A megfelelő verseny kiválasztása sokkal többről szól, mint a nevezési díjról vagy a teljesítendő kilométerekről. A pálya nehézsége, az időjárás, a mezőny, a szurkolói hangulat és az utazás lehetősége egyaránt befolyásolhatja, hol érdemes rajthoz állni. De vajon valóban többet nyújtanak a külföldi futóversenyek, vagy a hazai versenyek mellett is szólnak olyan érvek, amelyeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni?
Egy futószezon után – legyen az eredményes vagy kevésbé sikeres –, amit alaposan kiértékelünk az edző és egy pohár forralt bor társaságában, kezdhetjük tervezni a következő szezonunkat.
Az év elején, a motivációs új futócuccok beszerzése után, érdemes összeállítani a versenynaptárunkat is. Célszerű tavaszra és őszre – terepfutóként inkább nyárra – egy-egy nagyobb versennyel terveznünk, és ezek köré kisebbeket is beiktatnunk, amelyek a felkészülést szolgálják, és ahol felmérhetjük, hol tartunk a felkészülés rögös útján.
A külföldi futóversenyek előnyei
Akik már versenyeztek külföldön, azok tudják, miben különböznek az ottani versenyek az itthoniaktól. Ha terepfutó vagy, akkor egy idő után nagyobb kihívásokat keresel, mint amilyeneket egy hazai verseny kínálni tud, de ebben kis hazánk földrajzi adottságai is közrejátszanak.
Komoly felkészültséget igénylő versenyek nálunk is vannak – például a Mátrabérc és az UTH –, de az igazán kemény, több ezer méteres szintkülönbséggel bíró versenyek leginkább az Alpokban találhatók. Ilyen például az UTMB, amely a világ egyik legnépszerűbb terepultrafutó-versenye. Ide a szervezők által elfogadott versenyeken szerzett pontokkal lehet bejutni, sorsolás útján.
Akik aszfalton és síkon versenyeznek, azok számára nincs olyan nagy különbség az itthoni és a külföldi utcai futóversenyek között… vagy mégis? Én rendszeresen külföldön futok maratonokat, és nem azért, mert itthon derogálna a SPAR Budapest Maratonon futni. Két, de talán inkább három nyomós okom van rá.
Az egyik az időpont. Az itthoni verseny időpontját túl korainak érzem. Maga a verseny már viszonylag hűvös időben van, de egy komolyabb, 12–14 hetes, célirányos maratoni felkészülés az egyre forróbb nyári hónapokban kezdődik, amikor képtelen vagyok minőségi munkát végezni. Ezért azoknak, akik szintén nehezen tűrik a meleget, a késő őszi, kora téli időpontokat és helyszíneket javaslom – például október végén Frankfurtot, december elején Valenciát, Malagát vagy a közelebbi észak-olasz versenyeket.
Az optimális időpontok választhatósága az egyik érv a külföldi versenyek mellett. Mi általában többen megyünk ki egy-egy ilyen versenyre, akár 3–4 napra, így a futást az azt követő városnézéssel is össze lehet kötni, tehát közösségi programként is egészen kiváló. Ha nem szeretnéd magad intézni az utazás szervezését, akkor érdemes igénybe venni az erre szakosodott utazásszervezők szolgáltatásait, amelyek a nevezés, a szálláskeresés és a kiutazás terhét is leveszik a válladról.
Versenyzés, utazás, élmények
A második okom, amely szintén fontos szempont a verseny kiválasztásánál, az, hogy mennyire nehéz az adott pálya. A tengerparti versenyek gyakran szelesek, ezzel érdemes számolni. A verseny honlapján megtalálható a pályarajz, rajta a szintkülönbséggel, ez is tartogathat meglepetést, ha csak a nevezés után nézzük meg.
A német és holland versenyekkel nem nyúlhatunk mellé, azokon kevés az emelkedő – például Berlinben, Amszterdamban stb. –, Frankfurtban is mindössze 33 méter a szintkülönbség, ellenben a SPAR Maratonon 177 méterrel számolhatunk. Itt meg kell említeni a világ leghíresebb maratonját, a New York Maratont, ahol 310 méter körüli a szintemelkedés. Ide ne a minél jobb eredményért, hanem a hatalmas élmény miatt menjünk, feltéve, hogy be tudunk kerülni.
Ha már az élményeknél tartunk! A külföldi versenyeknek érezhetően jobb az atmoszférájuk, a szurkolásnak nagyobb hagyományai vannak, és érezni, hogy a város szereti az adott versenyt. Ott az autós inkább szurkol, mintsem szitkozódik a lezárások miatt. Ismét példaként hozom fel New Yorkot, ahol a verseny teljes útvonala mentén mintegy kétmillió ember szurkol, ami tényleg libabőrös élményt jelent futás közben.
A harmadik okom a mezőny. Ha jó időeredményt szeretnénk futni, akkor is a népesebb külföldi versenyeket ajánlom, ahol kevesebbet fogunk légüres térben futni, hiszen a mi tempónkban biztosan fut valaki, vagy találunk olyan bolyt, amellyel együtt haladhatunk. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a külföldi versenyeken zömében már a 3 órás célidőre belőtt iramfutók is segítenek, míg itthon az első „pacemakerek” 3:30-as tempót diktálnak.
A hazai pálya előnye
Nyilván nem mindenki teheti meg, hogy részt vegyen egy-egy ilyen külföldi versenyen, hiszen a nevezési díjak is borsosabbak lettek számunkra – 100 euró alatt nehéz találni ilyen versenyt. Itthon a feléből is el lehet indulni a nagyobb versenyeken. Az utazás és a szállás sem lett olcsóbb, az ottani versenyközpontokban található expók gazdag kínálata pedig szintén nem túlzottan pénztárcabarát, különösen az itthoninál lényegesen szélesebb választék miatt.
Az itthoni versenyek vitathatatlan előnye a pályaismeret, legyen szó terep- vagy aszfaltos versenyről. Sok versenyszervező – például Csanya az UTH kapcsán – már pályabejáró edzéseket is szervez, amelyeken előzetesen meg lehet ismerni az útvonalat, így fel lehet készülni a várható nehézségekre.
Az időtényezőnek is nagy szerepe van, hiszen azoknak, akik családosak – főként a gyerekes anyukáknál tapasztalom ezt a tanítványaim közül –, az edzések időpontját is ki kell matekozniuk, nemhogy egy hosszú hétvégés versenyre eljutniuk.
Akik még nem versenyeztek, és életükben először mérettetik meg magukat, azoknak is a hazai pálya az optimális. Megfizethetetlen élmény, amikor családtagok és barátok buzdítanak bennünket életünk első versenyén. Nem gondolom, hogy ők elsőre kimennének egy New York-i maratonra. Mindegy, hogy itthon vagy külföldön futsz, az élményt vidd haza magaddal, és a minél jobb eredmény érdekében készülj edzővel!
