Egy 11 éves fiú olyan félmaratoni időt futott, amire még tapasztalt felnőtt futók is csak néznek. A rendkívüli eredmény azonban nemcsak ámulatot, hanem komoly szakmai kérdéseket is felvetett a gyerekek állóképességi sportban való terheléséről, a korai specializációról és a szülői felelősségről. Meddig számít egészségesnek egy fiatal tehetség támogatása, és mikortól válhat veszélyessé a teljesítményhajszolás? Hol húzódik a határ a kivételes tehetség és a túl korai élsport között?
Csodagyerek vagy túlhajszolt sportoló?
A 11 éves Ben Dick az IU Health 500 Festival Mini-Marathonon, félmaratoni távon 1:20:14-es idővel ért célba, amire sokan felkapták a fejüket. Soha még ennyire fiatalon nem futottak ilyen elképesztő időt, ez egészen extrém teljesítmény: 3:48-as tempó, amit sok felnőtt futó sem tud futni, nemhogy egy 11 éves.
Ez az eredmény nemcsak elismerést, hanem szakmai körökben nagy vitát is kiváltott, nem véletlenül.
Ezt az eredményt edző nélkül szinte lehetetlen elérni. Ha van edző, akkor van szülő is, aki engedélyezi azt a fajta komoly állóképességi terhelést, ami ehhez az eredményhez vezet. Önmagában nem biztos, hogy „káros”, ha valaki ilyen időre képes, de ilyen korban több komoly kockázat is van, főleg, ha rendszeresen ilyen terhelést kap, nagy volumenben edz, felnőttszintre készítik fel. Tizenegy évesen a csontvégek még nyitottak, a növekedési porcok sérülékenyek.
A sok kilométer, az intenzív edzések, a talajra való ismétlődő becsapódás okozhat növekedési zavarokat, és melegágya lehet a sérüléseknek. A kardiovaszkuláris terhelés is okozhat problémát egy még kifejletlen szervezetben, ezért ezt is rendszeresen kellene vizsgálnia sportkardiológusnak.
Kényszeresség vagy tehetség
Korábban tornászoknál és úszóknál volt megfigyelhető, hogy nagyon fiatal korukban robbantak be az élsportba, sokan akkor érték el a csúcsteljesítményüket. A korai teljesítménykényszer, a „csodagyerekre” irányuló plusz médiafigyelem is megterhelő lehet. Ebben a korban még a játékos sportoknak lenne itt az ideje, a saját korcsoportjával, kétlem, hogy a hasonló korúakkal tudna edzeni.
Ezen okok miatt, illetve a hagyományos gyermekkor sajátosságainak hiánya miatt megvan az esélye annak, hogy idő előtt mentálisan kiégjen, és 16–20 éves korára eltűnjön a sportéletből. A nagyon korai csúcsteljesítmény nem garantál felnőttkarriert. Ebben óriási a szülők szerepe, akik jóváhagyása nélkül Ben nem tartana ott, ahol most. Kérdés, hogy mit nyernek, és mit veszítenek ezzel…
Nem véletlen, hogy Ben korosztályos eredménye nem fog szerepelni egyetlen hivatalos rekordkönyvben sem.
A World Athletics sem hitelesíti az ő korosztályának legjobb időeredményeit, a gyerekek számára pedig csak informálisan vezetik a valaha volt legjobb listákat.






