Hetente háromszor találkoznak, egy-egy futáson már száznál is többen lehetnek, együtt járnak versenyekre külföldre, és van, aki inkább kihagyja a saját versenyét, csak hogy a pálya mellől szurkolhasson a többieknek. A Runners High Budapest néhány év alatt Budapest egyik legismertebb futóközösségévé nőtte ki magát, most pedig a Salomonnal közösen új fejezetet nyitnak.
De mitől lesz egy futóklubból valódi közösség? Erről beszélgettünk Daviddel, a Runners High egyik alapítójával.
Budapesten ma már szinte minden napra jut egy közösségi futás. Van, ahol együtt készülnek a következő versenyre, máshol kevésbé számít a tempó, és sokkal inkább az, hogy kik futnak melletted. A futóklubok az elmúlt években látványosan megszaporodtak, de attól, hogy száz ember egyszerre indul el ugyanazon az útvonalon, még nem feltétlenül születik közösség.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Runners High Budapestnél viszont valami nagyon eltalálták
Egy-egy alkalommal száznál is többen jelennek meg, kezdők és tapasztalt maratonisták futnak egymás mellett, a társaság közel fele külföldi, és az este sokszor nem ér véget az utolsó kilométernél. Kávézások, barátságok, közös versenyek és utazások nőttek ki a heti futásokból. Pedig az egész egy meglehetősen hétköznapi problémából indult.
David külföldiként érkezett Budapestre, és olyan társaságot keresett, ahol másokkal együtt futhat. Több klubot is kipróbált, ám a nyelvi akadályok miatt egyikben sem érezte igazán otthon magát. Arra gondolt, biztosan vannak még Budapesten olyan futók, akik ugyanezt érzik.
Innen indult a Runners High.
„Mindig is azt gondoltam, hogy a futás nem egyéni sport. Sokkal élvezetesebb az út, könnyebben kezelhetők a nehézségek, és minden eredmény többet jelent, ha van kivel megosztani.”
Nem Budapest legnagyobb futóklubját akarták létrehozni. Egy helyet szerettek volna, ahová bárki megérkezhet, fejlődhet, új embereket ismerhet meg, és jól érezheti magát futás közben. A létszám aztán elkezdett nőni.
David szerint nem keresték a titkos receptet arra, hogyan érhetnének el minél több embert. Arra figyeltek, aki egyszer eljön hozzájuk, jól érezze magát, és egy héttel később is legyen kedve visszatérni. „Ha valaki adott nekünk egy esélyt, azt szerettük volna, hogy annyira jól érezze magát, hogy a következő héten újra ott legyen.” És úgy tűnik, sokan újra ott voltak.
A futás a közös nyelv
A Runners High egyik legérdekesebb sajátossága a nemzetközi közeg. David és Iryna is külföldiként él Magyarországon, így az angol nyelvű kommunikáció szinte magától alakult ki. Közben egyre több magyar futó is csatlakozott hozzájuk, amire különösen büszkék. Ma már teljesen természetes, hogy különböző országokból érkező emberek futnak egymás mellett, és sokszor egy közös nyelvük biztosan van. „Running is our language.” –
A futás a közös nyelvünk.
A közösség mögött ma ötfős kapitányi csapat áll: Iryna, Dorottya, Dorina, Petar és David. Mindenki mást tesz hozzá. Iryna a kreatív vonalat és a nagyobb eseményeket viszi, Dorottya a Social Tuesday egyik meghatározó arca, Petar igazi közösségépítő, Dorina a Sunday Service-t vezeti, David pedig főként az edzésstruktúráért, a coachingért és a Track Thursdayért felel.
Mindezt munka és saját edzések mellett csinálják. A Runners High ráadásul már régen nem csak öt ember munkája. Ha szükség van valamire, a közösség tagjai is beszállnak a saját ötleteikkel, tudásukkal, kreativitásukkal. Nem egyszerűen eljárnak futni. Alakítják is azt a helyet, ahová hétről hétre visszatérnek.
