A kenyai Philemon Kiriago számára a terepfutás egyszerre hivatás, kitörési lehetőség és családi felelősség. Miután édesapja halála után rá hárult a család támogatása, a futásból származó bevétel lett az egyik legfontosabb kapaszkodója.
A 2026-os Golden Trail World Series dél-koreai döntőjét az összetett pontverseny éléről várta, ám a Muju Trail technikás pályáján, a rendkívül nehéz körülmények között óriási küzdelemben végül Elhousine Elazzaoui és saját csapattársa, Patrick Kipngeno is erősebbnek bizonyult nála, így a harmadik helyen zárta a sorozatot.
A nemzetközi terepfutás élvonalába tartozó sportolóval a kenyai utánpótlásról, a megélhetés és a versenyzés kapcsolatáról, legemlékezetesebb győzelmeiről és a jövő generációiról beszélgettünk.
Kézilabdázóként kezdted a sportolói pályafutásodat, majd egy sérülés után a futás felé fordultál. Miért maradtál végül a futásnál?
A kézilabdát is nagyon szerettem, de az életben mindenkinek szüksége van valamire, amire építhet. Már korábban is futottam mezei versenyeken, és a kenyai maratonfutók eredményei is inspiráltak.
Azt láttam, hogy a futásból nemcsak sportolóként lehet sikereket elérni, hanem pénzt is lehet keresni vele, amiből az ember gondoskodhat a családjáról. Ez is fontos szerepet játszott abban, hogy a futást választottam.
A kenyai futók rendszeresen uralják a nemzetközi hosszútávfutás élmezőnyét, ugyanakkor rengetegen vannak, akik hasonló tehetséggel soha nem jutnak el a nemzetközi szintre. Mi változott meg a te életedben, amikor lehetőséget kaptál a külföldi versenyzésre?
2022-ben Thomas (Thomas Krejci, a Run2Gether On Trail egyik alapítója – a szerk.) meghívott Európába. Ezt megelőzően Kenyában is voltak olyan versenyek, amelyeken jó eredményeket értem el, és időnként a dobogóra is felállhattam. Thomas felismerte bennem a terepfutáshoz szükséges lehetőséget, és elkezdett nemzetközi versenyekre vinni. Ezeken jól teljesítettem, így egyre több lehetőség nyílt meg előttem.
A 2022-es év fordulópont volt számomra. Amikor először versenyeztem Európában, pénzt is tudtam keresni a futással. Rájöttem, hogy ha komolyan veszem ezt a sportot, akkor a családomnak is segíthetek vele. Ez adott igazán nagy motivációt.
A Eurosportnak a Québec Mega Trail után adott interjúdban arról beszéltél, hogy sokszor azért küzdesz a győzelemért, mert a családodnak ennie kell. Ez egészen más megvilágításba helyezi a versenyzést. Mit jelent számodra ez a felelősség?
Édesapám 2012-ben meghalt. Öten vagyunk testvérek, édesanyám pedig kis léptékben gazdálkodik. Én lettem az, akinek gondoskodnia kell a családjáról. A testvéreim egyetemen tanulnak, és nekem is van saját családom, amely szintén számít rám.
Ezért dolgozom olyan keményen a futásban. Nincs más munkám, a futásból származó bevételre támaszkodom. Szeretnék annyit keresni, hogy segíthessem a családomat, és biztosíthassam számukra a megélhetést.
Ha a futás egyszerre a szenvedélyed és a megélhetésed forrása, könnyen hatalmas nyomás nehezedhet rád. Hogyan éled meg ezt a terhet a versenyeken?
Igyekszem nyomás nélkül futni. Imádkozom Istenhez, és azt kérem tőle, hogy segítsen a versenyeken. Nem akarom, hogy kizárólag a győzelem vagy a pénzdíj gondolata irányítsa a futásomat.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, miért csinálom. Már egy kisebb összeg is sokat jelenthet a családomnak, akár az egyheti élelmiszerre is elegendő lehet. Ezért futok: hogy pénzt keressek, és gondoskodni tudjak azokról, akik számítanak rám.
Hálás vagyok Istennek az egészségemért és az erőmért, amelyek lehetővé teszik, hogy továbbra is versenyezzek.
Hol készülsz a versenyekre, és mennyire fontos a közösség a fejlődésedben?
Nyugat-Kenyából származom, és egy nagyobb futóközösséghez tartozom. Itenben is edzek, amely a kenyai futóélet egyik ismert központja. A Run 2Gether csapatban sokan készülünk együtt, a teljes közösség létszáma nagyjából hetven fő lehet. A mindennapi edzéseken azonban nem mindig ugyanazokkal az emberekkel futunk, mert vannak, akik terepfutásra, mások országúti versenyekre vagy pályaversenyekre specializálódnak.
Körülbelül nyolcfős kisebb csoportban is szoktunk együtt futni, és vannak olyan időszakok, amikor otthon, a családom közelében edzem. A közösség mellett az edzők és a szakmai támogatók is fontosak. Sokat köszönhetek Thomasnak és azoknak, akik a kenyai felkészülésünket segítik.
A közös edzések és az a tudás, amelyet a csapattól kapok, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy azzá a futóvá váljak, aki ma vagyok.
Melyik versenyedre emlékszel vissza a legszívesebben?
Az egyik legemlékezetesebb élményem a svájci Sierre-Zinalhoz kötődik. Ez a nemzetközi terepfutás egyik ismert versenye, amelyen rendkívül erős mezőny gyűlik össze. Különleges érzés egy ilyen eseményen győzni, amelyet a világ minden táján figyelemmel követnek.
A kaliforniai Black Canyon versenyen aratott győzelmemet is kiemelném. Nagyon erős mezőny gyűlt össze, és sikerült olyan ellenfeleket is megelőznöm, akiket nagyra tartok. Ezek az eredmények sokat jelentenek nekem, mert megmutatják, hogy a nemzetközi élmezőnyben is képes vagyok helytállni.
A 2026-os Golden Trail World Series döntőjére is úgy érkeztél, hogy már a világ legjobbjai között versenyezhettél. Milyen célokkal vágtál neki az idény utolsó nagy kihívásának?
A Golden Trail World Series döntője különösen fontos számomra, mert korábban csak álmodtam arról, hogy ilyen szinten versenyezhessek. Most, hogy itt voltam, szerettem volna a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.
Tudtam, hogy a döntő pályája technikás, ami sok kenyai futónak nehézséget okozhat. Ettől függetlenül mindent megtettem, hogy jól szerepeljek. Nem minden pálya kedvez ugyanannak a futótípusnak, de alkalmazkodnunk kell a kihívásokhoz, és a legjobbat kell kihoznunk magunkból.
Ha egyszer befejezed az aktív versenyzést, szeretnéd továbbadni a tapasztalataidat a fiatal kenyai futóknak?
Kenyában fontosnak tartjuk, hogy inspiráljuk a következő generációt, különösen a még iskolába járó fiatalokat. Szeretnénk megmutatni nekik, hogy a terepfutásban is lehet jövőjük.
Thomas is támogatja ezt a törekvést. A cél az, hogy a következő években még többen válasszák a terepfutást, és ne csak az országúti versenyzésben lássanak lehetőséget. Szeretnénk motiválni a fiatalokat, hogy megismerjék ezt a sportágat, és kipróbálják magukat benne.
Ha a saját példámmal hozzá tudok járulni ahhoz, hogy több kenyai fiatal találja meg az útját a terepfutásban, annak nagyon örülök.
