A versenyek méltatlanul leuralják a beszámolók csodálatos világát. Úgy érzem, az edzések ugyanúgy megérdemlik, hogy a követőrajongók megismerjék azok ügyes-bajos nehézségeit és kalandjait. Ezért álljon itt a legutóbbi ámulatos edzésem izgalmas beszámolója, fogadjátok szeretettel, lehetőleg lájkoljátok, vagy tegyetek szakértő kommenteket.
Azt hiszem, egy keddi edzés volt. Már az előző napokban is picit éreztem a torkom, és a 3 héttel azelőtt túlmelegítettem a mikróban a gyorsrizst, a nyelvem hegye pedig kissé megperzselődött. Ezt tetézte, hogy a keddet megelőző szombat délután három óra felé véletlenül nem a szokásos sapkát vettem fel a kutyasétához.
Edzésbeszámoló
Egyszóval az előjelek bajlósak voltak, de gondoltam, hogy minden mindegy alapon csak lekocogom valahogy, az edzés edzése bennem van, két hete tolom rendesen, talán ez a 12,5 óra kihagyás nem fog érződni. Izommemória!!
Megnéztem azért a heatmapen, hogy az előző napokban a szokásos útvonalamon kik mentek, elemeztem a pulzus- és GAP-adatokat, szinttel konvergáltam, csekkoltam a szegmenseket, meg a PR-eket stb. Nem lehet gond, szerintem year to date age group első tízben beférek.
Elindultam, mondom, beindítom a motort, lássuk, a hosszabb, fél napos kihagyás mennyire vette vissza a gyorsaságomat. Egész jól haladgattam, amikor paff, technikai szünet. Vagy vírus, vagy a tegnapi indiai sárgalencse! Basszus, mondom, pont most… megállok, az elapsed time meg egy gatya lesz. Na mindegy, nagyszerviz.
Az időjárás viszontagságai
Oké, indulok tovább, erre elkezd esni. Én meg, a fene egye meg, nem a megagripesben vagyok, hanem a sima terepben. Ha tudtam volna… időjárás nem írta. Ruha sem elég, ugye, hát ezt vágom, ment volna bele a zsákba az egyórás futásomra a technikai esőgatya, meg a 10 000 mm-es esőkabát. Így meg ázok, folyik a víz rólam, lassulok. Mindegy, a beszámolóban majd ezt megemlítem.
![Banner](https://runnersmag.hu/wp-content/uploads/2026/03/300x600_banner_KOF.jpg")
Féltávhoz érek. Látom a srácot, aki szintén a rakparton szokott futni, a szembe járdáról bevág. Hülye ez? Ilyen csúszós időben levágja? És hol volt eddig? Haladgatunk szépen, de érzem, fogyok el. A kritikus 40 perc! De a Borárosnál van egy kürtőskalácsos, durván beflesszelem a kaját. Muszáj megállni frissíteni. Mondom a tagnak: „Egy fél kürtőst, celofán nélkül.”
Gondolom, látja, hogy futok, nem fogok cseszkődni a csomagolással. Közben a futógyerek nyilván jobbra el. Kajázok kicsit, kérdezi az eladó, minden oké-e. Mondom, nem, mert tele a hasam, meg nem jó a felszerelés, igazából valahogy a vibe sem adja.
Azért kirakok egy gyors instasztorit: szelfi, alul a szöveg:
Nem a sikerből tanulunk, hanem a nehézségekből. Edzés pipa.
Nézem, a villamos most indul hazafelé. Áh, hagyjuk, felugrok rá, óra leáll. Otthon megnézem: a Károlyos utca–Öntöde sarok 1/3 full LBA a krétanet szegmensen 17. vagyok. Wow, esik le az állam. Basszus, ha nem esett volna, nem lett volna technikai, meg a cipőválasztás is jó lett volna, és nem fogyok el 40 percnél, talán a dobogó is megvan.
Köszi a figyelmet. Most csak ennyi, de a hosszabb beszámolóval jövök!
