Filó Edit számára a színpad és a futópálya két külön világ, mégis ugyanazok az alapok kötik össze őket: légzés, ritmus, koncentráció és állóképesség. A szaxofonos zenészként évek óta koncertezik, közben heti öt-hat futóedzéssel készül a versenyekre, és ma már a gyorsabb időeredményekért feszegeti a saját határait. Volt, hogy koncert miatt maradt ki futóverseny, máskor a zenei programokhoz kellett igazítania az edzéseit.
Interjúnkban arról is beszélgettünk, hogyan lett a futásból komoly szenvedély, mit adott neki a szaxofon mellett megszerzett légzéstechnika, és mi történik akkor, amikor a színpad és a rajtvonal ugyanarra a hétvégére kerül.
Közel tíz éve azt mondtad egy interjúban: „Futás közben is zenész vagyok, zenélés közben pedig kicsit futó is.” Azóta rengeteget fejlődtél futóként. Ma is ennyire összefonódik benned ez a két világ?
Igen, teljes mértékben! Futók között gyakran „futó zenésznek”, zenészek között pedig „zenész futónak” emlegetnek.
Szaxofonosként a légzés a hangszeres játék egyik alapja, futóként pedig ugyancsak meghatározó. Érzed, hogy a zenében megszerzett légzéstechnika előnyt jelent futás közben? Tudatosabban tudod kontrollálni a légzésedet nagy intenzitásnál, mint mielőtt futni kezdtél?
Éppen az elmúlt években fogalmaztam meg, mennyire sokat számít, hogy gyerekkorom óta tudatosan foglalkozom a légzésemmel, a zenetanáraimnak köszönhetően. Számtalan légzőgyakorlatot megtanultam, egészen hétéves korom óta minden hangszeres óra, otthoni gyakorlás légzőgyakorlatokkal indult.
Visszatekintve már akkor rekeszlégzést használtam, ismertem a dobozlégzést, különböző orr- és szájlégző gyakorlatokat. Természetes részévé vált az életemnek, így amikor elkezdtem futni, nem tudtam, ez mekkora előny, az évek alatt fedeztem fel,
rengeteget ad a sportolásomhoz, futásomhoz.
És működik ez fordítva is? Észrevetted magadon, hogy az évek alatt megszerzett futóállóképesség vagy a rendszeres edzés hatására változott a hangszeres teljesítményed, például a levegő beosztása vagy egy hosszú koncert fizikai terhelése?
Abszolút érzek változást! Véleményem szerint tudtam növelni a tüdőkapacitásomon a sportnak köszönhetően, ami egyértelműen érezhető szaxofonozás közben. Az állóképességem is jelentősen javult, nagyon megterhelő egy többórás koncert, ahol szép testtartással, többkilós hangszerrel a nyakadban, a tudásod javát nyújtod.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezt megterhelésben egy erősebb futóedzéshez tudom hasonlítani, így egyértelműen segít, hogy
a futás által egy erősebb fizikumot építettem fel, komoly állóképességgel.
A zenében és a futásban is nagyon fontos a ritmus. Zenészként másképp érzékeled a futóritmust, a tempót vagy akár a saját lépésfrekvenciádat? Előfordul, hogy futás közben zenei ritmusokban gondolkodsz?
Meglepő módon futás közben zenére gondolok a legkevesebbet, zenét sem hallgatok egyáltalán, így zenei ritmusokban sem gondolkodom. Az egyenletes tempó tartásában valóban segít a ritmusérzék, amit szinte metronómi pontossággal tudok tartani, ezt valamelyest a zenéhez kötöm – ha tudnám, hány száz órát gyakoroltam metronómmal.
Ma már olyan szinten futsz, ami komoly és következetes edzésmunkát igényel. Hogyan néz ki jelenleg egy átlagos edzésheted, és hogyan tudod ezt összeegyeztetni a próbákkal, fellépésekkel és a zenéléssel?
Jelenleg heti 5–6 futóedzésem van, amit tervezéssel, szervezéssel, rugalmassággal tudok összehozni. Véletlenül nem marad időm edzeni, így előre el kell terveznem, hova fogom tudni beiktatni, rugalmasnak kell lennem olyan szempontból, hogy nem feltétlenül ideálisak a körülmények abban az idősávban, helyszín, étkezés, időjárás, egyéb szempontokból. Ritkán előfordul, hogy borul a nap, mindig van az autómban, munkahelyen is edzőruhám, ha máshol érne az edzés, mint ahogyan előzetesen gondoltam, így ezekben az esetekben is meg tudom oldani.
Mi történik, ha egy fontos futóedzés és egy koncert ugyanarra a napra kerül? Belefér például egy kemény résztávos edzés egy esti fellépés előtt, vagy megtanultad, hogy a kettő közül ilyenkor valamelyiknek engednie kell?
