Őri Miklós nagyszerű eredményt ért el Svédországban, a Kullamannen by UTMB Sprint Ultra 100K távján 9:23:21-es idővel az abszolút harmadik helyen végzett. A közel 108 kilométeres, mindössze 750 méter szintemelkedést tartalmazó pálya egészen más kihívást jelentett, mint a klasszikus hegyi ultrák.
A siker kulcsa a tartósan magas futótempó, a pontos frissítés és az egyenletes teljesítmény volt, hiszen a hosszú emelkedők helyett ezeken a tényezőkön múlt a verseny. A Kullamannen by UTMB a svédországi Skåne régió egyik legismertebb terepfutóeseménye.
A Kattegat és az Öresund partvidékének változatos terepén rendezett verseny sajátossága, hogy a viszonylag alacsony szintemelkedés ellenére komoly fizikai és mentális terhelést jelent. A gyorsan futható szakaszokat technikásabb ösvények, tengerparti részek, az éjszakai sötétség és az őszi időjárás kihívásai teszik változatossá.
A magyar terepfutó teljesítményének értékét tovább növeli, hogy erős nemzetközi mezőnyben állhatott dobogóra. A győzelmet a brit Joseph Turner szerezte meg 8:51:45-ös idővel, másodikként a svéd Jonas Buud érkezett célba 8:53:25-tel. Miklós a harmadik helyen zárt, a negyedik helyezettet kevesebb mint három perccel megelőzve.
A sportoló számára nem ismeretlenek a hosszú távok és a nemzetközi versenyek. 2025-ben megnyerte az 54 kilométeres Szentendre Trailt, részt vett a hegyifutó- és terepfutó-világbajnokságon, ugyanakkor a Lavaredo 120K és a 2026-os Ultra-Trail Hungary sem a tervei szerint alakult. A Kullamannen by UTMB-n elért dobogós helyezés egy kiemelkedő eredmény, és egy hosszabb sportolói út fontos mérföldköve is lehet. Őri Miklóst a svédországi versenyről, a felkészüléséről, a korábbi tapasztalatairól és a következő céljairól kérdeztük.
A Kullamannen by UTMB előtt milyen eredménnyel lettél volna elégedett, és mikor érezted először a verseny során, hogy akár a dobogó is elérhető?
Próbáltam nem túl eredményorientált lenni a verseny előtt. Az idei év jobbára sikertelen versenyei után inkább szerettem volna egy jó élményt szerezni, mint egy helyezést vagy időt. Mindazonáltal reméltem, hogy egy jól sikerült versenyen be fogok férni a top 5-be.
Amikor kb. 40 kilométernél a négyfős üldözőcsoport felbomlott Turner mögött, és ketten maradtunk a későbbi második helyezett Jonas Buuddal, akkor gondoltam, hogy ebben benne kell lennie nekem egy dobogónak.
A Kullamannen by UTMB Sprint Ultra 100K pályáján közel 108 kilométerre mindössze 750 méter szintemelkedés jutott. Miben igényelt más felkészülést ez a verseny, mint a korábbi hegyi ultráid?
Sokkal inkább a lapos, gyors futóedzésekre fókuszáltam, mint máskor. Máskor időben szoktam mérni az edzést, most próbáltam minél több kilométert futni, viszonylag magas átlagtempóval. Próbáltam a lábizmaimat gyors lejtőfutásokkal és hosszú, résztávos edzésekkel, kis emelkedésű emelkedőkön, versenytempóban kondicionálni.
Kilenc óra huszonhárom perc alatt teljesítetted a távot. Hogyan építetted fel a tempóstratégiádat, és mennyire sikerült tartanod az előzetes tervet?
Biztos voltam benne, hogy nagyon sokan el fogják futni a verseny elejét. Én szerettem volna nagyjából egyenletes tempót futni, úgyhogy az elején direkt lemaradtam, és próbáltam a saját tempómra koncentrálni. Sajnos így is elragadott kicsit a lendület, és 25 kilométernél már jó 10 perccel a tervezett idő előtt voltam. Később visszaütött a gyors kezdés, jobb lett volna nagyobb fegyelemmel tartani magam az előre eltervezett tempóhoz.
A dobogó harmadik fokáért végül szoros verseny alakult ki. Hogyan élted meg az utolsó kilométereket, és mennyire voltál tisztában a mögötted érkezők helyzetével?
