A Pécs–Harkány országúti futóverseny Baranya megye legnagyobb és legrégebbi versenye, idén már 42. alkalommal rajtolt el Pécsről a mezőny. A korábbi években céges váltók tagjaként vettem részt, idén azonban rekordszámú kolléga kapott kedvet a futáshoz, így végre egyéniben vághattam neki a 25,5 kilométeres távnak.
Tervben van egy félmaraton március végén, amit jó lenne minél gyorsabban teljesíteni, így ezt egy felmérő futásnak szántam, 4:20-as céltempóval.
Edzőverseny váratlan meglepetéssel
A rajt viszonylag későn, 11 órakor volt, a tavaszi meleget kellemes szembeszél egészítette ki. Lendületesen indultunk el Balázzsal, a városi szakasz lapos emelkedője tökéletes arra, hogy az ember elfussa a táv elejét. A félpályás útlezárás és a sok szurkoló az út mentén azonban könnyen felpörgeti az embert.
Sajnos a lendületet a kikötődő cipőfűzőm megtörte, pedig a Salomon S/Lab Spectur eddig még nem produkált hasonlót, de pont ez az edzőverseny haszna: erre még jobban figyelnem kell majd. Ez a rövid szünet pont elég volt ahhoz, hogy leszakadjak Balázsról.
Verseny a javából, önmagammal
Az első váltóponton sikerült felvennem a munkatársammal, Adriennel előre küldött frissítésemet, ami jól is jött a végtelennek tűnő középső szakaszon. Lapos, tehát illik gyorsan megfutni, unalmas, de közben nagy az autóforgalom. Szalánta előtt értem utol a női élmezőny bolyát, hogy aztán a falu után ismét befogjanak. Úgy tűnik, tényleg túl erősen kezdtem, a Túronyi-emelkedőn már nem sok beleszólásom volt a verseny alakulásába.
A nagy lejtőt követő utolsó harkányi kilométerek mindig egy örökkévalóságnak tűnnek, ez most sem volt másképp. Bár teljesen kifutottam magam, azért nem készítettem ki magam teljesen, és nem utáltam a helyzetet sem, pedig ez nagyon nem az én pályám. Abszolút 13. helyen értem célba 1:47:23 idővel, ami 4:13-as ezreket jelent, tehát a kitűzött céltempó alatt maradtam.
Ez alapján egy sík félmaraton-PB sem reménytelen, de semmiképp sem lesz egyszerű.
A kötelező termálozás után a buszon tűnt fel a Straván, hogy harmadik legjobb időt futottam a pályán. Mint kiderült, 2022-ben és 2023-ban is lefutottam már a teljes távot, ami csak azért vicces, mert egyáltalán nem emlékszem rájuk, tényleg abban a hitben voltam, hogy most futok először végig rajta. Úgy tűnik tehát, hogy a verseny előtti napokból nemcsak a jó alvások hiányoztak, hanem a mentális felkészülés sem volt tökéletes.
