Szeretek pár versenyt az alapozás időszakában is beiktatni az edzéstervbe, annak ellenére, hogy ilyenkor még nem vagyok csúcsformában, mentálisan viszont sokat segítenek. Szeretem a közeget, a hangulatot, és jól esik egy kis versenyzés, így könnyebben kihozom a maximumot a felkészülésből, egy kis fényt hoz ezekbe a fagyos mindennapokba. Szerencsére versenyek ma már minden időben vannak, ennek viszont megvannak a maga nehézségei.
Egy januári versenyen számíthatsz hóra, jégre, sárra, vagy akár minderre együtt. Az utóbbi hetek időjárása alapján nem sok jóra számítottam (cserébe hóra annál inkább), mégis óriási élmény volt.
A Tihany Trail egy igazi téli terepfutóversenyen
15 km, 500 méter pozitív szinttel nem is hangzik olyan soknak, ugye? Valóban nem, de ha mindez single track ösvényeken történik, ráadásul téli körülmények között, máris nem könnyű menet. Én is így gondoltam, hogy beleférhet, amikor a Budai Trailen találkoztam a szervezők standjával, és mivel a kislányom ott aludt el a nyakamon a videókat nézve, könnyű volt rábeszélni engem az indulásra.
Először vettem részt ezen a futóversenyen, amely a hideg ellenére teltházas esemény volt minden távon. Valóban szuper hangulat uralkodott, imádtam a zeneválasztást, voltak kiállítók, a verseny helyszíne pedig egy iskola épülete volt, így tudtunk melegedni, átöltözni, és a célban kapott ételt is kényelmesen elfogyasztani. Ritkán futok a verseny napján kapott termékekben, de a fejpántot felvettem, és nem bántam meg, valóban minőségi termékeket kaptunk ajándékba.
Ami a felszerelésemet illeti, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen futócipőben és ruhában fussak, de az erősebb tempóra való tekintettel elegendő volt a vékonyabb aláöltöző egy mellénnyel, fejpánttal, kesztyűvel és csősállal, valamint a téli futónadrágom. Cipőnek viszont a Salomon Winter Cross Spike-ra volt szükségem. Kellettek a talpába épített szögek, hiszen nagyon csúszott a terep, indokolt volt az extra tapadás.
Kedvező körülmények
Eljött a rajt pillanata. Hideg, szikrázó napsütés, havas dombokra néző kilátással. Innentől számomra megszűnik az izgulás, csak teszem a dolgom. Haladtam a fiúkkal, majd hamar az élre állt az első helyezett lány, innentől végig őt követtem. Felfelé mindig mögötte kicsivel, lefelé viszont rendre lehagyott, én nagyon óvatosan mentem, nem mertem kockáztatni ilyen terepen.
Rengeteg lépcsős rész volt, felfelé égett a combom, de azt az érzést már megszoktam, a csúszós lejtőket viszont szívesen elcseréltem volna. Az egész futam alatt közel futottunk egymáshoz, így végig megvolt a versenyhangulat, szeretem az ilyet, ezúton is köszönöm neki, egyedül biztosan nem nyomtam volna ennyire. Próbáltam haladni, ahogy tudtam, nekem ebben a havas időben ez volt a maximum, amit be mertem vállalni.
Az elejétől a végéig csodálatos volt a terep, és azt hiszem, ez nem csak a hó miatt volt így. A kilátás, a panoráma fentről, több alkalommal is a befagyott Balatonra, mindez napsütésben, különlegesen szép látványt nyújtott. Szeretem a technikás terepeket, itt rengeteg single track ösvény volt, kanyargós utak, fagyos lépcsők, gyönyörű kilátásokkal. Két helyen is volt frissítőpont a távon, bár én végig egy kulaccsal futottam, így emellett két géllel meg is voltam.
A cél előtt még volt egy nagyobb emelkedő, ami nem esett annyira jól, de a szépsége itt is kárpótolt. Annak ellenére, hogy versenyeztem, az elsőtől az utolsó lépésig tudtam élvezni a futást, és egy nagyon szép emlékkel tértem haza, valamint a második helyért járó díjakkal. Mindenkinek szívből ajánlani tudom ezt a rendezvényt, aki szeretne egy szép napot eltölteni Tihanyban, megcsodálni a Balatont, és futni – vagy akár túrázni is, hiszen nordic walking kategória is volt – egy érdekes, szép, technikás útvonalon, szuper hangulatban és közegben.
Télen is lehet versenyezni, de úgy gondolom, a biztonság az első.
Vegyétek fel a hómacskát, lassítsatok, ha kell, és éljétek meg a nehéz terepen töltött időt is, hiszen ezek az élmények is jobbá és erősebbé tesznek futóként.
