A futás sokaknak jóval többet jelent egy sportnál. Segíthet levezetni a feszültséget, kapaszkodót adhat egy nehéz időszakban, és megtaníthat arra is, hogyan álljunk fel egy kudarc után. Erről beszélgetett Lubics Szilvia ultrafutó, Erős Tibor ultrafutó és Asiama Evelyn dietetikus, masters atléta és mentálhigiénés szakember Azurák Csaba vezetésével a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány nyilvános podcast-felvételén.
A beszélgetés egyik legerősebb része Lubics Szilvia vallomása volt saját kamaszkoráról. „Visszagondolva az eddigi életemre, nekem a legkeményebb időszak a kamaszkor volt. Nagyon egyedül éreztem magam, rettentő sok dolog miatt szorongtam. Nekem nem volt ezzel kihez fordulni, teljesen tanácstalan voltam” – mondta Lubics Szilvia.
A beszélgetés a sport és a mentális egészség kapcsolatát járta körül. Szó esett a szülők és edzők felelősségéről, a teljesítménykényszerről, a sportban megélt kudarcokról, valamint arról is, hogy egy futó közösség és egy közös cél milyen sokat adhat azoknak, akik nehéz élethelyzetben vannak.
A futás nem csak a kilométerekről szól
Mindhárom vendég a gyermekei születése után kezdett komolyabban sportolni. A futás náluk így szorosan összekapcsolódott azzal az igénnyel is, hogy szülőként milyen példát szeretnének mutatni.
Erős Tibor 39 éves volt, amikor elkezdett futni. Nem ultrafutóként képzelte el a jövőjét, egyszerűen csak szeretett volna nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lenni. „A lányom születése indította el ezt a kattanást. Miatta akartam nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és jobb emberré válni, hogy jó példával járjak előtte. Nem akartam ultrafutó lenni, egyszerűen csak mozogni akartam, és nyugodtabbá válni” – mesélte.
A történet jól mutatja, hogy a futás kezdete mögött sokszor egészen más motiváció áll, mint egy konkrét verseny vagy időeredmény. Valaki fogyni szeretne, más stresszt vezetne le, megint más egy élethelyzetből keresi a kiutat. A sport közben sajátos önismereti tereppé is válhat.
„Nem akkor jó emberek, ha mekkora egyéni csúcsot futnak”
A teljesítményorientált sport egyik legfontosabb kérdése, hol húzódik a határ a fejlődés iránti egészséges igény és a folyamatos önostorozás között.
Lubics Szilvia edzőként is találkozik ezzel a problémával, ezért a futóinak rendszeresen hangsúlyozza, hogy egy eredmény nem határozza meg az ember értékét. „A futóimnak mindig tudatosítom, hogy ők és az eredményeik között nincs egyenlőségjel. Nem akkor jó emberek, ha mekkora egyéni csúcsot futnak. Hobbiból futunk, azért kezdtük el, hogy kikapcsolódjunk, a hobbi pedig nem jelentheti azt, hogy folyamatosan ostorozzuk magunkat” – mondta.
Ez különösen fontos üzenet egy olyan sportban, ahol szinte minden mérhető. Kilométerek, tempó, pulzus, szintemelkedés, versenyidő, helyezés. Az edzésadatok könnyen a fejlődés eszközéből állandó önellenőrzéssé válhatnak.
Lubics Szilvia saját példáján keresztül arról is beszélt, hogy a hosszú távú eredmények mögött sokszor nem valamiféle különleges adottság áll, hanem éveken keresztül végzett következetes munka. „Tök sima ember vagyok, fogorvos, asztmával és két gerincsérvvel. Nincsenek extra képességeim, de ha egy átlagember beletesz 10 év konzisztens munkát, le tud futni egy Spartathlont.”
A kudarc is edzés az élethez
A sport egyik fontos mentális hozadéka, hogy a futó újra és újra találkozik olyan helyzetekkel, amelyek nem a tervek szerint alakulnak. Egy rossz verseny, egy sérülés, egy elrontott frissítés vagy egy feladás után nincs más út, mint feldolgozni a történteket és továbbmenni.
Asiama Evelyn szerint éppen ezért a sport olyan tapasztalatokat adhat, amelyek az élet más területein is használhatók. „A sport megtanított győzni és veszíteni is. Egy elszúrt verseny után 37 évesen pontosan úgy sírtam a pályán, mint tizenévesen, de másnap ez adott akkora löketet, hogy felálljak és megmutassam. A sportban átélt élmények egyfajta helyzetgyakorlatok ahhoz, hogyan tudunk talpra állni az élet más területein.”
Ez a gondolat a fiatal sportolóknál különösen fontos. A teljesítmény lehet motiváló, de egyetlen eredmény sem írhatja felül azt, hogy a sport alapvetően egy lehetőség a fejlődésre, a közösségre és az élményekre.
Futókövetként most bárki segíthet
A podcast-beszélgetés apropóját a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány őszi jótékonysági kampánya adta. A szervezet a SPAR Budapest Maraton résztvevőit várja futókövetnek és gyalogló követnek, akik adománygyűjtéssel támogatnák a fiatalok mentális egészségét. A kezdeményezéshez Lubics Szilvi, Erős Tibor és Asiama Evelyn is személyesen kapcsolódik. Szilvia számára a Kék Vonal ügye különösen fontos, hiszen fia hét éven keresztül dolgozott a szervezetnél.
„Az ő történetei alapján láttam, mekkora szükség van rájuk. Amikor először toboroztam futónagyköveteket, egy olyan közösség jött létre, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egy ilyen nemes cél nekem abszolút plusz energiát ad.”
Erős Tibor korábbi adománygyűjtő futásának emlékét is felidézte. Szerinte a célvonalon valójában sosem egyetlen ember teljesítménye jelenik meg. „Bár én futottam át a célvonalon, rengetegen adták össze azt az energiát, amivel ezt ki lehetett bírni.”
A Kék Vonal futókövet programjához bárki csatlakozhat, aki a SPAR Budapest Maratonon vagy akár gyalogosan szeretné támogatni a szervezet munkáját. Lubics Szilvia, Erős Tibor és Asiama Evelyn október 10-én és 11-én személyesen is ott lesznek a Kék Vonal sátránál a SPAR Budapest Maratonon.
A futás sokszor saját magunkról szól.
Egy ilyen közös ügyben viszont arról is, hogy a kilométerekkel másoknak is adhatunk valamit.
Futókövetnek vagy gyalogló követnek a Kék Vonal oldalán lehet jelentkezni: adomanygyujtes.kek-vonal.hu A Kék Vonal ingyenes, éjjel-nappal elérhető lelkisegély-vonalai: 116 111 fiataloknak, 116 000 a gyerekekért aggódó felnőtteknek.
