Kilian Jornet 2026-os versenynaptárával újra a klasszikus összecsapások felé fordul: idén a versenyzésen, az erős mezőnyön és a valódi versenyélményen lesz a hangsúly. A Western States, a Sierre-Zinal és az UTMB neve önmagában garancia arra, hogy a hegyek között ismét történelmi csaták várhatók. Vajon sikerül-e revansot vennie, újra pályacsúcsot futnia, vagy visszahódítania a világ legrangosabb terepultráját? A 2026-os terepfutó szezon egyik legizgalmasabb története most kezdődik.
A spanyol Kilian Jornet az elmúlt két évben olyan nagyívű projekteket (Alpesi Kapcsolatok, 2024; Magasság Államai, 2025) teljesített, amelyek kreatív megoldásokat és a felfedezés örömét hozták magukkal, viszont korábban nem tapasztalt megterheléssel és az otthonától való több hónapos távolléttel jártak.
Vissza a gyökerekhez
Az idei évre egyszerűbb célokat tűzött ki maga elé: számára sokat jelentő terepfutó versenyeken fog indulni, ahol az erős mezőnynek köszönhetően igazi versenyélményben lehet része.
Western States: Tavaly a jó felkészülés ellenére betegség miatt nem sikerült tökéletesen a versenye (3. helyezést ért el), idén szeretne revansot venni.
Sierre-Zinal: Számtalanszor futott már ezen a versenyen, a legjobb eredményét, amely egyben pályacsúcs is, a 10. győzelmével, 2024-ben érte el. Különleges futóversenynek tartja, hiszen a 70-es évek óta ugyanazon az útvonalon futnak a legkülönfélébb hátterű sportolók az Alpok egyik legszebb részén.
UTMB: 20 évesen egyből győzelemmel debütált a világ leghíresebb terepversenyén, amelyen még öt alkalommal indult el (3 győzelem, 1 második hely, 1 DNF). A kevés verseny egyike, ahol az erős mezőny kihozza az emberből a maximumot. Bár korábban sok mindenben nem értettek egyet, Kilian elmondása szerint a lényeges kérdésekben sikerült közös nevezőre jutnia a szervezőkkel, így ismét együtt dolgozhatnak a sport jövőjéért. De továbbra is a hegyek, a közösség és az útvonal kihívása a legfontosabb számára.
„Tizennyolc év telt el azóta, hogy először indultam az UTMB-n. Akkor 20 éves voltam, nem igazán tudtam, mire számítsak, és valahogy mégis megnyertem a versenyt. 2009-ben és 2011-ben visszatértem, és mindkét alkalommal győzni tudtam. 2017-ben François d’Haene mögött a második helyen értem célba, 2018-ban pedig egy méhcsípés okozta allergiás reakció miatt fel kellett adnom a versenyt a Refuge Bertone-nál.
2022-ben hatodszor futottam az UTMB-n, 14 évvel az első győzelmem után, és életem legjobb napját éltem át ezen a pályán. A pályafutásom egy más szakaszában jártam, más szemlélettel álltam oda, és úgy éreztem, hogy az évek tapasztalata végre összeért. 2026-ban hetedszer is visszatérek. Az UTMB azon kevés terepultrák egyike a világon, ahol a mezőny mélysége új szintre kényszerít. Ha tudni akarom, hol állok a hosszútávfutásban, akkor itt kell rajthoz állnom, mert itt mindenki ott van.
Tudom, hogy egyesek megkérdezhetik, miért indulok újra az UTMB-n, hiszen nem mindig értettünk egyet mindenben. Azóta hosszú órákat beszélgettem Michel-lel és a csapattal. Abban, ami igazán számít, egyetértünk, és együtt szeretnénk dolgozni egy jobb sportért.
De mindenekelőtt a hegyeket szeretem, a közösséget, a pálya kihívását.
A Mont Blanc körüli kör brutális és gyönyörű egyszerre, és valahányszor végigfutom, mindig tanulok valami újat magamról. Tizennyolc évvel később térek vissza, és még mindig úgy érzem, van mit tanulnom, van mit adnom, és van még mit felfedeznem arról, mire képes a testem ezen a távon. Találkozunk augusztusban Chamonix-ban!” – fogalmazott posztjában Kilian Jornet.
Izgalmas idénynek nézünk tehát elébe, a fejleményeket természetesen mi is követni fogjuk!
