A futócipő több, mint sporteszköz, a sneaker pedig több, mint divat, a kettő találkozása új dimenziót ad a street- és sneakerkultúrának. Trunk Tamás, a Sneakerness Budapest alapítója szerint a futócipőknél használt technológiai fejlesztések és a kultikus modellek formálják a generációk identitását. Tomival a futócipők és a sneakerek kapcsolatáról beszélgettünk, és kiderült, hogy a sneakerkultúra mögött mindig történet, innováció és hitelesség áll, ami túlmutat a látszólagos divaton.
Trunk Tamás 13 éves korában írta meg az első könyvét az azóta felnőtt Z generációról és sneakerekről, ami a sneakervilág és kultúra nemzetközi történeteit ágyazta be saját történetében egy olyan időszakban, amikor a digitalizáció már demokratizálta e világot, és a limitált cipők már nem rejtetten bújtak meg a gyűjtők szekrényeiben, és a StockX digitális platform az árakat is közös platformra hozta. Első dolga volt, hogy elküldje Steven Smithnek, a Yeezy tényleges tervezőjének, aki Kanye-val dolgozott, és aki egyébként ki is posztolta az angol kiadást. Magyarország nemzetközi sneaker világba integrálása tehát korai célja volt.
A nemzetközi márkatulajdonossal való viszonya, és az alapján, hogy már 8 éve külföldön ő is integrálta Tamást az eseményekbe, azt a döntést hozta, hogy először nemzetközi néven csinálja meg a gazdaságilag és szervezésében teljesen hazai, saját, egyébként csapat nélkül szervezett eseményt. Senki nem hitt benne, de ami történt, az egy hazai csoda lett. Európa legnagyobbá vált a hazai esemény, és bátran kimondhatom, a világon nincs talán az amerikai SneakerCon-on kívül olyan esemény, ahol a világ valóban legnagyobb, legdrágább nevei és személyei részt vesznek, akiket saját finanszírozásban és kapcsolatrendszer alapján hoz el Tamás Budapestre.
Hogyan látod, mikor és miért kezdtek el a futócipők komolyabban megjelenni a sneaker kultúrában?
El kell, hogy mondjam, a futócipők új lendületet is adtak a sneaker kultúrának. Pár éve a nemzetközi Forbes kiemelt sztorija volt, hogy a rapperek már a sportcipők influenszerei, ami nyilván a kultúrák összeérését és egy nagyobb vásárlóerőt jelent, hiszen a fiatalok zenehallgatási szokásai és a rap mainstreamesedése ezt az irányt hozta. De nyilván ez nem fenntartható.
A sneaker kultúra mindig az újdonságra vadászik.
A futócipők technikásak, furák, „nem sneakeresek” és pont ezért érdekesek. Bár az innováció nem önmagától értetődő vivőerő a sneakerek kultúrájában, de ezek a fura formák és megoldások átmenetileg mindig vérfrissítést jelentettek. A Moonshoe, a Nike alapítójának fejlesztéséről, mint a világ legdrágábban elkelt sneaker relikviájáról, anno átütő fejlesztéséről másik kérdésben is beszélünk. A dadshoek, a fatercipők trendje is a futócipőkhöz köthető, a New Balance 990, az ASICS Gel, Nike Vomero mind kultikus modellek.
A hypebeast korszak „unalmassá” és túlfeszítetté vált a streetwear világban, és nem adott igaz értéket, csak a fiatalok lázadása vitte előre; a futócipők kicsit újra a hitelesség érzetét hozták. Szerencsés a kultúrák találkozása, új értéket, aspektusokat, akár surlódást is hozhat, de hosszú távon ez gazdagozás kulturálisan, és új piacok, új fogyasztói szegmensek kinövését is jelenti.
![Banner](https://runnersmag.hu/wp-content/uploads/2026/03/300x600_banner_KOF.jpg")
A Sneakerness eseményeken egyre több futóörökség-modell bukkan fel. Tudatos irány ez, vagy inkább egy természetes folyamat eredménye?
