Lénárt Krisztián harmadfokú hőségriasztás közepette döntötte meg a Daráló pályacsúcsát. A profi K-1 és hatszoros amatőr Muay Thai magyar bajnok szerint az ultrafutás és a thai boksz között több a párhuzam, mint elsőre gondolnánk, de interjúnkban arról is beszélgettünk Lubics Szilvia tanítványával, hogy miért döntött úgy a verseny közben, hogy szembemegy edzője utasításával, és hol van az a pont, ahol a rekord már nem éri meg a kockázatot.
A Daráló nem az a kihívás, ahol véletlenül pályacsúcs születik. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy a korábbi rekordot meg szeretnéd dönteni, és mennyire ez volt a fő cél?
Miután megbeszéltük Szilvivel a Darálón való indulást, mondtam neki, hogy szeretném megpróbálni megdönteni a pályacsúcsot. Az UTT jól sikerült, így zöld lámpát kaptam tőle. 100%-ban a pályacsúcson volt a fókusz. Kazincbarcikai születésű vagyok, így mondhatni hazai pálya volt a Daráló, ez pedig még egy plusz löketet adott.
Az idei kísérletet a hőkupola tette még extrémebbé. Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy a rekordnál fontosabb lenne egyszerűen biztonságban célba érni?
Kifejezetten szeretek melegben futni, nem szoktam kerülgetni. Volt, hogy posztoltam is, hogy 37 fokban edzettem, és kaptam is miatta hideget-meleget. Viszont azt el kellene fogadniuk az embereknek, hogy nem vagyunk egyformák.
A meleg nem ellenség, ha megfelelően fel vagy rá készülve.
Reggel 9 óra magasságában már bőven 30 fok volt. Addigra már elfáradtam, 27 órája ébren voltam, ami tovább nehezítette a helyzetemet, hogy én nem kávézom, így koffeines frissítést sem fogyasztok, ezért nem tudtam egy plusz löketet adni magamnak. Ekkorra már a tempóval is meg-megúszkáltam, akkor fordult meg a fejemben, hogy talán a biztonságos célba érést kellene választanom, és elengedni a pályacsúcsot.
A külső szemlélő csak annyit lát, hogy 13 óra 12 perc futás. Mi zajlik fejben ennyi idő alatt? Mivel foglalkoztatod magad, amikor órákon át gyakorlatilag ugyanazt a mozgást végzed?
Ez egy érdekes kérdés! Én csak úgy hívom, hogy „üresjáratban vagyok”. Úgy tudnám leírni, mintha egy aktív meditációban lennék. Nyilván ébren vagyok, de az agyam energiatakarékos üzemmódban van.
Csak a testem jelzéseire figyelek.
Itt, ahol 100 kört kellett futni murvás talajon, próbáltam minél jobban kiismerni a pályát, és mindig a lehető legjobb helyeken futni. Ezzel is lekötöttem egy kicsit a figyelmemet. Természetesen attól függetlenül, hogy az agyam minimumon működött, a pályacsúcs megdöntése nagyon sokszor járt a fejemben.
Korábban hatszoros amatőr Muay Thai magyar bajnok és profi K–1 magyar bajnok voltál. Mit adott neked a küzdősport, amit ma ultrafutóként is nap mint nap használsz?
A bunyó megtanított arra, hogy a motivációt mindig felülírja a fegyelem. Amikor azt érzed, hogy limiten vagy, valójában még nagyon sok van benned. Csak meg kell tanulni hozzáférni azokhoz a rejtett tartalékokhoz. Ehhez viszont ki kell zárnod a tested jelzéseit, és mentálisan erősebbnek kell lenned a pillanatnyi kényelmetlenségnél. A bunyó arra is megtanított, hogy
a fájdalom és a szenvedés nem rossz dolog.
Hozzátartozik a sikerhez vezető úthoz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A küzdősportban az ellenféllel harcolsz, ultrafutás közben többnyire saját magaddal. Melyik a nehezebb csata?
Nem igazán lehet a kettőt egymáshoz hasonlítani, mert teljesen más állapotban vagy.
A bunyóban pörget az adrenalin, végig maximumon működsz. Csak perceid vannak eldönteni a mérkőzést, ezért minél hamarabb meg akarod törni és le akarod győzni az ellenfeledet. Ultrafutás közben viszont 10–20 órán keresztül azon dolgozol, hogy megpróbálj egyben maradni, nem szétesni, megpróbálsz túlélni!
Lubics Szilvia készített fel erre a rekordkísérletre. Miben más egy olyan edzővel dolgozni, aki pontosan tudja, mit jelent 10-15 órát versenyezni?
