A Velencei-tónál a futók minden évben egy komoly hagyományokkal bíró eseménnyel, a Szilveszteri Pezsgőfutással búcsúztatják az évet, melyet legutóbb már 39. alkalommal rendeztek meg. A versenyen 4,5, 12 és 29 km-es távok közül választhatnak az indulók, ráadásul a legutóbbi maga a Velencei-tó kör. Az esemény népszerűségét jól mutatja, hogy a létszámlimit minden évben betelik, pedig a szervezők évről évre növelik a limitet, 2025-ben több mint 1000 ember állt rajthoz valamelyik távon.
A Szilveszteri Pezsgőfutás az első versenyek között szerepel, ahol több mint 15 évvel ezelőtt kezdő futóként rajthoz álltam, ezért külön helyet foglal el a szívemben. Persze akkor még más rendezte a versenyt, az útvonal is más volt, például egyáltalán nem volt Velencei-tó kör táv sem. Párszor rajthoz álltam ezen a versenyen, de kimaradt egy évtized, és 2024-ben tértem újra vissza a rendezvényre indulóként, egyből egy tókörrel. Az új szervezés színvonala nem igazán ragadott meg, de a verseny hangulata és a sok ismerős miatt jó emlékkel gondoltam rá vissza, ezért úgy döntöttem, hogy 2025 utolsó napján is a Velencei-tó körül fogok futni. Természetesen ezúttal is időben kellett nevezni, mert a helyek a versenyre gyorsan fogytak az év vége közeledtével.
Az esemény rajtközpontjának évek óta egy jól bejáratott, régi-új helyszín, a VVSI agárdi sporttelepe ad otthont, ahol megtalálható minden infrastruktúra, ami egy futóversenyhez kellhet. Mivel a Velencei-tó kör 9 órakor rajtolt, ezért megcéloztuk a 8 órás érkezést, hogy biztosan legyen időnk mindenre. Kicsit (nagyon) alábecsültük a rajtszámátvételhez szükséges időt, ugyanis amikor odaértünk, éppen még az épületben volt a sor vége, de később már bőven az épületen kívül várakoztak az emberek. Egyszerre több száz ember állt sorba a rajtszámért.
Szervezői oldalról elbukott a rajtszámátvétel
Elég csak visszagondolni a Budai Trailre, ahol nem sokkal kevesebb futó indult el, mint itt, és maximum 2 percet kellett sorba állni a rajtszámért. Szerencsére volt, aki előrébb állt a sorban, és átvette a rajtszámomat, különben lehet, soha nem rajtoltam volna el. Pont annyi időm maradt, hogy átvegyem a cipőm és feltűzzem a rajtszámomat, és már futottam is a rajtba. Pár percet csúszott a rajt a lassú rajtszámátvétel miatt, de végül elrajtoltunk.
0 fok alatti hőmérséklet és viharos szél fogadott minket
Az időjárás ezen a szilveszteren nem volt a futók barátja, 0 fok alatti hőmérséklet és viharos szél fogadott minket. Mire elrajtoltunk, már nem éreztem a Mizuno Neo Zen cipőmben a lábujjaimat, szerencsére egy „könnyed” 10 km alatt sikerült őket kiolvasztani. Agárdról Dinnyés felé rajtoltunk el a kerékpárúton, ahol oldalszélben tettük meg az első pár kilométert, ahol sikerült tartani a 4:45 körüli tempót, majd a Dinnyés–Pákozd szakaszon majdnem végig szemből fújt a szél. Itt tapasztalt bringásként kerestem a szélárnyékot más futók mögött, sokat lehetett így spórolni, bár lehet, nem kellett volna ugyanazt a tempót futni, mint oldalszélben.
Előzetesen nem terveztem, de úgy adódott, hogy egy csapattársammal futottunk együtt nagyon sokáig, csak Pákozdon hagytam el kicsit, de az Arborétumnál utolért, és onnantól újra együtt haladtunk. Egyébként előző évben ezen a szakaszon durván jeges volt az út, most pedig megúsztuk száraz aszfalttal. Megállapodtunk abban, hogy nem fogjuk már annyira nyomni, mert ő sérült, én meg nem haladok úgy, mint szeretnék (lehet, előző héten nem kellett volna 120 km-t futni többségében terepen?), visszavesszünk 5 perc környékére.
Beszélgetve gyorsan teltek a kilométerek
Így jobb volt, mint egyedül csak a tempóra koncentrálva futni. Velencén egy rövid szakasz erejéig megtapasztaltuk, hogy milyen a hátszél, de ezen a napon sajnos szinte csak oldalszélben és szembeszélben volt részünk.
Valahol Velence végén, a 23. km körül váltunk el újra, itt csapattársam mondta, hogy nyugodtan hagyjam ott, mert ő sokat fog lassulni. Innentől kicsit gyorsultam, de a parti oldal-szembeszél nem volt a kedvencem. Örültem, hogy külső rétegként egy szélkabátot választottam a versenyre, mert az erős szélben átizzadva biztosan nagyon fáztam volna. És az előző évi versenyen kapott fejpánt is jó szolgálatot tett. Közben megcsodáltam a frissítőpontként kitett nagy ballonokat. „Vajon milyen hideg lehet bennük a víz? Még jó, hogy a Salomon Adv Skin 5 futómellényemmel és tartállyal vágtam neki a távnak.”
A végére még egy kis versenyzés is sikerült
Visszaelőztem pár embert, és még egy nagyobb sprint is volt a célvonal előtt, egy 12 km-en induló futó ellen. Biztos nem fárasztottam volna magam, ha tudom, hogy nem egy távon indultunk. Végül 2:23:13-mal értem be a célba a 43. helyen, ami összességében nem túl jó idő, de nem is egyéni csúcsot jöttem futni ebben az időben.
Gyors átöltözés után következett a verseny legjobb része, a forró tea és a zsíros kenyér, na meg a beszélgetések és az eredményhirdetés. Az ismerősök közül sokan dobogóra álltak, plusz barátnőm is bezsebelt a tókörön egy abszolút 3. helyet, amiért kapott egy pezsgőfutásos téli sapkát, ami végül nálam kötött ki.
Így már tényleg megérte benevezni.
Idén elindulok újra? Jó kérdés. A verseny hangulata tényleg jó, és ha túl tudom magam tenni a szervezési problémákon (nevezés, rajtszámátvétel, útvonalbiztosítás), akkor biztosan ott leszek.
Eredmények:
https://korido.hu/?2025Pezsgofutas_result