Szerencsés időpontban vagyunk. Az urbánus városi trendek erősödnek. A divat szubkultúra is egyre inkább a sneaker kultúrával olvad össze. A 80-as évek Amerikája a kosárlabdát „tette” a sneaker kultúra bölcsőjévé, azonban a társadalmi változások mindig rányomják a trendekre bélyegüket. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt időszakban a resell árak visszamentek a limitált cipők területén, így nem csak a „jól eladhatóság”, hanem a divat aspektus, funkcionalitás is erősebb szempont a fiatal vásárlóknak.
A futás mindemellett már a 70-es években, mondhatni a kosárlabda előtt az USA-ban, a Nike márkával összefüggésben a sneaker kultúra meghatározó alapdarabjait hozta, így ezek újra feldolgozása, kollabok formájában megjelenése időszakonként nagyon meghatározó. Az Off-White Waffle Racer, a Sacai Clot LD Waffle, a Nike Sacai VaporWaffle indusztriális művészeti alkotások, egyben pedig futócipők, melyek e kiállításokon újra és újra feltűnnek.
Melyek azok a klasszikus futócipők vagy szériák, amelyek szerinted ma már egyértelműen sneaker ikonok?
Egy cipő, ami például mindenképp sneaker világbéli ikon, habár nyilván itt bármilyen Air Max-et említhetnék, az minden idők legdrágábban elárverezett cipője, ami még Michael Jordan meccsen hordott egyes Jordant is megelőzte. Az a Nike Moon Shoe. Ez azért érdekes, mert ez volt az a cipő, amit a Nike alapítója, Bill Bowerman, legendásan 1972-ben az amerikai olimpiai kiválasztó atlétikai versenyre készített el. Ebben az az különlegesség, hogy 1971-ben volt egy heuréka-pillanata az alapítónak, amikor gofrit reggelizett, és rájött arra, hogy milyen zseniális lenne igazából ez a gofri minta, ha futócipőkkel lenne, hiszen a futópályán könnyedén jó tartást adna a futóknak.
És aztán az első sample cipőt 1971-ben csinálta meg, amikor a feleség gofrisütőjében uretánt folyatott, és a reteszt is abban sütötte ki a cipő talpát szó szerint. Ez a tönkrement gofrisütő a legenda szerint azóta is ki van állítva az oregon-béli központjában a Nike-nak. És így ez valóban egy sneaker történelmi ikon, ami meghatározza a cipővilág jövőjét és a Nike jövőjét. A Forest Gump című film pedig a Cortez modellt tette legendássá a sneaker kultúrában.
Mitől válik egy futócipő „streetképes” darabbá: a design, a történet vagy a mögötte álló közösség miatt?
A történelem során nagyon sok futócipőből lett a street kultúra szerves része, mondhatni streetképes sneaker. Nyilván ahhoz, hogy ez létrejöjjön, természetes, egy részét technológiai oldalról is stimmelnie kell a kérdésnek, hiszen egy karbonbetétes cipőt nehezen fog az ember egész nap utcán rockolni. Viszont a puhább talpú, könnyebben hordható cipők egy utcai hordásra abszolút kényelmesek lehetnek.
Ezen a praktikus szemponton túl a sneaker történelem során a természetes folyamatoknak volt nagy hatása. Milyen kultúrák adaptálták be az adott cipőket. A 95-ös Air Max a Liverpool-i street arcok ikonja lett a nagy buborékkal hátul. Természetes folyamatként alakultak ki, és kezdték el egyes közösségek egyes cipőket hordani, és ez persze országról országra változik. Ha megnézzük azt, hogy a Salomon márkát például Japánban mennyire hétköznapi szinten street darabként rokkolják, látható, hogy ott ezt már abszolút felkapták. Ez a trend színre érkezni fog Európába is, így kell stimmelni a történetnek, viszont a történetet sokszor magunk alakítjuk, és mi formáljuk azzal, ami.
A csillagoknak egybe kell állnia, hogy a megfelelő emberek egy megfelelő pillanatban felvegyék, vagy kollabot készítsenek belőle. Látható is egyre több dizájner együttműködés futócipőkből. Ronnie Fieg Salomon kollabbal érkezik a KITH márkájával, akikkel már az Adidas Adizero futócipőt is átdolgozták. Nem messeleg az Adizero Pharrell lábán debütált elsők között. Közben a Nike a Vomero futó-modelljét Melitta Baumeister kollabbal varázsolja művészeti alkotássá.
