A futóversenyen a célvonal átlépése általában a történet végét jelenti, pedig a fejlődés sokszor éppen ott kezdődik. A próbatétel mindig lehetőség arra, hogy visszajelzést kapj a teljesítményedről, ami a hosszú távú fejlődés és a mentális egészség egyik kulcsa. Hogyan segíti a reflektálás a motivációt, és miért futnak tudatosabban azok, akik visszanéznek a saját élményeikre?
Ha rajthoz állsz a Telekom Vivicittá valamelyik távján, talán te is választ kapsz olyan kérdésekre, amelyeket korábban fel sem mertél tenni önmagadnak.
A futásban sok minden mérhető, a tempó, a pulzus, a kilométerek, a szintidő, viszont gyakran kimarad a statisztikákból a legfontosabb tényező, a visszajelzés. Pedig a hosszú távú sportolás egyik legfontosabb kulcsa az állandó motiváció és az, hogy képesek vagyunk-e reflektálni arra, hogy mit, miért is csinálunk.
Kezdőként a fejlődés sokkal látványosabb, egyre hosszabb a megtett táv, gyorsabb a tempó, így sokkal könnyebb kitartónak és motiváltnak maradni. A rutinos futók azonban jól tudják, hogy az igazi előrelépés ritkán lineáris, a teljesítmény gyakran hullámzó, a motiváció folyton változik, a test és a fej pedig folyamatos párbeszédben van egymással. Ebben a párbeszédben pedig kulcsszerepe van a visszacsatolásoknak.

Miért nem elég „csak futni”?
A sportpszichológia szerint a rendszeres visszajelzés – vagyis amikor tudatosan értékeljük az élményeinket és a teljesítményünket – több szinten is támogatja a fejlődést. Egyrészt segít tudatosítani a fejlődést, mivel a futók jelentős része hajlamos gyorsan túllépni az elért eredményeken. Egy jól sikerült edzés vagy verseny néhány nap alatt háttérbe szorul, és már a következő cél kerül fókuszba. Ha azonban nincs reflektálás, a fejlődés élménye elillan. Másrészt a rendszeres visszajelzés mentális stabilitást ad.
A hosszú távú sportolás – legyen szó az első 5 kilométerről vagy egy maratonról – nem csupán fizikai kihívás. Egy futás során folyamatosan döntéseket hozunk, ahol leginkább a kitartásunkon múlnak az adott pillanatban meghozott döntéseink. Az önreflexió segít rendszerezni ezeket az élményeket, és csökkenti a mentális bizonytalanságot.
Futás a versenyen túl
Egy futóverseny mindig nagyszerű lehetőség a valódi visszacsatolásra, amikor lehetőségünk van arra, hogy átértékeljük önmagunkat, a saját teljesítményünket és a befektetett munkánkat. A célba érkezés után átgondoljuk, mi történt velünk a pályán, hol volt nehéz, mi adott erőt, mit tanultunk a versenyből, és ilyenkor tudjuk igazán feldolgozni az élményeinket.

A sportpszichológiában ezt nevezik mentális lezárásnak, hiszen a teljesítmény tudatosítása segít rögzíteni az élményt és pozitív emlékké alakítani az esetleges kudarcokat is.
Futóként tudjuk, hogy nemcsak a verseny napja fontos, hanem az odavezető út is, mert a futásban a fejlődés soha nem ér véget a célvonalnál, valójában ott kezdődik. A Telekom Vivicittá egyik idei legérdekesebb újítása, hogy a célba érkező futók valóban hangot adhatnak az élményeiknek.
A Telekom mesterséges intelligencia alapú meglepetésének hála minden induló mesélhet a futásáról Gundel Takács Gábornak a befutó után, legyen az egy első 10 kilométer, egy régóta üldözött egyéni csúcs vagy akár egy nehéz időszak utáni visszatérés.
Minden futó mögött ott van egy történet, amely a célvonal után válik igazán kimondhatóvá.
Ezek a pillanatok egyszerre személyesek és közösek és megmutatják, hogy a Telekom Vivicittá nem csupán egy verseny a naptárban, hanem több ezer ember saját, megélt futóélménye ugyanazon a hétvégén.