Megtanultam priorizálni, nem mondom, hogy könnyen ment. Mivel a zene a munkám, a futás a hobbim, így egyértelműen a zene van az első helyen. Az edzéseket igyekszem úgy tervezni, hogy a kulcsedzés, fontos résztávos futás, ne koncert napon történjen. Ez nem mindig lehetséges, alkalomszerűen megfér egymás mellett a kettő, tartósan nem, az vagy teljesítményromláshoz, vagy zenében dekoncentrációhoz vezet.
Ami a versenyeket illeti, félévenként két futóversenyt választok ki főversenynek, ezeken a hétvégéken a zenét is a futás alá rendelem, ha érkezik koncertfelkérés, lemondom őket. Viszont
nem kevés futóversenyt mondtam már le közbejövő koncert miatt.
Nem egyszerű, mivel mindkét tevékenység hétvégékre koncentrálódik, az ember néha nem tudja, melyik kezébe harapjon. A múltban sok eset volt, hogy teljesen kialvatlanul, koncert után másnap versenyeztem, ilyet ma már nem csinálok, nem vállalok.
A munkád miatt sokat utazol, és korábban mesélted, hogy külföldön is rendszeresen keresel futóversenyeket – így jutottál el többek között franciaországi és egyiptomi versenyekre is. Ma is úgy nézel egy utazásra vagy koncertkörútra, hogy először megnézed, hol lehet futni, vagy van-e éppen verseny a közelben?
2020 óta teljesen megváltozott a munkám ilyen szempontból. Covid előtt rengeteget turnéztam, az év nagy részét külföldön töltöttem, és valóban, amikor csak tudtam, kerestem a lehetőséget a versenyzésre, imádtam ezt az időszakot. A koronavírus megjelenésével lemondták az összes zenei turnét érthető okokból, így új utat kellett keresnem. Jelenleg elsősorban Magyarországon dolgozom, koncertezem kiemelt, exkluzív rendezvényeken, gálákon, sporteseményeken, mint rendezvényszaxofonos, gyakran DJ-vel, más művészekkel kiegészülve.
2024 fordulatot hozott sport terén, leigazolt egy olasz (szicíliai) futócsapat, külföldi utazásaim nagy része ma már a versenyek köré szerveződik. Így mondhatjuk, ez teljesen megfordult, a múltban elsősorban a zene miatt utaztam külföldre, jelenleg a futás miatt.
Volt már arra példa, hogy választanod kellett egy számodra fontos fellépés és egy fontos futóverseny között? 2016-ban például egy Spartan-világbajnoki indulást is kihagytál a zenélés miatt. Könnyebb ma meghúznod a határt a két szenvedély között?
Igen, ezt említettem, hogy nem egyszerű helyzet, nagyon sok ilyen példa volt. Sokszor lemondásokkal jár, ami lehet éppen egy szuper koncertlehetőség vagy futóverseny. Az idei évben két olasz, egy görög, egy máltai versenyt mondtam le, amire nagyon szívesen elmentem volna. Ma sem könnyebb a határt meghúzni, csak következetesebb, szigorúbb lettem ezzel kapcsolatban.
Az elmúlt években már nem egyszerűen sok versenyen indulsz, hanem egyre komolyabb időeredményeket is futsz. Mi motivál most jobban: a helyezés és a dobogó, vagy annak kiderítése, hogy mennyire tudsz még gyorsulni?
Ez is átalakult az elmúlt évek alatt, 2021-ig bezárólag minél több versenyre akartam menni, a lehető legtöbb dobogós helyezést megszerezve. Ma már egyáltalán nem ez a cél, kevesebb versenyt tűzök ki célul, felkészülten állok a rajthoz,
a lehető legjobb időeredményért futok, feszegetem a határaimat.
Mondhatni, a mennyiséget felváltotta a minőségi versenyzés.
Ha most előre nézel néhány évet, melyikben érzel még nagyobb kiaknázatlan lehetőséget: a zenében vagy a futásban? Van olyan futóeredmény, verseny vagy táv, amelyről azt érzed, hogy egyszer mindenképpen szeretnéd elérni?
Ez nagyon nehéz kérdés, azt gondolom, a zenében és futásban is bőven akad kiaknázatlan lehetőség. A zenei világban rengeteg ötletem van, ami megvalósításra vár. Futásban a közeljövőről beszélnék, nem titkolt célom, 2026-ban egyéni csúcsot szeretnék futni félmaratonon (78 percen belül), illetve 10 kilométeren (36 perc alatt).
Bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban, egy éve folyamatosan jó erőben érzem magamat – egy-egy rossz napot leszámítva – jól mennek az edzések, egészséges vagyok, egy jó versenyt és napot kell kifognom, és azt gondolom, minden adott hozzá.
