Ő volt Bart Simpson első magyar hangja, de szinkronizálta az én örök és legnagyobb kedvencemet, Macaulay Culkint is. Hangjával, fotóival, filmjeivel, színházi szerepeivel és igazán mély interjúival a hazai kulturális élet egyik meghatározó szereplőjévé vált, miközben kortárs dokumentumfilm témában szerzett PhD-fokozatot. Húsz évvel ezelőtt kezdett futni, „csak” azért, hogy kiszellőztesse a fejét.
Azóta négyszeres Ironman, hatszor (idén is) teljesítette az NN Ultrabalatont, valamint tizenkétszer egymás után a Spartathlont is. Az Országos Kéktúra leggyorsabb teljesítője. Dokumentumfilm-sorozatot is forgatott „Kékkör” címen, hamarosan pedig önálló esttel lép fel a Mikszáth Dumaklubban. Simonyi Balázzsal beszélgettünk.
Hosszú perceken keresztül sorolhatnám még, hogy mi mindennel foglalkozol. Ilyenkor jogos kérdés lehetne, hogy nem aprózódsz-e el, de az eredményeid egyértelműen megadják a választ. Hogyan tudod tartani az egyensúlyt, és mindenben helytállni?
Nehéz erre válaszolni, mert én ezt szoktam meg. Olyan, mintha egy zenésztől azt kérdeznéd, hogy miért lett sláger a dala. Nincs egyetlen munkahelyem – pontosabban ennyi van: home office már sok évtizede. Nekem ez a dolgom, amit igyekszem a lehető legjobban csinálni. Az alkotói folyamatokra és a futásra ugyanaz igaz: ha rosszul csinálom, nem érek célba.
Hogyan fér még bele ez az előadás is? Egyáltalán, hogy jött az ötlet?
Ez nem a klasszikus értelemben vett stand-up, nincs kilencven percen keresztül nevettetés. Persze vannak vicces részek is, de alapvetően arról van szó, hogy különböző szakterületek előadói a szokottnál lazábban, közérthetőbben adnak elő. Egyébként ez is egyszerűen így alakult. Több mint tíz éve tartok előadásokat futásról, kitartásról, krízismenedzselésről, szóval maga a téma már régóta megvan, csak most egy kicsit más köntöst kap. Litkai Gergő gyerekkori barátom, együtt színjátszóztunk a ’90-es években, és egyszer vele közösen fellépve, majd beszélgetve jött az ötlet, hogy ez a téma jó alapanyag lehetne egy tudományos stand-uphoz.
Azt gondolom, nagyon jó az időzítés, mert úgy veszem észre, egyre népszerűbb sport a futás. Szerinted mi lehet ennek az oka?
Egyrészt most mindenféle csatornáról ömlik ránk az önismeret, a tudatos jelenlét és a tudatos életmód fontossága, aminek része a sportolás. Másrészt manapság nagyon erős az a késztetés az emberekben, hogy gyorsan csináljanak valami nagyot, tűnjenek ki, érjenek el eredményeket, licitáljanak rá egymásra. Nem ritka, hogy aki elkezd futni, három hónap múlva már maratont szeretne, vagy aki benevez ötven kilométerre, az egy év múlva Spartathlonra akar menni.
Nagyon felgyorsult a világ, amihez a futás jó partner, mert be lehet gyűjteni egy csomó szeretetet és elismerést.
Az edzésekről való posztolás tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nevetségesnek számított volna, de nem mondom, hogy nincs jó hatása: van benne példaérték, és mások kedvét is meghozhatja.
Azt hiszem, hamarosan a terepfutáshoz is egyre többeknek lesz kedve, főleg, ha megnézik a „Kékkör” című dokumentumfilmedet, amelyről tudom, hogy elsősorban nem a futásról szól, de azért nem elhanyagolható tény, hogy az volt a „közlekedési eszköz”.
A film egyfajta kordokumentum és „running road movie”. Olyan portrékat mutatunk meg benne, amelyek remélhetőleg mindenki számára mondanak valamit. Szerepel benne például balesetmentes vasutas, olimpikói birkózó kukás, remete, harangozó, rackajuh-tenyésztő, misszionárius vagy néni is, aki ötven éven át teljesítette a kéktúrát. Rengeteg olyan dolog van, amiről nem tudunk, pedig izgalmas és érdekes. Csodálatos, hogy mennyiféle emberi történettel találkozhatunk.
A filmmel csak azt szerettük volna üzenni, hogy ez egy olyan útvonal, amelyen nagyon érdemes elindulni.
Mindegy, hogy mennyi idő alatt, mindegy, hogy futva, sétálva vagy éppen biciklivel – járjuk végig.
A „Kékkör” című dokumentumfilm elérhető a cinego.hu-n, illetve május elsejétől a YouTube-on is, havi egy résszel. 1. rész itt:
Azt nagyon értem, hogy alkotóként mit adnak neked ezek a beszélgetések, ezek a történetek, de már a 2024-ben megjelent Futóskönyv című interjúkötetedet olvasva is azon gondolkodtam, hogy futóként mit viszel magaddal a munkád során megismert életutakból, eredményekből?
Mindenki, akivel beszélgetek, elgondolkodtat. Nagyon szeretem látni és megmutatni, hogy mennyiféle életút van. Én így csinálom, ő úgy csinálja, és közben mégis ugyanazt csináljuk, csak más háttérrel, más belső igénnyel, más kiindulópontból. Mindenki történetét nagyon tisztelem.
Nem biztos, hogy jó szó a példakép, túl elcsépeltnek hangzik, ezért inkább azt kérdezem: ki az, akire most a leginkább felnézel?
Alapvetően a saját utamat járom, de a nagy teljesítmények mindig lenyűgöznek. Számomra Erős Tibor és Bódis Tomi karrierje ilyen. Hihetetlen tudatossággal és szívóssággal építkeznek, nagyon erős a fejük, az akaratuk, tudják, mit akarnak, tehetségesek is. Ez az NN Ultrabalaton-hétvége pedig szintén nagyon érdekes volt: egyrészt Tomi teljesítménye, másrészt (tavaly Tiboré is a szimpla-dupla kör győzelemmel), hogy közben megdőltek a maratoni csúcsok is. Tudom, hogy aki nincs ebben a szubkultúrában, annak ez teljes őrültségnek tűnhet, de talán még ő is tudja értékelni. Aki pedig benne van, az látja ennek minden apró részletét, sőt annál többet is.
Szerintem például az NN Ultrabalaton esetében nagyon érdekes, hogy találkoznak a nagyon elvetemült, iszonyatosan jó eredményeket elérő futók és azok is, akik életükben először merészkednek el egy ultrafutásra, és csapatban teljesítik azt. Mit gondolsz ennek a két különböző, de valójában mégis ugyanazon világnak a találkozásáról?
Én ilyenkor úgy nézem a mezőnyt, mint egy színdarabot. Több ezer ember, több ezer ok, több ezer cél. Napok óta nyomozok például egy legalább hatvanéves férfi után, akiről a testalkata alapján soha nem mondtam volna meg, hogy fut – nemhogy azt, hogy már másodszorra teljesíti az NN Ultrabalatont. Egyébként utánam húsz perccel futott be, csak sajnos nem láttam a nevét, ezért most fotók alapján próbálom megtalálni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy
nincs az emberek arcára, testére írva, hogy mire képesek. Ezek mindig lenyűgöző találkozások.
