Van az a pont az ultrafutásban, ahol már nem az idő, nem a tempó, nem is a helyezés számít. Csak az, hogy mész tovább, lépésről lépésre, egyre mélyebbre és valahol ott, a fájdalom és a hit határán, megszületik valami egészen különleges. Az NN Ultrabalaton #Projekt418 pontosan erről szól.
A 2026-os mezőny újra bebizonyította, hogy a lehetetlen határai jóval kijjebb vannak annál, mint amit elsőre gondolnánk. A Balaton kétszeri megkerülése, 418 kilométer egyben, ez nem egyszerűen egy versenyszám, hanem egy vállalás, egy jó ügyért, másokért, önmagad legmélyebb rétegeiért. Voltak, akik a szintidőn belül értek célba, és voltak, akiknek az ideje már nem fért bele a szigorú keretekbe – mégis végigmentek azon az úton, amit kevesen mernek egyáltalán elképzelni.
Hősök születtek
Csingár István (2 nap 6 óra 52 perc), Kertész Ádám (2 nap 12 óra) és Boros Linda (2 nap 12 óra 40 perc) teljesítménye a kontrollról, a tudatos építkezésről és a rendíthetetlen kitartásról szólt. Ők hárman szintidőn belül zárták a 418 kilométert, ami ebben a versenyszámban egészen kivételes teljesítmény. Nemcsak a fizikai felkészültségük volt lenyűgöző, hanem az a mentális stabilitás is, amellyel végig tudtak menni a hullámvölgyeken, az éjszakákon, a holtpontokon. Egy ilyen távon nincs hibátlan verseny, csak jól kezelt krízisek vannak – és ők ebben voltak igazán erősek.
A #Projekt418 azonban nem kizárólag a szintidőről szól. Ezt bizonyítja Varga Róbert teljesítése is, aki Respect kategóriában, szintidőn belül ért célba. Az ő futása emlékeztet arra, hogy a számok mögött mindig ott van az ember, és hogy egy ilyen volumenű kihívás teljesítése önmagában is tiszteletet érdemel
függetlenül attól, hogy a stopper mit mutat a végén.
Sajnos sokunk kedvenc ultrafutója, a legendás Bogár János a #Projekt418 futam második körében, a 361. kilométernél, Siófoknál sajnos kénytelen volt feladni a versenyt. Jani egészen a határain túl ment, mindent megtett, amit lehetett, de ebben a kihívásban az egészség mindenek felett áll. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, és mielőbbi, teljes regenerálódást kívánunk neki.
Futás jó ügyekért
Az NN Ultrabalaton #Projekt418 különlegessége abban is rejlik, hogy a futók nemcsak magukért indulnak. Minden résztvevő egy karitatív célt képvisel, amelyhez adománygyűjtés is kapcsolódik. Így a kilométerek nemcsak egyéni határokat feszegetnek, hanem valódi segítséggé is alakulnak. A fáradtság, a fájdalom és a küzdelem ebben a kontextusban új értelmet nyer: minden lépés valaki másért is történik. A verseny ugyanakkor kíméletlenül őszinte.
A dupla kör teljesítésére 61 óra 27 perc áll rendelkezésre, és már az első kör során több ponton ellenőrzik a szintidőt.
A második kört legkésőbb 31 órával a rajt után meg kell kezdeni, és onnantól újra ugyanazok a szigorú ellenőrzések várják a futókat. Nincs időjóváírás, nincs könnyítés, minden perc számít, beleértve az alvást és a pihenőket is. A verseny alapvetően önellátó, így a résztvevőknek saját frissítőcsapattal kell készülniük, miközben kötelező kerékpáros és autós kíséret is segíti őket az úton. Talán ez az, ami igazán különlegessé teszi ezt a kihívást, itt nem lehet „túlélni” a versenyt, jelen kell lenni, tudatosan, felelősen, felkészülten. A szabályok nem korlátoznak, hanem keretet adnak egy olyan teljesítményhez, amely már önmagában is a határok feszegetése.
A #Projekt418 története két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Takács Krisztián „Csipi” elsőként teljesítette a dupla kört jótékony céllal. Az ő futása nemcsak rekordot jelentett, hanem inspirációt is, megmutatta, hogy a lehetetlen sokszor csak egy rosszul meghúzott határ. A tavalyihoz hasonlóan az idei teljesítők ezt a történetet írták tovább. Mindannyian másképp, más tempóban, más küzdelmekkel de ugyanazzal az elszántsággal. A #Projekt418 nem ad könnyű válaszokat, de felteszi a legfontosabb kérdéseket: meddig vagy hajlandó elmenni, és miért?
A válasz pedig ott van minden egyes lépésben, valahol a Balaton körül.
