Van valami különösen izgalmas abban, amikor egy történet nem hónapokig szervezett, gondosan felépített tervként indul, hanem szinte véletlenül áll össze. A mi NN Ultrabalaton csapatunk pontosan ilyen volt: egy félig szétesett eredeti felállásból, néhány Instagram-sztoriból és pár kíváncsi, nyitott emberből született meg.
Az egész ott kezdődött, hogy az eredeti hét fős csapatból a verseny előtt két hónappal öten kiestek, így gyorsan kellett megoldást találni. A csapatkapitány végül Instagramon keresett embereket – én is láttam a sztorit, és két percen belül már írtam is neki. Nem sokkal később egy ismerősöm is csatlakozott, a fennmaradó három helyre pedig szintén teljesen idegenek érkeztek, ugyanonnan: az internetről.
Hét ember, nulla közös múlt
És mégis: szinte azonnal működni kezdett- mert volt egy közös pont: a futás. A rajt előtt egy klasszikus szénhidrátfeltöltő vacsorával indítottunk – ez volt az első alkalom, hogy mindannyian személyesen is találkoztunk. Gyorsan kiderült, hogy nem lesz gond a csapattal: azonnal megtaláltuk a közös hangot. Sőt, talán kicsit túlságosan is – legalábbis a poénok alapján. De szükség is volt erre, mert a nullához közeli alvás mellett a humor nélkül nem jutottunk volna messzire.
Ahogy haladtunk előre a 209 kilométeren, egyre inkább csapattá váltunk. Nemcsak körbefutottuk a Balatont, hanem közben élményeket és emlékeket is gyűjtöttünk, amelyek sokkal többet jelentenek, mint a kilométerek összege.
A sport ebben is különleges: egy láthatatlan kapocs, ami idegenekből is képes percek alatt közösséget formálni. A mi NN UB-csapatunk története talán csak egy a sok közül, de számunkra bizonyíték arra, hogy érdemes belevágni az ismeretlenbe.
A komfortzónán túl nemcsak kihívások várnak, hanem meglepően jó történetek is.
