Amatőr futóként, munka és család mellett a maratoni felkészülés komoly próbatétel bárki számára. Széphalmi Juliska táncművész a napi többórás színházi terhelés mellett vállalta a hónapokon át tartó, következetes munkát. A Madách Színház művésze Szántó Nelli futóedző irányításával készült a tavalyi SPAR Budapest Maraton sikeres teljesítése után, pedig korábban álmodni sem mert arról, hogy elsőre besorsolják a világ egyik legnépszerűbb maratonjára, Tokióba. Az utazás előtt beszélgettünk felkészülésről, tervekről és a maratoni álmokról.
Még teljes erőbedobással készült az őszi budapesti maratonra Széphalmi Juliska, de már a nyár végén leült edzőjével, Szántó Nellivel, hogy átbeszéljék a folytatást, mert nagyon élvezte az edzéseket, még akkor is, amikor két próba vagy két előadás között hajtotta végre a hosszú futást. „Igazából évek óta vágytam arra, hogy külföldön is futhassak, mert még soha nem voltam Magyarországon kívüli futóversenyen. Nézegettem Párizst, Rómát, olyan maratonokat, amelyek nincsenek annyira messze, és amelyekre egyszerűbb bekerülni” – kezdi a beszélgetést a táncművész, aki legmerészebb álmában sem gondolt korábban a World Marathon Majors sorozat versenyeire, mert úgy vélte, hogy ezekre vagy szintidővel, vagy sorsolással lehet bekerülni, ahol az esélyek rendkívül alacsonyak.
Kezdők szerencséje
Az edzője, Szántó Nelli azonban felkeltette az érdeklődését a nagy maratonok, és elsősorban a tokiói futóverseny iránt. „Megkértem Nelli, hogy küldje át, hol kell jelentkezni, és ha már ő is, akkor én is megpróbálom a lottót. Nem volt bennem semmi görcsösség, sem az, hogy én ezt mindenáron akarom, sokkal inkább egy játéknak fogtam fel, és hajtott a kíváncsiság. Tulajdonképpen csak azért jelentkeztem, mert Nelli mondta, hogy már lehet, és minden tét nélkül elküldtem úgy, hogy nem gondolkodtam rajta korábban komolyan.”
Aztán elérkezett a sorsolás napja, amikor teljesen más volt a fókuszban. „A színházban premierünk volt, az öltözőben ilyenkor izgatott a hangulat, mindenki készülődik, szinte tapintható a feszültség. Erre nekem pont akkor csippant a telefonom, és kaptam egy e-mailt: bekerültem a Tokió Maratonra! Először el sem mertem hinni, egyből szóltam Nellinek, akit azonban sajnos nem sorsoltak ki.”
A Tokió Maratonra nagyon nehéz bekerülni, van olyan futó, aki 17 éve vár arra, hogy besorsolják. A táncművésznek azonban elsőre szerencséje volt, amire ő úgy tekint, hogy valamiért az élet így akarta.
![Banner](https://runnersmag.hu/wp-content/uploads/2026/03/300x600_banner_KOF.jpg")
Fáradtság, kiégés, újrakezdés
Az októberi budapesti maraton után Széphalmi Juliska erős kimerültséget érzett, és abban sem volt biztos, hogy végig tud csinálni egy újabb, kőkemény felkészülést, ráadásul télen. „Be kell vallanom, hogy eléggé elfáradtam, nem éreztem magam késznek, hogy újra belevágjak, és sajnos a motivációm is kicsit elfogyott. Az őszi színházi szezon túl intenzív volt, fizikailag és mentálisan is kimerültem” – fogalmaz a táncos, aki azt is bevallja, hogy volt egy időszak, amikor egyáltalán nem is futott, mert egyszerűen nem volt hozzá ereje. Novemberben azonban megkezdte a célzott felkészülést a Tokió Maratonra, tudatos, apró lépésekkel.
„Az egyik legfontosabb változtatás a korábbi edzéseimhez képest a hosszú, lassú futások beépítése volt, mert ez a típusú munka hiányozott a korábbi tervemből, de Nellivel megbeszéltük, hogy most ez lesz a fókuszban annak érdekében, hogy a zsíranyagcsere-folyamatokat erősíteni tudjuk” – mondja Juliska, aki nagyon szeret versenyezni, ezért meg kellett tanulnia, hogy a maratoni táv nemcsak a gyorsaságról szól, hanem az energiafelhasználás optimalizálásáról is, és azt is tudta, hogy ezen a területen fejlődnie kell.
„Nem voltam állapotfelmérésen, de éreztem, hogy amikor heti szinten bekerültek a félmaratoni hosszúságú edzések, majd a 28–30 kilométeres futások, akkor szükségem volt a plusz energiára. Korábban mindig voltak erőnléti problémáim, de ahogy elkezdtük ezt a jellegű, tudatosabb munkát felépíteni Nellivel, sokkal gördülékenyebben mentek az edzések.”
A tudatosabb energiafelhasználás kulcsa
Profi táncosként Széphalmi Juliska állandóan mozgásban van, a színházban napi többórás fizikai terhelés éri, így a maratoni felkészülése is szigorú keretek közé szorul. „Egy héten maximum négy edzés fér bele, a rövidebb futásaim is minimum egyórásak. Ennél többet sem fizikailag, sem időben nem tudok teljesíteni. A hosszú futások logisztikája pedig, hogy is mondjam, néha eléggé extrém” – mondja nevetve a Madách Színház művésze.
