Vasárnap különleges kihívás vár egy debreceni amatőr futóra, Kovács Ádám életében először áll rajthoz 50 kilométeres ultramaratonon. A budakalászi Omszki-tónál rendezett OmszkiUltra azonban számára jóval többet jelent egy sporteseménynél. Ez a futás egy 14 éves leukémiás kislányért, Elizabetért zajló jótékonysági összefogás csúcspontja is.
A történet hónapokkal ezelőtt indult, amikor Ádám úgy döntött, hogy első ultratávját nemcsak saját határainak feszegetésére használja, hanem egy nemes ügy szolgálatába állítja. A „kilométerek eladása” kampány gyorsan túlnőtt az eredeti elképzeléseken: a verseny előtti napokban a támogatások összege átlépte az 500 ezer forintot.
„Már nem csak a lábaim visznek előre” – fogalmazott a futó az egyik utolsó edzését követően. Szavai jól tükrözik azt a közösségi erőt, amely a kezdeményezés mögött felsorakozott. A támogatók nem csupán pénzzel, hanem figyelemmel, biztatással és jelenléttel is hozzájárultak ahhoz, hogy a kampány valódi üggyé váljon.
A gyűjtés célja, hogy segítséget nyújtson Elizabet gyógyulásához és rehabilitációjához. A kislány jelenleg is kezelés alatt áll, a háttérben pedig a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány dolgozik azon, hogy minden szükséges támogatást megkapjon. A kezdeményezés egyik különlegessége, hogy a „megvásárolt” kilométerek teljes összege közvetlenül hozzá kerül, így a felajánlások kézzelfogható segítséget jelentenek.
Önzetlen kilométerek
A verseny helyszíne, az Omszki-tó körüli 1686,8 méteres aszfaltkör, első látásra talán monotonnak tűnhet, de az ultrafutók számára éppen ez a körpálya jelenti az egyik legnagyobb mentális kihívást. Az 50 kilométer teljesítéséhez közel harminc kör megtétele szükséges, ami nemcsak fizikai állóképességet, hanem komoly mentális fókuszt is igényel.
Kovács Ádám számára ez az út hosszú felkészüléssel kezdődött. A korábban futballjátékvezetőként ismert sportoló az elmúlt években a futás felé fordult, és 2025 őszén már egyéni csúccsal, 3:15:46-os idővel teljesítette a kassai maratont. Az ultratáv azonban teljesen új dimenzió: itt már nem az időeredmény, hanem a kitartás, az energia-beosztás és a mentális stabilitás kerül előtérbe.
Bár a rajtpisztoly vasárnap dördül el, a történet nem ér véget a célvonalnál. A gyűjtés március végéig folytatódik, és Ádám abban bízik, hogy az utolsó napokban még egy nagy hajrával tovább növelhető az összeg. Minden egyes támogatás közelebb visz ahhoz, hogy Elizabet számára a gyógyulás ne csak remény, hanem reális lehetőség legyen.
Ez az ultrafutás így nem csupán kilométerekről szól.
Sokkal inkább arról, hogy a sport képes közösséget építeni, és valódi segítséget nyújtani ott, ahol arra a legnagyobb szükség van.