Szerinted a sneaker közönség mennyire ismeri ezeknek a cipőknek az eredeti, sporthoz kötődő történetét?
Ahogy egyre könnyebb TikTokon történetet mesélni, látszólag nagyobb a „szólásszabadság”, demokratizálódott a tartalomgyártás, tehát ugye a felületen belül tudsz vágni, és „simán” a telefonoddal tartalmat készíthetsz, mégis a konzervatív, tudásalapú történeteket nehezebb elmesélni, azaz egy nagyon ötletes, algoritmusbarát formátum kell hozzá.
Alapvetően emiatt nem gondolom, hogy a legújabb generáció ismeri ezeket a történeteket.
A múlt héten a sport világából, Yuto Horigome Nike Dunkjáról tettem ki videót, tehát én teljesen küldetésemnek érzem ezeknek a történeteknek az elmesélését. Ezzel tudjuk erősíteni, hogy ne trend legyen, hanem az új generációt is elérő kultúra a futócipők világában. Nem minden fiatal a futás és a mozgás öröméért kezd sportolni; a jó sztorik, divat oldaláról is érkezhetnek sokan, akik persze megszeretik a mozgás és futás világát.
Látsz-e valódi átfedést a futóközösség és a sneaker közösség között?
Rendszeresen tartok előadást a generációs különbségekről, akár márkaépítés vagy társadalmi aspektusok szempontjából az adott megrendelő szempontjai szerint. Közös pont, hogy az egyes generációk értékértelmezése és insightjai egy adott közösségbe való belépés területén nagyon különbözni tudnak. Így gyakran a generációs különbségek pont egy közös érdeklődési körű közösségben tudnak a legerősebben jelen lenni. Ez szerintem mind igaz a sneaker és általában a sport közösségekre is.
A sneaker kultúra hatással van arra, hogyan terveznek ma futócipőket?
Mind a sneaker kultúra, mind a high fashion egyes irányai már beszűrődnek, de ez kölcsönös, a futó kultúra trendjei is átkerülnek a high fashionbe. Jelenleg a sprint cipők, a régi waffle racer formái nagyot mennek, ha körülnézünk, a Maison Margiela, de a Jil Sander és több luxusmárkánál is látható. A waffle technológia, a Waffle Iron Nike Moonshoe 1972-ből Bill Bowerman, a Nike alapítójának találmánya volt, ezek reinkarnálódtak most sok luxus cipőmárka esetén. A nagyobb tömegek számára sportágat modern és trendi sportként pozícionáló highlight futócipő-modellek pedig igyekeznek nagyon feltűnő, eye-catching modelleket építeni, melyek aránytalanok, akár elsőre „furák”.
Paradoxon, hogy sok ikonikus futócipőt ma már nem futásra használnak. Ez szerinted probléma, vagy a természetes evolúció része? Hogyan reagálnak a Sneakerness látogatói a futócipős vonalra?
A longevity, a futás nagyon előtérbe került, mint trendi életmód az elmúlt időszakban, és érdekes módon ettől függetlenül egy időben ezzel a futócipő-sziluettek, a retro runnerek nagyon keresettek lettek. A flaired farmernadrágok, a vintage darabok nagyot mennek, a közösségi média pedig boostolja ezt a trendet, ami maradni látszik.
Van olyan futócipő vagy márka, amit kifejezetten „Sneakerness-kompatibilisnek” tartasz?
Nem udvariasságból, de a Salomont azért kell kiemelni, mert mind performance, mind a divat és sneaker kultúrába való beágyazottsága hosszú időre tekint vissza, és továbbra is mindkét vonalon óriási a márka hype-ja. Nagyon sok szubkultúrába be tudta ágyazni magát. Például a Dover Street Market emelt és szofisztikált luxus kínálatában ott vannak az alapmodellek és a kollabok már évtizedre visszatekintve. Hype sneaker boltok polcán minden országban, Európában és Ázsiában látom a Salomonokat.
