismétlődő alacsonyabb vérellátás mennyiben járul hozzá a daganatok kialakulásához kevés információnk van, de a lehetséges okok közt szerepelhet.
Nem megfelelő rostbevitel
A futók gyakran a rostokat okolják a gyomor-bélrendszeri panaszokért, ami nem megfelelő rostbevitelhez vezethet. Ahogy korábbi cikkünkből megtudhattad nem önmagában a rostokkal van probléma, sokkal inkább az időzítéssel.
Az alacsony rostbevitel a vastag-és végbéldaganat legerősebb táplálkozási kockázati tényezője. Futóknak is javasolt a minimum napi 30-35 gramm rostbevitelt elérni, ami teljes értékű gabonákban, zöldségekben, hüvelyesekben, gyümölcsökben gazdag étrend segítségével érhető el.
Ugyanitt említeném meg a ketogén étrendhez hasonló táplálkozást, ami egyre többször jelenik meg állóképességi futók körében. A magas -különösen állati- zsír-és fehérjebevitel jelentősen növelheti a vastag-és végbéldaganat előfordulásának kockázatát. Futóknak és nem futóknak sem ajánlott ennek az étrendnek a követése.
Finomított gabonafélék, ultrafeldolgozott élelmiszerek gyakori fogyasztása
Az állóképességi futók napi energiaszükséglete rendkívül magas lehet, ezért sokan úgy érzik, hogy ezt kizárólag teljes értékű, minimálisan feldolgozott alapanyagokból nehéz fedezni. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek energiasűrűségük miatt kis térfogat mellett is sok kalóriát biztosítanak, ami megkönnyítheti a szükséges energiabevitelt.
Ugyanakkor egyre több kutatás utal arra, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztása összefüggésbe hozható a vastag- és végbéldaganat magasabb kockázatával. Ennek hátterében valószínűleg nem egyetlen összetevő áll, hanem az ilyen étrend általában alacsonyabb rosttartalommal, kevesebb védő hatású növényi vegyülettel, valamint kedvezőtlenebb zsír-, cukor- és sóösszetétellel jár együtt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy futónak minden ultrafeldolgozott terméket kerülnie kell. Az edzés vagy verseny közben alkalmazott frissítők – például gélek, izotóniás italok vagy energiaszeletek – speciális célt szolgálnak, és teljesítmény-élettani szempontból indokoltak lehetnek. A hangsúly inkább azon van, hogy a mindennapi étrend alapját továbbra is a teljes értékű gabonák, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, olajos magvak és minőségi fehérjeforrások adják.
Oxidatív stressz, bélmikrobiom változások
A hosszú ideig tartó terhelés növelheti a szabad gyökök képződését és átmenetileg befolyásolhatja a bélmikrobiom összetételét, ami kedvezhet a gyulladásos folyamatoknak. Ezek hosszú távon hozzájárulhatnak a daganatok képződéséhez, azonban általános következtetés nehezen vonható le. Az étrend összetétele, egyéb életmódbeli tényezők ellensúlyozhatják a káros hatásokat.
Hogyan értelmezzük a kutatás eredményeit?
Ahogy a szerzők is kiemelik, a kutatásnak számos limitáló tényezője van, ami miatt ok-okozati következtetések levonására kevésbé alkalmas. Függetlenül az eredményektől, a kifejezett gyomor-bélrendszeri panaszokat edzett állóképességi futóknak sem érdemes figyelmen kívül hagyni és az intenzív terhelésnek tulajdonítani. Különösen, ha gyakori a véres széklet, vagy a hasmenés és székrekedés váltakozása.
Amire viszont számos, magas szintű bizonyíték utal:
- az alacsony rostbevitel
- a vörös húsok túlzott bevitele
- a feldolgozott húskészítmények gyakori fogyasztása
- a magas (állati) zsír-és fehérjebevitel
- az alkoholfogyasztás
- a dohányzás
- az elhízás
- a mozgásszegény életmód
- a finomított gabonafélékben, ultrafeldolgozott élelmiszerekben gazdag étrend
mind jelentősen növelheti a vastag-és végbéldaganat kockázatát.
A tanulmány egy érdekes és fontos tudományos kérdést vet fel: vajon az évtizedeken át végzett extrém állóképességi terhelés hatással lehet-e a vastagbél egészségére? Erre jelenleg még nincs egyértelmű válasz.
A kutatás eredményeit érdemes komolyan venni, ugyanakkor a vizsgálat korlátai miatt nem szabad belőlük azt a következtetést levonni, hogy a maraton- vagy ultrafutás önmagában növeli a vastagbélrák kockázatát. A rendszeres testmozgás továbbra is védő tényező a vastag- és végbéldaganatok megelőzésében.
A hosszútávfutók számára a legfontosabb üzenet talán nem az, hogy kevesebbet kellene futniuk, hanem az, hogy a teljesítmény mellett az egészségükre is figyeljenek. A megfelelő rostbevitel, a változatos, növényi alapanyagokban gazdag étrend, a feldolgozott húsok mérséklése, valamint a visszatérő gyomor-bélrendszeri panaszok kivizsgálása legalább olyan fontos része a felkészülésnek, mint az edzésterv.
Remélhetőleg a következő években nagyobb, kontrollcsoporttal végzett vizsgálatok segítenek majd eldönteni, hogy valóban létezik-e összefüggés az extrém állóképességi sport és a vastagbél-adenomák gyakoribb előfordulása között, vagy a mostani eredmények hátterében elsősorban más életmódbeli tényezők állnak.
