A futás első ránézésre egyszerű dolog, csak felveszed a cipőt, kilépsz az ajtón, és elindulsz. Van, aki tempót fut, van, aki csak kiszellőzteti a fejét, és van, aki célokat kerget, jobb időt, hosszabb távot, újabb határokat, de időről időre felbukkan egy új kezdeményezés, amely emlékeztet arra, hogy a futás ennél sokkal többre is képes. Nemcsak önmagunkról szólhat, hanem arról is, hogyan vagyunk együtt másokkal.
Egyre többen keresnek olyan biztonságos teret, ahol önmaguk lehetnek, ahol nem kell magyarázkodniuk, nem kell alkalmazkodniuk, és nem kell attól tartaniuk, hogyan reagál rájuk a környezetük. Ez a kezdeményezés erre az igényre reagál, a futás nyelvén.
A futás mindenkié
A futóesemény ezt az űrt tölti be a Pride eseménysorozat részeként, de önálló kezdeményezésként szervezi a RunForRights csapata a Nyitottak Vagyunk és az Amnesty International Magyarország szervezetek támogatásával. A Pride-ról köztudott, hogy az elfogadásról szól, de a RunForRights szervezőinek célja ezen is túlmutat, egy saját közösségi tér létrehozása volt, ahol a mozgás válik kapcsolódási ponttá.
A kezdeményezés mögött személyes vonatkozások is állnak. „Sok külföldi tapasztalat után szembetűnő volt, mennyire hiányoznak az ilyen biztonságos, nyitott közösségi terek itthon” – mondja Soós Gábor Vince, a RunForRights alapítója, főszervezője. Ez a felismerés nemcsak inspiráció volt, hanem egyértelmű kiindulópont:
szükség van egy olyan eseményre, ahol az elfogadás alapvető.
„Számomra nagyon fontos volt, hogy egy olyan közösségi teret hozzak létre, ahol az emberek biztonságban érzik magukat, és ebből az érzésből fakadóan önmaguk lehetnek. Nekem ez fiatalként nagyon hiányzott, mielőtt külföldre kerültem volna. Úgy érzem, hogy ez most maximálisan sikerült, és minden alkalommal felszabadult hangulat van, sok mosolygós arccal, annak ellenére is, hogy a futás komoly fizikai megterhelés.”
A RunForRights nem egy hagyományos futóverseny. Nincs benne teljesítménykényszer, nincs rangsorolás; a hangsúly azon van, hogy mindenki elinduljon, és végigmenjen ugyanazon az úton – a saját tempójában, de egy közösségben.
„Teljesen mindegy, honnan jössz, ki vagy és mit csinálsz, mindenkit egyenlő jogok illetnek meg, és csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen jövőt formálunk magunknak és a társadalmunknak” – fogalmaz a szervező, aki szerint
az egyenlőség iránytű és közös felelősség.
A közösségi élmény súlya ott válik igazán láthatóvá, ahol személyes történetek jelennek meg. A szervezők azt tapasztalják, hogy az eseményeiken egyre többen mennek oda hozzájuk, beszélgetnek, megosztják, miért fontos számukra, hogy ott lehetnek. „Minden alkalommal vannak nagyon személyes és megható történetek. Van, aki nálunk posztol először ilyen témában a közösségi médiában, van, aki nem szeretne a képeken szerepelni, mert még nem áll készen, de eljön, és velünk van pár órát, és ez neki hatalmas lépés. Van, aki rendőrként jön el először futni, és végre úgy érzi, hogy önmaga lehet. Ezek apróságnak tűnhetnek, de valójában ezek adják a kezdeményezés lényegét, mert egy új ajtót nyitottunk egy olyan eseményen keresztül, ahol a futás a kapcsolódási pont.”
Nyitottság, sport, egyenlőség
Ez az egyik első nyíltan LMBTQ-barát futóesemény Magyarországon, és éppen ettől válik többé, mint egy futás. Attól, hogy ami itt történik, nem elmélet, hanem megélt tapasztalat. A RunForRights egy olyan biztonságos tér, ahol az elfogadás valódi, magától értetődő és érzékelhető. Ebben a közegben a futás új jelentést kap. Mint minden állóképességi sport, a futás fegyelmet, kitartást és figyelmet igényel – pontosan ugyanazokat a készségeket, amelyek társadalmi szinten is szükségesek a változáshoz.
Ahogy egy hosszabb távot sem lehet egyik pillanatról a másikra teljesíteni, úgy az elfogadóbb közeg sem jön létre magától.
