A felkészülés jó esetben elvégezve, rengeteg edzésmunka és várakozás után most itt a „nagy nap”. Már „csak” annyi a feladatod, hogy koncentrálj, és élvezd a versenyt. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást, sőt. Ha felkészültél nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is, elkerülhetsz sok olyan akadályt, ami nem szükségszerű a további 60+ mellett, amit amúgy is megkapsz a pályán.
Most néhány, a saját tapasztalataim alapján hasznos tippet osztok meg veled a verseny előtti időszakra, illetve a verseny napjára.
Menj végig a pályán – gondolatban
A legfontosabb, ha már ennyit készültél a kihívásra, hogy könnyítsd meg a dolgod azzal, hogy végiggondolod, mire számíthatsz a pályán. Tanulmányozd az előre megadott pályarajzot és az akadályok leírását, így már otthonosan fogsz mozogni verseny közben. Ezzel a módszerrel tudni fogod nagyjából, hol jársz, mikor mire számíthatsz, hogyan oszd be az erődet és a frissítésedet.
Ha már a versenyt megelőző napon megérkezel a versenyhelyszínre, az is sokat segíthet, mert megnézheted (kipróbálni tilos) az akadályokat és a fesztiválterület környékét. Persze a barátokkal, versenytársakkal való találkozás és a verseny atmoszférájával való feltöltődés is segít ráhangolódni a másnapra.
Tervezd meg a frissítésed!
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos a megfelelő frissítés a verseny során. Ebben van néhány aranyszabály, de mindenkinek azt kell kitapasztalnia a felkészülés során, hogy mi az, ami neki személyesen beválik.
Néhány általános tanács: a gélek és az izotóniás italok a legjobban fogyasztható frissítők egy ilyen kihívás közben, ugyanis ezeket nem kell rágni, így miattuk megállni sem kell, akár egy lejtőn is tudsz frissíteni. Én hozzávetőlegesen 35–40 percenként eszem egy zselét, és körülbelül minden 3–4. frissítésem valamilyen szilárd étel. Ez lehet csoki, nápolyi, banán, gumicukor vagy aszalt gyümölcs, kinek mi jön be. A lényeg, hogy sokszor egyél keveset, így menet közben is lehet enni.
A vízfogyasztásom teljesen időjárásfüggő. Én általában két darab 500 ml-es kulaccsal szoktam indulni, és azokat töltöm újra. Körülbelül 10 kilométerenként biztosan elfogy egy liter víz. Fontos, hogy ne legyél szomjas, mert az elronthatja az egész frissítésedet.
A verseny felénél átmész a depón, itt a saját számodra szóló csomagodban hagyhatsz mindent, amire szükséged lehet a második körre. Mindig időre egyél, ne várd meg, amíg éhes leszel, és hallgass az érzéseidre abban, hogy mi esik jól.
Megfelelő ruházat és a depó
A megfelelő ruházat szerintem a „minél kevesebb, annál jobb” elvét követi. Ha a rajtban egy kicsit fázol, az verseny közben éppen kellemes lesz. Kend be a lábfejedet és a dörzsölődésre hajlamos helyeket vazelinnel, mivel gyakran már az elejétől vizes lesz a cipőd egy patak- vagy tóátkelés után. Legyen persze a zsákodban a kötelező felszerelés, amit éppen előírnak (fólia, lámpa stb.), ez nagyon fontos.
Én mindig viszek egy plusz réteget, vékony kabátot, esetleg hosszú ujjú aláöltözőt. Bármikor változhat az időjárás, és nagyon jól tud jönni egy száraz, meleg réteg. Ennek érdekében, amit nem akarok, hogy vizes legyen, azt a hátizsákomba teszem egy műanyag zacskóban.
A kesztyűt is ide szoktam tenni, mert ha vizes, már nem sokat ér. Kesztyűt, hátizsákot, cipőt, zoknit, ruhát, mindenből olyat vegyél fel, amit már teszteltél éles körülmények között is, így biztonsággal bízhatod rájuk magad végig. A depóban ne tölts több időt annál, mint amennyit átlagosan frissítenél egy állomáson.
A legjobb, ha van két táskád: az egyik a depóban összekészítve várja, hogy felkapd a második körre. Ez a leggyorsabb módja a depóban való frissítésnek: egy előre összekészített zsák. Aztán szaladj is tovább, mert minden perc, amit itt töltesz, extra idő, akár helyezés is múlhat rajta.
„Egyél, igyál, haladjál!”
Ez volt a tanács, amit az első ultrám előtt hallottam, és mennyire igaz volt! Nincs titok: frissíteni kell rendesen, és menni előre. Oszd fel kisebb kihívásokra a nagyon hosszúnak tűnő utat. Én mindig a következő frissítőig vagy hegycsúcsig gondolkodom aktuálisan, és mindig csak a következő lépést, akadályt akarom leküzdeni.
Sok kis lépés egymás után pedig már egy ultra lesz. Ha nem bírsz már tempósan futni, akkor kocogj; ha nem tudsz kocogni, sétálj, majd kocogj bele. Ha az sem megy, sétálj, mássz, csak mindig haladj előre, ne add fel, és célba fogsz érni.
Ha valami nem sikerül, ne ess kétségbe, nagyon hosszú a verseny, bármerre fordulhat a kocka, és minden mélyponton túl lehet lépni. A nehéz percekben gondolj a cikk bevezető gondolataira: ez a nagy nap, erre készültél, és most itt vagy, adj bele mindent!
