A kezdeti baljós előjelek ellenére nagyon színvonalas rendezvény lett az első Debrecen Maraton, ami egy régi hiányosságot pótolt a városban. A futás is jól ment, azonban mégis maradt bennem némi hiányérzet.
A 2021-es Rotary Futófesztivál volt az utolsó aszfaltos városi futóverseny Debrecenben, ezért rögtön megfogott a Debrecen Maraton versenykiírása, ami ráadásul egy egykörös pályával kecsegtetett. Mivel úgyis ritkán járok haza Debrecen mellé, így ha aszfaltos maratont már nem is akarok futni, de gondoltam, egy gyors félmaraton bármikor belefér.
A maraton, ami majdnem elmaradt
A felkészülési időszak tartogatott némi izgalmat: februárban egy váratlan Facebook posztban jelentették be, hogy elmarad a verseny az útvonalengedélyek hiányában, majd az első felháborodást után négy órával egy újabb kiírásban nyugtattak meg mindenkit, hogy új útvonalon, de lesz verseny. Az új szervezőcsapat egy belvárost érintő, négykörös maratont mutatott be, akinek pedig nem tetszett a koncepcióváltás, visszakérhette a nevezési díjat.
Az én fejemben is megfordult a visszalépés gondolata, nem álltam jól a gyors futásokkal a télies körülmények miatt – azaz a heti egy alkalom is sokszor elmaradt -, de érdekelt, hogy ezek után mit sikerül majd letenniük az asztalra a rendezőknek.
A versenyközpontnak a Nagyerdei Stadion adott otthont. A rajtcsomagot már előző nap átvettem, ami a rajtszám mellett még harapnivalókat és két zselét is tartalmazott. A póló opcionálisan megvásárolható volt, a tésztapartitól pedig ezúttal eltekintettem, hiszen mindig étellel várnak, ha hazamegyek. A maratonisták már javában futottak, mire a helyszínre értünk. A nagy hidegfront széle a keleti országrészt is elérte, hűvös idő volt csepergő esővel, de jóval rosszabb időnek kellett volna lennie, hogy elengedjem a gondosan összeválogatott félmaratoni szettemet.
![Banner](https://runnersmag.hu/wp-content/uploads/2026/03/TDH-300x250-1.jpg")
Korrekt szervezés, kevés néző, gyenge hangulat
A rajtkapu egyik felén futottak át a maratonisták, mi félmaratonosok a másik oldalon gyülekeztünk a rajthoz. Kicsit tartottam tőle, de gond nélkül sikerült besorolni a másik mezőnybe. Jó tempóval indultunk neki a Nagyerdei körútnak, majd az Egyetem téren átfutva kanyarodtunk rá az Egyetem sugárútra. Ekkor még a félmaratoni PB tempójával haladtam, de inkább az órám által előzetesen megjósolt 85 perc körüli idő tűnt reális célnak. A főtéren található gömbtuja tökéletes fordítónak bizonyult, így a Nagytemplom előtt szembesültem először a széllel. A sugárúton vált nyilvánvalóvá, hogy a korábbi tempó leginkább a megfelelő széljárásnak volt köszönhető. De legalább az eső elállt.
A Nagyerdei körút után az Oláh Gábor utcán folytattuk a futást, majd a cél előtt még egy túl hosszúnak érződő oda-vissza szakasz várt (itt volt az egyetlen éles visszafordító). Szóval ez egy lapos, gyors pálya, aminek a nagy részét teljesen elzárták a forgalom elől. Pár évig naponta sétáltam végig az Egyetem sugárúton, most viszont teljesen más arcát mutatta, ahogy a futók teljesen birtokba vették. Nem mondom, jó érzés volt sokadmagammal végighömpölyögni a városon. Több helyen voltak zenés pontok is, katonazenekar, kongások, DJ húzták a talpalávalót, a szemből futók között próbáltam keresni az ismerős arcokat, szóval viszonylag gyorsan eltelt a futás.
Már a második körömet futottam, a tempótól egy ideje zsibbadt a jobb kezem, mégis jobban éreztem magam, mint a Pécs-Harkányon. Sőt, a debreceni Egyetem sugárút talán még sosem tetszett ennyire, mint most.
1:25:40 lett a végeredmény, amivel éppen befértem a top10-be.
A célból gyorsan letereltek, és egy nagyobb frissítőzónát alakítottak ki, aminek a legvégén adták át a nagyon szépre sikerült befutóérmet. A szervezők nagyon odatették magukat, elég profi rendezvényt sikerült összerakniuk, minden szempontból hozták azt, amit egy nagy, színvonalas városi futóversenynek kell, a frissítőpontoktól a zenészekig. Ráadásul rajtszámra kereshető, ingyenesen letölthető fotókat is elkezdtek közzétenni.
Viszont nekem nagyon furcsa volt a verseny övező érdektelenség a városlakók részéről. Aláírom, nem volt ideális az időjárás, a helyi futók nagy része elindult a versenyen, a kísérők a stadion környékén maradtak, viszont a város szinte teljesen üres volt. Pedig a futókkal tömött sugárút látványra sem utolsó, de sajnos elenyésző volt a szurkolók száma, és a társasházak teraszairól is csak elvétve láttam kíváncsi tekinteteket.
Egy hely nem csak a KFC-Meki-Burger King hármastól, meg a központban épülő új plázától lesz igazi nagyváros, a Virágkarneválon és a Mihály napi vásáron túl is kéne mutatnia némi életjelet. Hiába tesznek meg mindent a szervezők, a hangulat, ami miatt legközelebb is visszatérnek a futók, a városon is múlik. Remélhetőleg nem kell sokat várni, hogy Debrecen is ráérezzen a városi maratonok ízére.
Szóval kedves Debreceniek, szedjétek össze magatokat!