Lubics Szilvi pontosan tudja, min megy keresztül egy ultrafutó. Nemcsak edzéstervet ad, hanem a saját tapasztalatával készít fel arra is, ami fejben vár rád 10–20 órás futás során. Verseny előtt megbeszéljük, milyen problémák léphetnek fel, és arra hogyan kell reagálni! Az ő versenytapasztalatát nem tudja semmilyen program, applikáció felülmúlni.
Egy rekordfutásnál rengeteg apróságon múlhat a siker. Volt olyan döntés, frissítés, tempó vagy taktika, amire utólag azt mondod, hogy ez volt a kulcsa a pályacsúcsnak?
Én még zöldfülű vagyok ebben a sportban! Szilvi az edzőm, ezért 99%-ban az ő utasításait követem. Most először történt meg, hogy ettől eltértem. Megbeszéltük, milyen pulzuson kell mennem a táv első felében, de már a rajt után láttam, hogy nem vagyok a közelében sem. Ekkor úgy döntöttem, hogy mindent felteszek egy lapra: vagy sikerül megdönteni a pályacsúcsot, vagy ahogy Szilvi szokta mondani, „fejre állsz”. Ha végig a megbeszélt pulzuson futok, biztos vagyok benne, hogy nem sikerült volna a pályacsúcs, egyszerűen kicsúsztam volna az időből.
Most ez volt a kulcs, hogy a szívemre hallgattam.
Ez nem egy követendő példa.
Mit tanultál magadról ezen a 13 óra 12 percen, amit egy „átlagos” ultraversenyen valószínűleg nem tanultál volna meg?
Tényleg léteznek azok a rejtett tartalékok, amelyeket csak mentálisan tudsz mozgósítani.
A mentális erő sokszor messze felülírja a fizikai erőt. Amikor azt hiszed, hogy elfogytál, gyakran még rengeteg van benned, és ha valamit igazán akarsz, azt el tudod érni!
Ha holnap odalépne hozzád valaki azzal, hogy szeretné egyszer teljesíteni a Darálót, mi lenne az az egy tanács, amit mindenféleképpen adnál neki?
Ne becsülje alá a Darálót, mert ez nem egy átlagos 137 kilométeres verseny! Készüljön fel a sunyin hullámzó pályára, ami folyamatosan veszi ki az ember lábából az erőt. Ha teheti, ne harmadfokú hőségriasztás idején vágjon bele!
Ha választhatnál: újra lefutnád a Darálót 20 fokban, vagy inkább megtartanád ezt a hőségben futott pályacsúcsot?
Ahogy telnek a napok, egyre inkább megszépül a verseny. Ma még azt mondom, hogy köszönöm, elégedett vagyok a hőségben megszerzett pályacsúccsal. De ha jövő héten kérdeznétek, lehet, hogy már csak azt kérdezném: Mikor kell újra futni?
Milyen terveid vannak még az idei évre?
Számomra hosszú volt ez az év. Márciusban futottam a csapattal egy 100 kilométeres edzést a Margitszigeten, áprilisban következett az UB egyéni, júliusban az Ultra Tisza-tó, most pedig a Daráló. Még egy versenyem van: október 17-én a Suhanj! Alapítvány BP100 Miles, mint adománygyűjtő futó. Utána pedig jöhet egy kis pihenés és a feltöltődés, majd rákanyarodunk a jövő évi Spartathlonra!
Így látja edzője, Lubics Szilvia Krisztián teljesítményét:
Krisztiánnál ez a kihívás nem célverseny volt. Abban maradtunk, ha az UTT után nem lesz sérülése, elindulhat. Az, hogy készen állt rá, nem volt kérdés. Sajnos eléggé elfutotta a Darálót, sokkal jobb eredményre lett volna képes, ha követi a tervet. Szerencsére mentálisan ő nagyon erős, szóval a nehézségek ellenére ki tudta sajtolni magából a pályacsúcsot. Krisztián legnagyobb fegyvere a fejében van.
Hatalmas harcos, sokkal többet kibír, mint egy „átlagos” ultrás.
Minden futóm más erősségekkel bír, de azt hiszem, sok futó meglepődne, milyen edzésekkel készült Lénárt Krisztián, például az NN Ultrabalatonra, amit 20:57 alatt teljesített. Nagyon sérülékeny a sportmúltja miatt, szóval maximum heti négy futás az, amit egyelőre elbír, de más edzéseket is írok neki, amivel szépen tud fejlődni. Összességében azt hiszem, még nagyon az út elején járunk.
