Kívülről úgy tűnt, mintha csak futna egy kört edzésképp, belül viszont egy végletekig tudatos, hideg fejjel felépített verseny zajlott. Bódis Tamás már számtalanszor bizonyított, de az idei NN Ultrabalaton pályacsúcs mögött olyan fegyelmezett munka és mentális stabilitás áll, ami valóban kiemelkedő. Miért nem foglalkozik verseny közben senki mással, hogyan építi fel kilométerről kilométerre a stratégiáját, mi történik a fejében a mélypontokon, és mi hajtja tovább, amikor már minden fáj?
Az NN Ultrabalaton új pályacsúcstartójával beszélgettünk célokról, tervekről motivációról.
Az egész verseny alatt, a rajttól a célig nagyon összeszedettnek tűntél, és kívülről kifejezetten könnyű futásnak látszott. Belülről is ilyen volt?
Nem tartom életem legnehezebb futásának. Persze a meleg engem is megviselt valamennyire, de a frissítés és a hűtés sokat segített, így jól tudtam kezelni a körülményeket. Végig arra törekedtem, hogy az előre eltervezett taktikát kövessem, és szerencsére ezt sikerült is megvalósítani.
A futás alatt inkább a tempót figyelted, vagy a pulzust?
A tempót figyeltem, az volt az iránytűm.
Mi volt az a célidő, amit előre aláírtál volna?
Szerettem volna 15 órával kezdődő időt futni.
Ezt végül nagyon szépen hoztad, pedig félidőnél még nem így nézett ki.
Ezt így nehéz biztosan megmondani. Volt egy terv és egy tempó a fejemben, amit szerettem volna végig tartani. Hogy hűvösebb időben ez mennyire sikerült volna jobban, azon lehet gondolkodni, de így alakult, ebből kellett kihozni a legtöbbet.
Elképesztően tudatosan versenyzel, és rengeteg rutin, tapasztalat, rekord, győzelem van mögötted. Mi motivál még mindig egy újabb versenyen?
A mai napig a futás szeretete a legnagyobb motivációm. Maga a felkészülés a munka része, a verseny pedig ennek a munkának a betakarítása. Ha valaki tisztességesen és következetesen felkészül, akkor nincs oka félni a megmérettetéstől. Persze a verseny napján egy kis szerencsére is szükség van, hogy minden összeálljon, és semmi váratlan ne jöjjön közbe – akár egy apróbb egészségügyi probléma formájában sem.
Azért egy pályacsúcs is motiváló lehet.
Természetesen egy pályacsúcs mindig külön motivációt jelent. Az emberben ott van a vágy, hogy ne csak nyerjen, hanem valami maradandót is alkosson. Ugyanakkor ez sosem lehet öncélú.
Az elsődleges mindig az, hogy a saját tervemet kövessem.
A befutónál külön kiemelted, mennyire hálás vagy a csapatodnak. A nehéz pillanatokban miből merítesz erőt?
Erről már sokszor beszéltem, hiszen a hosszú versenyek alatt mindenkinek szüksége van kapaszkodókra. Nekem is vannak olyan gondolataim, emlékeim, amelyek között ilyenkor szinte lapozgatok. Van, amikor a versenytervre koncentrálok és lépésről lépésre haladok a kitűzött cél felé. Máskor pedig visszanyúlok egy-egy fontos emlékhez vagy élethelyzethez, amelyek erőt adnak és segítenek átlendülni a nehezebb pillanatokon.
A célban említetted a túrós tésztát is. Ez is valódi motiváció?
Azt csak poénnak említettem meg. Nagyon szeretem a túrós tésztát.
A frissítésed mennyire volt előre megtervezve?
A frissítésem teljes mértékben előre meg volt tervezve. Ez a verseny kifejezetten a saját fejlesztésű termékeink teszteléséről is szólt, akárcsak a Kassa–Miskolc futóverseny. Gyakorlatilag évek óta azon dolgozom, hogy megtaláljam a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor leghatékonyabb frissítési stratégiát és minden egyes verseny fontos visszajelzést ad ebben a folyamatban.
A regeneráció is fontos szerepet kap?
A regenerációt az egyik legfontosabb tényezőnek tartom. Nemcsak a versenyek után, hanem a felkészülés teljes időszaka alatt, az edzések közötti időszakban is kulcsszerepe van. Hiszen a fejlődés nem magán az edzésen történik, hanem abban az időszakban, amikor a szervezet képes regenerálódni és alkalmazkodni a terheléshez.
A következő nagy cél a Badwater. Hogyan készülsz rá?
A Badwater egészen különleges felkészülést igényel. Rengeteg edzéssel, sok szintmunkával készülök rá és építünk egy speciális meleg fóliaházat is, amely kifejezetten ezt a célt szolgálja. Az edzéseim egy részét ebben a környezetben végzem majd, hogy a szervezetem minél jobban alkalmazkodjon a szélsőséges hőséghez. Emellett a verseny előtt két héttel kiutazom a helyszínre, hogy ott is legyen időm az akklimatizációra és a lehető legjobban felkészülve állhassak rajthoz.
És a dupla körözés? Az nem vonz?
Nem vonz. Inkább azon dolgozom, hogy még gyorsabb legyek. Egyelőre a 24 órás távig gondolkodom előre.
Tehát egy éjszakát még „beáldozol”, de annál többet nem?
Igen, így van. Egy éjszakát még bele tudok tenni, de ennél hosszabb távok jelenleg nem szerepelnek a terveim között.
Azt biztosan kijelenthetjük, hogy gyorsan tudsz futni – ezt most is bebizonyítottad. A befutó után azt is mondtad, hogy a Spartathlonon is ott leszel. Van már konkrét cél?
Természetesen nem csak a teljesítés a cél. Szeretnék újra a dobogó legfelső fokára állni.
Az Ultrabalatonon most gyakorlatilag az órád volt az egyetlen ellenfeled.
Igen, de ezt előre nem lehet kijelenteni. Nem szerettem volna elbízni magam a végéig, mert az utolsó pillanatokban is bármi történhet. Most viszont minden nagyon jól összeállt és a segítőim is mindent megtettek ezért a sikerért.
Ez jól látszott most is: volt egy terved, és akkor is azt követted, amikor mások előtted mentek.
Igen. Annak ellenére, hogy az elején még voltak előttem, egészen a 70 kilométerig, nem szerettem volna változtatni az eredeti terveimen. Erre volt felépítve az egész edzésmunka és végig ehhez tartottuk magunkat.
Ehhez viszont óriási türelem kell.
Az ultrafutás valóban egy türelemjáték, ezt el kell fogadni. Ha valaki nem így áll hozzá, könnyen csalódás lehet a vége. Ugyanakkor a türelem már a felkészülésnél is kulcsfontosságú:
ott dől el minden, hogy mennyire következetesen és tisztességesen sikerül végigcsinálni a munkát.
