Sok futó küzd túlsúllyal, és nem ritka, hogy éppen fogyási célból kezdik el a rendszeres futást. A kitartó edzés és a tudatos étrend azonban sokaknál önmagában nem elég: a kilók makacsul ragaszkodnak, az állóképesség lassan javul, az önbizalom pedig akadozik. Éppen ezért sokak szemében csábító a „gyors megoldás”, a titokzatos szuri, ami rövid idő alatt ígéri a kilók eltűnését, a folyamatos éhség megszűnését és a futás könnyebbé válását.
Az ígéret egyszerű, a kísértés nagy, de a tapasztalatok szerint a gyors fogyás ára súlyos lehet: a kilók visszatérnek, a test kimerül, az önbizalom sérül. Mielőtt bárki belevágna, érdemes megérteni, mi rejlik a látszólagos csoda mögött, és mi az, amit a valódi, fenntartható fejlődés adhat.
Anna évek óta rendszeresen fut, erősít, jógázik, heti nyolc-tíz órát tölt mozgással. Tökéletesen hangzik, ám a 36 éves futó gyerekkora óta küzd 5–8 kiló súlyfelesleggel, ami akadályozza a fejlődésben. „A vérképem mindig tökéletes volt, semmilyen belgyógyászati probléma nem indokolta, hogy egyszerűen képtelen voltam megszabadulni attól a pár kilótól, ami zavart. Minden szakember, orvosok, dietetikusok csak azt tudták tanácsolni, hogy figyeljek az étrendre, mozogjak többet, legyek türelmes. És én tényleg mindent megtettem. De idővel elfogyott a kitartásom” – mondja Anna, aki azt is elárulja, hogy az állandó éhségérzet sem hagyta nyugodni.
Megállíthatatlan mókuskerék
„Heti nyolc-tíz órát sportoltam, így ennek tudtam be, hogy kétóránként éhes voltam, emiatt pedig esélytelennek tűnt, hogy megszabaduljak a feleslegtől. Eleinte próbáltam elfogadni magam, de minden reggel frusztrációval keltem: a mérleg nem mozdult, a kedvenc nadrágom szorított, a tükörben nem tetszett, amit láttam” – fogalmaz Anna, akit bevallása szerint felőröltek a mindennapos kudarcok. Az irodai munkát végző kolléganői körében viszont egyre többen kezdtek látványosan fogyni, és Anna érdeklődését is felkeltette a szuri, amiről már több közösségimédiás fórumon is olvasott. Elkezdett cikkeket bújni, aztán egyre többször motoszkált benne a gondolat: „mi lenne, ha…?”
A döntő pillanat egy családi fotó volt. „Egyszer csak ott álltam, és nem ismertem fel magam. Aznap este azt mondtam: kipróbálom. Tudtam, hogy kockázatos, tudtam, hogy nem legális, de a kétségbeesés erősebb volt nálam.” Az első hetek valóban gyors változást hoztak. „Pár nap után megszűnt az állandó éhségem. Konkrétan olyan volt, mintha egy kapcsolót lekapcsoltak volna az agyamban. Végre megindult az évek óta várt fogyás, és eleinte az edzések is könnyebben mentek” – idézi fel Anna az első három hetet, amely alatt négy kilót adott le, majd még négy hét alatt további öt kilótól sikerült megszabadulnia.
Végre azt láttam a tükörben, amit évek óta szerettem volna. Visszakaptam a testem és vele együtt az önbizalmamat.
Ám a felszabadultság rövid életűnek bizonyult. „A kúra vége után két hét sem telt el, és brutális falási rohamok törtek rám. Nem egyszerű éhség volt, hanem kontrollálhatatlan kényszer. Három hét alatt visszajött minden leadott kiló, sőt, egy kicsit több is. A lelkem darabokra hullott. Úgy éreztem: elbuktam. És minél rosszabbul éreztem magam, annál erősebben vágytam újra a szurira. Közben pedig a futást teljesen abba kellett hagynom, mert elszállt a pulzusom. Egy tempósabb sétánál már azt éreztem, mintha az egyéni legjobb félmaratoni eredményemért futnék egy versenyen, pedig csak a közeli játszótér melletti rekortánpályán próbáltam gyalogolni” – magyarázza Anna, és azt is elárulja, hogy elkezdett hullani a haja, és a narancsbőr sem kímélte.
Négy elbukott nevezés
A kudarc és a kétségbeesés hatására Anna eleinte próbált újabb adagot szerezni, de a korábbi forrás elérhetetlenné vált, és a pszichológusa segítségével beismerte, hogy a gyors megoldások csupán illúziók.
Szégyelltem magam, hogy idáig jutottam, és dühös voltam, hogy úgy éreztem, nincs kontrollom a saját testem felett.
Fél év telt el, és Anna azóta lassan, de annál stabilabban újra építkezik. „Elmeséltem a háziorvosomnak a történetemet, akitől kaptam egy nagy adag fejmosást, majd felírt vitaminokat, és megismertem egy csodálatos dietetikust is, akivel a nulláról újraterveztük az étrendemet, amelyben tilos sanyargatnom magam. A hajhullásom megállt, az állóképességem is lassan visszatér, bár még messze vagyok a korábbi formámtól, de már nem érzem azt a tehetetlenséget, amit a kúra után. Így be is neveztem az első tavaszi versenyemre, hogy pótoljam az idei év elmaradásait. Négy versenyről maradtam le, mert egyszerűen nem tudtam a szuri miatt futni.”
Anna azért vállalta, hogy őszintén elmondja a történetét, mert szerinte nagyon sokan sodorják veszélybe az egészségüket a fogyás érdekében, és ez jóval túlmutat egy sikertelen félmaratonon. „A szuri rövid távon tényleg csodát tett, de hosszú távon sokkal többet ártott, és árthatott volna. Most már azt is tudom, hogy szerencsém van, hogy megúsztam ennyivel.” Anna őszinte vallomása minden sportolónak szól, aki a könnyebb utat keresi. A rövid távú siker után a test és az önbizalom is könnyen visszaeshet, a kilók pedig gyakran visszatérnek. A valódi eredményekhez türelem, következetes edzés és tudatos, fenntartható étrend szükséges.
