A futás sem kivétel a trendek alól. Ami ma a közösségi médiában, a sztársportolók körében vagy a lifestyle-tartalmakban trenddé válik, az hamar megjelenik az edzőtervekben, a futópályákon, valamint az amatőr futók gondolkodásában is. Az elmúlt években így került fókuszba a „tiszta étkezés”, a glutén- és laktózmentes diéta, majd az inzulinrezisztencia mint sokak által gyakran leegyszerűsítve vagy félreértelmezve használt magyarázat a súlyproblémákra és a teljesítményingadozásra.
Most újabb, gyors megoldást ígérő irány jelent meg: a cukorbetegek kezelésére kifejlesztett injekciók és tabletták fogyási célú alkalmazása, amely egyre több futóban vet fel kérdéseket a teljesítményről, az egészségről és a hosszú távú következményekről.
A fogyás önálló iparággá vált
A módszerek ciklikusan váltják egymást, tízévente új címkék és új „ellenségek” kerülnek a középpontba: hol a szénhidrát, hol a zsír, hol egy-egy hormonális folyamat. Az inzulinrezisztencia ebben a körforgásban mára divatos magyarázattá lett – sokszor akkor is, amikor klinikai értelemben nem áll fenn betegség.
A jelenség súlyosságát jól mutatja, hogy ma már nemcsak étrend-kiegészítők és edzésprogramok épülnek erre a fogalomra, hanem olyan vényköteles gyógyszerek is, amelyeket eredetileg cukorbetegek kezelésére fejlesztettek ki. Miközben ezek a készítmények valódi terápiás eszközök,
egyre többen használják őket pusztán testsúlycsökkentési céllal, gyakran orvosi indok nélkül.
Amikor Serena Williams, minden idők egyik legsikeresebb teniszezője nyíltan beszél arról, hogy egy cukorbetegeknek kifejlesztett „csodainjekció” segítségével fogyott le, arra már nem lehet legyinteni. Nem egy hollywoodi színésznőről, nem egy influencer-diétáról van szó, hanem egy élsportolóról, aki büszkén vállalja és reklámozza is a módszert. Zárójelben érdemes megjegyezni: a készítményt fejlesztő cégben résztulajdonos milliárdos férje, a Reddit alapítója, Alexis Ohanian. A történet itt válik igazán kényelmetlenné – mert innentől nemcsak egészségről, hanem hatalomról, példamutatásról és következményekről is beszélünk.
Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a kérdéssel, amikor egy rutinos futó őszintén beszélt arról, milyen tapasztalatokat szerzett a készítmény kipróbálása során, és hogy az milyen hatással volt a futóteljesítményére. A narratíva egyszerű és vonzó: egy készítmény, amely csökkenti az étvágyat, hamar jóllakottságérzetet okoz, és segít megszabadulni a felesleges kilóktól. Csakhogy az egyszerű megoldások ritkán illenek bele a sportélettan és az orvostudomány valóságába, különösen akkor, ha futásról, teljesítményről és hosszú távú egészségről beszélünk.
A mágikus GLP-1
Cikkünk elkészítéséhez egy belgyógyász szakorvost kérdeztünk, aki szerint ma már nem kérdés, hogy bizonyos készítmények esetében ellátási problémák jelentkeznek. „Van fennakadás a gyártásban, amit maga a gyógyszercég is jelzett. Az egyik hatóanyag gyártása részben Ukrajnához kötődik, ami szintén nehezíti az ellátást. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a készítményeket egyre többen használják fogyási céllal, holott eredetileg nem erre valók” – fogalmazott a diabetológus.
A szakember szerint a probléma nemcsak etikai, hanem rendszerszintű is, miközben a valóban rászoruló betegek nehezebben jutnak hozzá a gyógyszerükhöz, mások trendi megoldásként tekintenek rá. A szóban forgó készítmények hatásmechanizmusa a GLP–1 (glükagon-like peptid–1) nevű hormonon alapul. Ez az anyag a szervezetben természetes módon is termelődik, és szerepet játszik az inzulinelválasztás szabályozásában, valamint a jóllakottságérzet kialakulásában.
„A GLP–1 azt jelzi az agy felé, hogy a gyomor megtelt, nincs szükség további táplálékra. A gyógyszer ezt a hatást erősíti fel. A fogyás tehát nem varázslat, hanem az étvágy csökkenésének következménye” – magyarázza az orvos. Fontos azonban megérteni, ez egy korai, mesterségesen kiváltott jóllakottságérzet. A szervezet nem tanul meg hatékonyabban gazdálkodni az energiával, nem javul automatikusan az anyagcsere, és nem oldódnak meg az életmódbeli problémák sem.
Mivel a hatóanyag a szervezetben is jelen van, a mellékhatások általában enyhék. Előfordulhat hányinger, teltségérzet, ritkábban hányás – főként akkor, ha valaki figyelmen kívül hagyja a szervezet jelzéseit. Ritka esetekben hasnyálmirigy-gyulladást is leírtak, de a szakorvos szerint a megfelelő indikációval kezelt pácienseknél ez nem jellemző. A probléma nem elsősorban a gyógyszerrel van, hanem azzal, ahogyan használják. Magyarországon jogszabály egyértelműen rögzíti, hogy mely készítmények írhatók fel cukorbetegeknek, és melyek alkalmazhatók obezitológiai indikációval. Ennek ellenére a tablettás formákhoz – megfelelő anyagi háttérrel – viszonylag könnyű hozzájutni.
Inzulinrezisztencia: diagnózis vagy divatszó?
A futók körében sem ritka, hogy valaki laboreredmények, alapos kivizsgálás nélkül „inzulinrezisztensnek” címkézi magát. A valóság ennél árnyaltabb. „Klinikai értelemben sok ember mutat valamilyen fokú inzulinérzékenység-csökkenést, különösen hasi zsírfelhalmozás esetén. De ez nem egyenlő egy diagnózissal, és végképp nem indokol automatikusan gyógyszeres kezelést” – hangsúlyozza a szakorvos.
A közösségi média gyakran hamarabb mond ítéletet testalkat és testsúly felett, mint az orvostudomány.
A futás világában ez különösen veszélyes, a túlzott megszorítások, az indokolatlan gyógyszerhasználat és a hibás táplálkozási stratégiák hosszú távon teljesítményromláshoz, sérülésekhez és hormonális problémákhoz vezethetnek. A testsúly és a teljesítmény kapcsolata komplex kérdés. A könnyebb nem mindig gyorsabb, a kevesebb nem mindig jobb. Egy futó számára az energiaellátás, a regeneráció és az anyagcsere-egyensúly legalább olyan fontos, mint a mérlegen látott szám.
Mielőtt bárki „csodamegoldásokhoz” nyúlna, érdemes feltenni a kérdést: valóban egészségügyi problémáról van szó, vagy csak egy elvárásról, amit a környezet diktál? A futás hosszú távú sport. A döntések következményei nem egy Instagram-poszt erejéig tartanak, hanem hónapokra, évekre hatnak. A jó teljesítmény ritkán injekcióban érkezik. Sokkal gyakrabban következetes edzésből, megfelelő táplálkozásból, türelemből – és abból, hogy időben különbséget tudunk tenni divat és valódi szükséglet között.