A negyedik helyezett körülbelül 30 kilométerrel a vége előtt, többórányi éjszakai egyedül futás után, egy komolyabb mélyponton ért utol. Ott azonnal tudtam, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy ne tudjon elszakadni tőlem. Nagyon sokat segített lelkileg, hogy nem kellett többet egyedül futnom.
Az utolsó 4-5 kilométeren volt egy rövid oda-vissza szakasz, ahol láttam, hogy az ötödik helyezett sincs már messze mögöttünk. Egy 3 kilométeres gyors hajrával sikerült majdnem 3 perces lyukat kialakítani, és elvinni a harmadik helyet.
Egy ilyen gyors, száz kilométer feletti versenyen milyen frissítési stratégiával indultál, és volt-e olyan pont, amikor változtatnod kellett rajta?
Hagyományosan a frissítés nem erősségem, úgyhogy próbáltam nem túlgondolni. Egy 20 grammos gél minden 20-30 percben, érzés szerint. Az elején simán mentek nagyjából 20 percenként, de a verseny második felében kezdtek ritkulni. Végső soron kb. 50 g szénhidrátot fogyasztottam óránként, és nem hánytam, ami nálam sikernek számít.
Tavaly megnyerted a Szentendre Trailt, majd a hegyifutó- és terepfutó-világbajnokság hosszú távján is rajthoz álltál. Melyik verseny adott többet a fejlődésedhez, és mit tudtál ezekből hasznosítani Svédországban?
Minden verseny ad valamit, akár siker, akár kudarc. A tavalyi vb után nagyon úgy éreztem, hogy valaminek változnia kell. Sok megterhelő, de nem produktív edzést csináltam, a versenyekre fáradtan, túledzetten érkeztem. Az idény végére teljesen kifulladtam.
Idén próbáltam jobban a kiegyensúlyozottságra és a sportolás örömére összpontosítani. Nyáron sokkal kevesebbet futottam, mint máskor szoktam, és inkább az őszi hónapokra tartogattam magam.
A 2025-ös Lavaredo 120K-n és az idei Ultra-Trail Hungary versenyen sem sikerült célba érned. Hogyan dolgoztad fel ezeket a versenyeket, és milyen tanulságokat vittél tovább a Kullamannen by UTMB-re?
Vettem egy országúti versenybiciklit, és elkezdtem biciklizni. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb versennyel gyomorproblémák miatt gyűlt meg a bajom. Az utóbbi időben sokat kísérleteztem különböző gélekkel és étrendekkel, komolyan vettem az edzés közbeni frissítést is, és úgy érzem, sikerült sokat fejlődni ebben.
Egyébként próbálok olyan edzéstervet összeállítani, amely motivál, és amelyet valóban tudok élvezni – például több keresztedzéssel –, és nem csak egy várható eredmény miatt csinálom.
Milyen szerepet kap az edzéseidben a sebességfejlesztés, és hogyan építed össze a gyors futásokat az ultratávokhoz szükséges állóképességi munkával?
Mivel fiatalon nem atletizáltam, a sebességemet mindig gyenge pontnak éreztem. A korai felkészülési szakaszban emiatt a sebességfejlesztés az abszolút fókusz. Ez nagyjából 5-10 kilométeres versenytávra való edzést jelent, sokszor pályán. A versenyhez közelebb a hangsúly átkerül az intenzitásról a mennyiségre. A résztávos edzéseken ilyenkor az intenzitás jellemzően félmaratoni vagy maratoni, de sokszor emelkedőn – lassabban – futva.
Az eredményeid alapján a gyorsabb, kevésbé szintes pályákon és a technikás hegyi terepen is versenyzel. Melyik áll közelebb hozzád, és melyikben látod a legnagyobb fejlődési lehetőséget?
A hegyi futás mindenképpen közelebb áll hozzám, és továbbra is ez marad a fő fókusz. Ezzel együtt szeretnék még más, laposabb terepversenyeket is kipróbálni, és azt gondolom, hogy ezekben még sokat tudok fejlődni. Remélhetőleg az ilyen típusú versenyeken szerzett tapasztalat és erőnlét segíteni fog a hegyi versenyeken is.
Mit változtat a következő szezonra vonatkozó terveiden a Kullamannen by UTMB-n elért nemzetközi dobogó, és melyik versenyen szeretnéd legközelebb megmutatni, mire vagy képes?
Ezzel a futással kaptam egy helyet a 2027-es UTMB CCC távjára Chamonix-ba, úgyhogy jövőre mindenképpen az lesz a fő cél. De előtte még szeretnék helyre tenni néhány múltbeli hibát, és májusban Szentendrére is visszatérni.