„Előfordult, hogy két előadás között mentem el futni, sminkben, parókában, fejkendővel. A kollégáim két előadás között még az utcára sem mennek ki, nekem viszont muszáj volt teljesítenem az aznapra kiírt feladatot” – árulja el a kulisszatitkokat Juliska, aki úgy érzi, hogy a korábbi felkészüléséhez képest most tényleg minden edzést becsületesen végigcsinált, amit az edzője, Szántó Nelli kért tőle. A szakember heti szinten tervezi a programot, rugalmasan, figyelembe véve a művész családi és színházi elfoglaltságait. „Nellivel folyamatos a kommunikáció, mindketten édesanyák vagyunk, akiknek sűrű az élete. Hetente átbeszéljük, mi fér bele, de már van annyi rutinom, hogy tudom, mikor lehet okosan rövidíteni.”
A december–január a színházban hagyományosan a legintenzívebb időszak. Korábban ilyenkor Széphalmi Juliska saját bevallása szerint visszaesett a futásban. „Annyira kiégettem magam régebben, hogy télen kevesebbet futottam. Most azonban teljesen másképp alakult, soha nem edzettem ennyit télen, mint most, és nem is éreztem annyira nehéznek” – fogalmaz a táncos, akit egyre jobban motivált a Tokió Maraton közelgő dátuma.
„Hiszek abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Tudtam, mit akarok, konkrét tervem volt” – mondja Juliska, és arra is kitér, hogy a hosszú futások mentálisan mennyire átalakították a hozzáállását. „Láttam magam előtt a célomat, és igyekeztem csak pozitív dolgokat vizualizálni, olyan tiszta volt minden.
Talán nevezhetjük letisztult, fókuszált tudatállapotnak.
A rendszeres futás hatását táncosként Juliska a mindennapi munkájában is érzi. „Az erőnlétem sokat fejlődött, úgy érzem, jobban bírom a színpadi kihívásokat is, mint korábban. Ez pedig nemcsak állóképességben, hanem a terhelhetőségemben, a pulzuskontrollban, a légzésben és a hatékonyabb regenerációban is érződik” – vélekedik a művésznő, aki szerint a színpad és a maraton között több a párhuzam, mint gondolnánk. „A maratonra való felkészülés nemcsak kilométerek gyűjtését jelenti, hanem idegrendszeri adaptációt is. Meg kell tanulni beosztani a saját ritmust, a tempót, miközben a titkos kulcs a mentális jelenléten van.”
Táncosként Széphalmi Juliska nyolc éve nem eszik húst, és a felkészülés alatt sem változtatott az étrendjén, de jobban figyelte a teste jelzéseit. „Alapesetben rengeteg csokit eszem. Húzós időszakban akár egy táblát is naponta, most azonban érdekes módon sokkal kevésbé kívántam az édességet. Valójában furcsa, de ha jobban belegondolok, alig volt étvágyam. Így inkább arra kellett figyelnem, hogy eleget egyek. Az edzőm szerint a zsíranyagcsere-edzések hatása beért, és a szervezetem takarékosabbá, tudatosabbá vált.”
Mentális erő
Rutinos futóként Széphalmi Juliska azt is tudja, hogy egy maraton mentális verseny is, így arra is készült, miként kezelje, ha elérkezik a nem várt mélypont. Komoly motivációt jelent a táncos számára Lubics Szilvi ultrafutó, akinek a sikereiből különleges erőt tud meríteni.
A Tokió Maratonon az elsődleges célja a sikeres és örömteli teljesítés lesz, és nagy erőt ad számára, hogy a pálya mellett ott lesz a párja is, aki elkíséri a versenyre, az időeredményről azonban visszafogottan beszél. „A szurkolás logisztikája nehéz lesz, de egy-két ponton talán tudunk majd találkozni. Van a fejemben egy célidő, de ez lutri. Semmi nem lesz ismerős, és egy ekkora mezőnyben a rajtpozíció és a kezdeti tempó teljesen kiszámíthatatlan. Az edzőm által megadott pulzushoz azonban ragaszkodom” – mondja a Puma sportolója, aki a márka legújabb versenycipőjében áll rajthoz.
„Félmaratont már futottam benne, tudom, hogy nagyon kényelmes a cipő. A felszerelés számomra bizalmi kérdés, ha tudod, hogy jó a cipőd, akkor nem kell félned a 35. kilométernél sem, hogy bírja-e még a lábad” – vélekedik a táncművész, aki azzal is tisztában van, hogy mekkora utat járt be futóként. Túl van több sérülésen, műtéten, de mindezek ellenére soha nem volt hajlandó lemondani arról, hogy újabb és újabb célokat tűzzön ki magának. „Sokan kétségbe esnek, ha történik velük valami váratlan, én viszont ilyenkor inkább azt érzem, hogy csakazértis megmutatom, és képes vagyok tovább folytatni. Ez az önmagamba vetett hit sok erőt ad.”
A Tokió Maraton rajtjánál több tízezer futó áll majd. Lesznek, akik egyéni csúcsért mennek, lesznek, akik a hatodik csillagot gyűjtik. És ott lesz Széphalmi Juliska, aki úgy véli: „A maraton végül is egy koreográfia, egy tudatosan felépített mozdulatsor. Megtanulod a lépéseket, érzed a ritmust, és amikor eljön a pillanat, végigtáncolod a 42 195 métert, akkor is, ha a végén már nagyon fáj.”
