A szezon végére már alig maradt energiája, a dél-koreai Golden Trail World Series-döntő mégis olyan lehetőséget hozott Szabó Sándor számára, amely az egész következő évét meghatározhatja. A magyar terepfutó Golden Ticketet szerzett, így 2027-ben a sorozat valamennyi állomásán rajthoz állhat a világ legjobbjai között.
De hogyan lehet nemzetközi szinten bizonyítani úgy, hogy a versenyek költségeit nagyrészt saját zsebből kell finanszírozni, és mi kell ahhoz, hogy a magyar terepfutás közelebb kerüljön a nemzetközi élmezőnyhöz? A Golden Trail World Series dél-koreai döntőjéről, az önmagához vezető útról és a következő szezon nagy terveiről is beszélgettünk a magyar terepfutóval.
Milyen elvárásokkal érkeztél Dél-Koreába?
Csak szerettem volna letenni a pályára a szezonból megmaradt energiámat, ugyanis nagyon sűrű volt az évem. Nézegettem a mezőnyt a verseny előtt, és úgy voltam vele, hogy ha a legjobb 30 között végzek, akkor elégedett lehetek.
Melyik volt a döntő legnehezebb szakasza, és hogyan változott közben a versenystratégiád?
A stratégiám egyszerű volt, de kivitelezni már annál nehezebb. A lejtőkön óvatosan és biztonságosan szerettem volna haladni, a felfeléken, amelyek most jobban mennek nekem, pedig nyomni, de nem maximális tempóban, nehogy idő előtt kipukkadjak. Felfelé végig előztem, lefelé viszont öt-hat ember is elment mellettem, majd az emelkedőkön visszafutottam eléjük.
Ez egészen az utolsó emelkedőig működött, ahol mindkét lábam begörcsölt. Itt három ember elment mellettem, de végül az utolsó lejtőn még két másikat is megelőztem, akik szintén görcsökkel küszködtek. Végig a 20. és a 25. hely között mozogtam a mezőnyben, ami elég volt, hogy az Open kategória 2. helyén végezzek. Bár ez számomra is utólag derült ki, hatalmas meglepetés volt, amikor az eredményhirdetésen bemondták a nevem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miben készültél másképp erre a versenyre, mint egy átlagos terepfutóversenyre? Melyik edzésmunka vagy korábbi tapasztalat segített a legtöbbet a dél-koreai pályán?
Különleges felkészülést nem igazán végeztem erre a versenyre. A legjobb, amit tehettem, az volt, hogy a lehető legfeltöltöttebb állapotomban érkezzek a rajthoz. Korábbi tapasztalatként jól jöttek a technikás, köves terepen rendezett versenyek, amelyekből idén is volt néhány Horvátországban.
A döntőn a világ legjobb terepfutói között versenyezhettél. Mit tanultál abból, hogy ilyen közelről láthattad őket?
Egyszerre megtisztelő és felemelő érzés volt. Jó és egyben rossz is látni, hogy mennyire messze vagyunk az élmezőnytől, vagy éppen milyen közel hozzá, attól függően, ki hogyan látja. A verseny előtti pályabejáráson teljesített közös futás örök élmény marad számomra. Mondtam is Elhousine Elazzaoui-nak, hogy kihasználom az alkalmat, és futok mellette egy kicsit, mert nem tudom, mikor lesz erre legközelebb lehetőségem. Csak mosolygott.
A Golden Ticket révén jövőre a sorozat valamennyi állomásán indulhatsz. Miben változtathatja meg ez a lehetőség a felkészülésedet, és milyen célokkal vágsz neki a 2027-es szezonnak?
Eredetileg is az volt a tervem, hogy a teljes sorozatot kellene megcéloznom. Így már nincs visszaút, úgy látszik, az élet is ebbe az irányba akar terelni. Teljes gázzal vetem majd bele magam az egész sorozatba, aztán kiderül, mire lesz elég az erőm.
Azt viszont biztosan tudom, hogy ehhez többre lesz szükség annál, mint amire jelenleg képes vagyok. Motivált lettem, és van is kedvem elvégezni az ehhez szükséges munkát. Remélem, semmi sem akadályoz majd, és sikerül megvalósítanom a terveimet!
A nemzetközi versenyzés utazással, költségekkel és jelentős időráfordítással jár. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a munkáddal és a magánéleteddel, és mi kell ahhoz, hogy a következő szezon valóban megvalósuljon?
Edzőként dolgozom főállásban, de emellett július óta van egy 30 órás állásom is, amely az időm mellett az energiámat is igénybe veszi, ugyanakkor a pénztárcámra pozitív hatással van. Igazából flottul működik minden, ez egy évek óta bejáratott rendszer.
Mi is érezzük azonban, hogy az idei év túl volt terhelve, ezért csökkenteni fogjuk a versenyek számát. Jövőre a legfontosabbak kapnak majd igazán nagy hangsúlyt. A sok edzés mellett ez lesz a siker kulcsa!
Ha végignézed az eddigi terepfutó-pályafutásodat, melyik fordulópont vitt a legközelebb ehhez a mostani eredményhez?
Idén összességében sikerült előrelépnem a teljesítményemben. Jobban sikerült az alapozásom, mint az utóbbi években, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna.
Emellett sok energiát fektettem az önfejlesztésbe is, amire az elmúlt években kevesebb figyelmet fordítottam. Biztos vagyok benne, hogy ez a két tényező együtt járult hozzá az idei eredményeimhez.
Mit tanultál magadról az odáig vezető úton?
Azt, hogy az utóbbi néhány évben kissé elhanyagoltam a saját lelki világommal való foglalkozást, és letértem arról az útról, amelyen szerettem volna haladni. Ez olyan helyzeteket idézett elő az életemben, amelyek miatt újra meg kellett találnom önmagam.
Úgy gondolom, ez sikerült is, most már minden jó irányba halad, legalábbis azon az úton, amelyen szeretnék járni.
Mit gondolsz, mi hiányzik ahhoz, hogy több magyar terepfutó is megjelenjen a nemzetközi élmezőny közelében?
Elsősorban a támogatás. Mi is mindent saját zsebből finanszírozunk. Persze ez a döntő most kivétel, de az összes többi verseny költségeit, vagyis a szállást, az utazást és a nevezést magunknak kell fizetnünk. Emellett a megfelelő szakmai háttér is nagyon hiányos itthon, kevesen értenek igazán ehhez a speciális szakághoz.
A HegyiKecskék Sportegyesületnél (HKSE) mindkét területen szeretnénk előrelépni, hogy a szakág növekedhessen és fejlődhessen.
Ahogy említetted, edzőként is dolgozol. Hogy látod, a saját eredményed milyen lehetőségeket teremthet más hazai futók számára?
Sosem lehet tudni, milyen új lehetőségek adódhatnak, és mikor. Többször előfordult már, hogy egy versenyen megismert futóval később együtt tudtunk működni, akár egy edzőtábor megszervezésében, akár abban, hogy a versenyszervezőktől ingyenes nevezést kapjunk, vagy más módon segítsük egymást. Igyekszem folyamatosan bővíteni a kapcsolati tőkémet, szakmai téren is!