Én az alpesi sí versenysportom miatt Ausztriában jártam iskolába, így látom, hogy a sí, kirándulás, hegyi teljesítménysportok világában is ott van minden bolt kínálatában. Egy fiatal síelő családjában szinte elengedhetetlen sport, és „kulturális” tartozék egy Salomon cipő. Visszatérve kérdésedre: az eseményen sok szubkultúra van jelen, nincs már egy sneaker közösség. A Salomon mivel több szubkultúrába illeszkedik, emiatt nagyon jól rezonál a márka, és ez több generációra is igaz.
Szerinted a jövőben még hangsúlyosabb lesz a performance és a lifestyle cipők közötti átmenet?
A performance és a lifestyle közötti átmenet növekedni fog, azonban nem feltétlenül abból a szempontból, hogy a hétköznapjainkat versenyfutó-cipőkben fogjuk tölteni, hanem inkább abból, hogy a performance-elemeket egyre szorosabban kötik a gyártók a lifestyle-vonalhoz, és fordítva. A hibrid modellek nagyon népszerűek, amik meghökkentenek egy-egy részletben, és nem illeszkednek a megszokott performance vagy lifestyle modellhez. Ráadásul a storytelling, mind a vizuális kommunikációban, mind a „purpose” alapú márkaépítés fontossága miatt nagyon fontos.
A teljesítményünk is úgy érdekes, hogy történetbe van ágyazva.
A formatervezés is, nem csak a közösségi média kommunikáció, át van itatva a bátrabb történetmesélés elemeivel, és a megnövekedett ingerküszöb miatt ez szükséges a márkaépítők oldaláról. Ugyanakkor a kényelmi faktor — mondhatni — szinte maximalizálva van az alapvető komfort tekintetében. A Boostnál puhább talp gyakorlatilag nem létezik; azt látjuk, hogy az önbefűző technológia sem lett igazán adaptálva a felhasználók által, míg a 3D-nyomtatott cipők szintén nem tudták tömegesen megszólítani az embereket.
A technológia ennek ellenére haladni akar, és a márkák is haladni akarnak az innovációval. Jelenleg úgy tűnik, hogy a leginkább befogadható irány az olyan performance-elemek beépítése, mint amilyeneket például a Nike Mind 1 papucsnál is láthatunk: ezek funkcionalitásukat tekintve alapvetően sportolóknak fejlesztett megoldások, mégis a szélesebb közönség is szeretné őket magáénak tudni. A regenerációs papucs, amely idegi stimulációkat biztosít, tulajdonképpen egy performance-termék, amelyet lifestyle környezetbe adaptálunk — és jelenleg a resellerek köreiben is komoly értéket képvisel.
Hogyan látod: 5–10 év múlva hol lesz a futócipők helye a sneaker világban?
Ha technológiai szempontból nézzük, akkor mindenképpen igen, mert a performance-márkák gyakran a jövő futócipő-technológiáit nagyobb közönségen, kisebb léptékben sneaker modellekben tesztelik. A cipő- és futótechnológiák így oda-vissza fejlesztik egymást, a megszerzett tanulságokat továbbvíve — ahogyan ezt a Yeezyknél, az Air Maxeknél és sok más vonalon is láthattuk.
Mit üzennél azoknak a futóknak, akik eddig nem figyeltek a sneaker kultúrára? Miért lehet számukra is érdekes ez a világ?
Mert ugyanaz a szenvedély mozgatja, csak más belépési ponton. A futócipők világa a technológiai kísérleti labor: Air, Boost, ZoomX, FuelCell, React… A karbonlemezek, habfejlesztések, energia-visszaadás világa. A sneaker kultúrában ezek történetekké válnak: honnan jött az Air? A Contragrip, a ClimaSalomon? Miért lett kult a Pegasus? Hogyan lett a performance-cipőből lifestyle-ikon? Ezek a történetek élnek tovább a sneaker kultúrában, és
sportolóként különösen remélem, hogy a sneaker kultúrából is sok rajongó lesz a futás szerelmese.
A két kultúra metszéspontjának erősítésére szerveztem meg a HYPE-RUN futást, amit szeretnék 2026-ban megrendezni, hogy a futás szépsége több aspektusból is megélhető legyen.
