Domján Vivien

Életem egyik legszürreálisabb pillanata volt, amikor publikációs lehetőséget kaptam ezen az oldalon. Mindig is szerettem a sportokat – leginkább nézni őket, miközben szotyiztam. Persze akadtak hirtelen felindulásból elkövetett aerobikórák, és lelkiismeret-furdalásból letekert spinningek, de hogy a sportolás az életem állandó része legyen, az sokáig elképzelhetetlennek tűnt. Egészen 2025 áprilisáig, amikor a lelki és mentális egészségem érdekében kitaláltam, hogy én futni fogok. Azzal azért tisztában voltam, hogy segítség nélkül legfeljebb két-három, végigszenvedett alkalomig jutnék, ezért Makár Tamás segítségét kértem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer leírom ezt a mondatot: az azóta eltelt időben a futás a részemmé vált. A terápiám lett, egyszerre az egyik legnagyobb ellenségem és a legjobb barátom. Erről az útról – a kínról és a boldogságról – szól a futnitanulok Facebook-oldalam, valamint az itt heti rendszerességgel megjelenő blogbejegyzéseim is.