A rendszeres mozgás gyerekkorom óta része az életemnek, sosem tudtam egy helyben ülni. Már általános iskolás koromban is szívesen részt vettem szervezett futóeseményeken, túrákon, emellett kosárlabdáztam. Gimiben ezek valahogy elkoptak, helyette a hiphop tánc volt az akkori mozgásformám, amit egyébként nagyon szerettem. Aztán Érdről Pécsre kerültem az orvosi egyetemre. A kemény vizsgaidőszakok alatt újra az életem része lett a futás, ez volt a kikapcsolódás, a mentális regenerálódás. Amikor elkezdtem dolgozni a Szülészeti Klinikán, munkahelyi csapatunkkal először indultam váltófutóversenyen, ahol kiderült, hogy nem is megy olyan rosszul nekem ez a futás. Egyre jobban megszerettem, az életem része lett. Ma már szinte egyetlen napot sem tudok elképzelni futás nélkül; ha tehetem, minden nap kimegyek, időjárástól függetlenül. Mint a legtöbben, én is aszfalton kezdtem, majd a Mecsekbe merészkedve egyértelművé vált, hogy a terep az én világom. Sosem volt edzéstervem, sem edzőm, egyszerűen csak futok, ahogy és amennyi jól esik. Gyakorlatilag ez az én terápiám a kiégés ellen. Egyetlen célom, hogy élvezzem a mindennapi futásokat, csak úgy, mint a versenyeket. Egy jó versenyeredmény már csak hab a tortán! Na meg a jó közösség. Külön siker másokat motiválni és megfertőzni a futás szenvedélyével, szerencsére erre is van példa.
A másik kedvelt sporttevékenységem az országúti kerékpározás, egy duatlon pedig még tervben van a jövőben. Legalább heti kétszer járok crosstraining-edzésekre is, amit nagyon fontosnak tartok a core izmok erősítéséhez és a megfelelő stabilitáshoz, hiszen mindez a terepen elengedhetetlen.