„Számomra ez a kezdeményezés a tudatosságról is szól. Arról, hogy emlékeztessük magunkat: nálunk van a kontroll. A tágabb környezetet nem mindig tudjuk gyorsan megváltoztatni vagy jobbá tenni, de ha tudatosan és fegyelmezetten élünk, akkor el tud indulni valami jobb irányba” – mondja Soós Gábor Vince.
A futás és a társadalmi felelősségvállalás kapcsolatáról hasonlóan gondolkodik Várady Nóra, a Nyitottak Vagyunk vezetője is. „Hosszútávfutóként számomra a futás és az emberi jogok melletti kiállás nagyon hasonló dolgokról szólnak: kitartásról, tudatosságról és hosszú távú elköteleződésről. 2025 novemberében futottam le az első maratonomat Athénban, az eredeti maratoni távon, és mélyen megéltem, hogy egy maratonon nem az számít, ki indul a legnagyobb lendülettel, hanem az, ki tudja végig fenntartani a fókuszát. Úgy kell beosztani az ember erejét, figyelmét és kitartását, hogy az egy nagyon hosszú, szinte végeláthatatlan erőfeszítéshez elegendő legyen.
Ugyanezt érzem az emberi jogok és a befogadó társadalom építése kapcsán is. A Nyitottak Vagyunk immár 13 éve dolgozik azon, hogy a munkahelyek nyitottabbak, biztonságosabbak és befogadóbbak legyenek a különböző kisebbségi csoportok, így az LMBTQ-közösség számára is. Bár sokan azt gondolják, hogy a magyar munkaerőpiac ezen már túl van, a valóságban
még mindig rengeteg kirekesztéssel, diszkriminációval és toxikus munkahelyi kultúrával találkozunk.
Ezeken csak hosszú távú, következetes munkával lehet változtatni. Azért tartom különösen fontosnak az olyan kezdeményezéseket, mint a RunForRights, mert emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi jogok nem maguktól értetődőek. Ha nem figyelünk rájuk folyamatosan, nagyon könnyen sérülhetnek. Ahogy a maratonon is minden egyes kilométer számít, úgy a társadalmi változásokban is minden kiállásnak, minden megszólalásnak és minden megtett lépésnek jelentősége van.”
A futásra is – mint az életben sok más dologra – igaz, hogy egyedül nehezebb, de együtt könnyebb. A RunForRights ezt a párhuzamot teszi láthatóvá. A futás itt valóban közös nyelvvé válik, ahol nem számít, ki honnan jön, milyen háttérrel érkezik, vagy milyen tempóban halad. Mindenki ugyanazon az útvonalon fut, fizikai és szimbolikus értelemben is.
„Engem sok nehéz élethelyzeten segített át a futás – magánéleti kihívásokon, családi dolgokon, munkahelyi nehézségeken. A futásban van egy erős szimbolika: haladsz előre, nem egy helyben toporogsz. Szerintem ez az életre is igaz: menni kell tovább a nehézségek ellenére is, és ha ezt közösen tesszük, akkor sokkal jobb élmények és eredmények születnek” – teszi hozzá Soós Gábor Vince. Ez az, ami valódi tartalommal tölti meg az egyenlőség fogalmát: ugyanazon az úton haladunk, egymás mellett, ugyanazt érezzük, ugyanúgy küzdünk, szenvedünk, újjászületünk, és közben megtapasztaljuk, hogy
bármi lehetséges egy olyan közegben, ahol mindenki biztonságban van.
A kezdeményezéshez csatlakozó szervezetek – köztük a Nyitottak Vagyunk és az Amnesty International Magyarország – ezt a narratívát erősítik. Számukra a futás nemcsak mozgás, hanem lehetőség arra, hogy az emberi jogok kérdése kilépjen az elméleti térből, és személyes tapasztalattá váljon.
A RunForRights mindenki számára nyitott, a teljesen kezdőktől a rutinos futókig. Az 5 kilométeres táv nem teljesítménypróba, hanem találkozási pont, egy olyan közös út, amelyen bárki elindulhat, és végigmehet, akár kéz a kézben. A kérdés pedig soha nem az, hogy ki milyen idővel ér célba. Ennél sokkal fontosabb a kezdeményezés célja: elindulunk együtt?
Mert ha van közös cél, és van közös út, akkor az előrehaladás is könnyebb.
Soós Gábor Vince még egy nagyon fontos dolgot szeretne mindenképp megemlíteni: „az évek során rengeteg támogatást és szeretetet kaptunk a résztvevőktől. Sokszor a futókból lesznek szervezők és segítők is. Idén sem volt ez másképp, és egy fantasztikus szervezői csapatunk van. Nekik külön is szeretnék köszönetet mondani: Ani, Dóra, Hajni és Olivia. Nagyon hálás vagyok a munkátokért.”
Találkozzunk június 13-án a Margitszigeten!