A heti ritmust három állandó program adja
A Social Tuesday egy laza, 5–8 kilométeres közös futás, ahol az első alkalmas kezdő ugyanúgy megtalálhatja a helyét, mint az, akinek már több maraton van a lábában. Ha valaki először menne el hozzájuk, David ezt ajánlja belépőnek.
A Track Thursday már a munkáról szól. Strukturált gyorsítóedzések követik egymást, a programot pedig az európai versenynaptár fontosabb eseményeihez igazítják. A Sunday Service más világ: lassabb reggel, hosszabb futás, kávé és beszélgetés.
Emellett csoportos coaching és kezdőknek szóló program is működik náluk. Eső, hó vagy napsütés pedig nem igazán számít. Egész évben futnak.
„Én túl lassú vagyok ehhez”
Sokan valószínűleg nem azért nem mennek el egy futóklubhoz, mert nem szeretnének másokkal futni. Egyszerűen tartanak az első alkalomtól. Mi van, ha mindenki gyorsabb? Mi van, ha lemaradok? Mi van, ha mindenki ismer mindenkit, én pedig ott állok egyedül? David szerint épp az ilyen futókat várják.
Minden tapasztalt futó volt egyszer kezdő. A közösségben nem a tempó vagy a futómúlt dönti el, ki mennyire tartozik oda. Vannak, akik évtizedek óta futnak, vannak, akik más sportágból érkeztek, és olyanok is, akik most ismerkednek a futással.
A Runners Highnál még a personal best fogalma is kicsit mást jelent. Néha a legnagyobb egyéni csúcs nem egy szám az órán. Az is komoly eredmény lehet, hogy valaki összeszedi a bátorságát, és először elmegy futni másokkal. Ez a gondolkodás sokat elárul arról is, miért tudott a Runners High ilyen gyorsan növekedni.
A futóklubok ma már a közösségi médiában is látványos világot alkotnak. Klubos pólók, közös fotók, kávé, események, afterpartik. David szerint egy jól sikerült futóesemény és egy valódi közösség között mégis van egy fontos különbség.
„Egy futóesemény összehozhat embereket egy estére. Egy közösség okot ad nekik arra, hogy a következő héten is visszajöjjenek.” Ehhez nincs különösebb marketingtrükk. Ismerni kell az embereket, együtt örülni velük, követni a fejlődésüket, ott lenni a jó és a rosszabb napokon. A Runners Highnál a sport és a közösség ezért mindig az első helyen áll. Talán a versenyeken látszik a legjobban, hogy ez a gyakorlatban mit jelent.
Davidék láttak embereket eljutni az első öt kilométerüktől az első maratonjukig, mások egészségesebbek, magabiztosabbak lettek, vagy olyan barátságokat kötöttek a futásnak köszönhetően, amelyekre korábban nem számítottak.
David mégsem egy célidőt vagy érmet emel ki, amikor arról kérdezzük, mire a legbüszkébb. Azt mondja, az a legjobb érzés, amikor azt látja, mennyire tudnak örülni egymás eredményeinek. Van, aki még a saját versenyét is kihagyja, hogy egész nap a Runners High szurkolói pontján álljon. És nem kizárólag a saját futóikat biztatják. Ugyanazzal az energiával ordítanak annak is, akit életükben először látnak elfutni előttük.
Erre van egy mondásuk is: „Everyone can race, but not everyone chooses to cheer.” Versenyezni bárki tud. Szurkolni viszont döntés kérdése. A közös futásokból időközben közös utazások is lettek. Több mint harmincan mentek együtt Szlovéniába és Észak-Macedóniába versenyezni és eltölteni egy hétvégét, Székesfehérvárra és Esztergomba pedig negyvennél is többen utaztak.
„Ezek azok a pillanatok, amikor rájössz, hogy soha nem csak a versenyről szólt. Azokról az emberekről szólt, akikkel megosztottad.” Ha pedig nem a legemlékezetesebb, sokkal inkább a legőrültebb Runners High-pillanatokat keressük, Davidnek gyorsan beugranak a versenyek utáni bulik. A csapat, úgy tűnik, a pályán kívül sem nagyon ismeri a félgázt.
Új fejezet indul a Salomonnal
A Runners High története közben újabb fejezethez érkezett: a közösség együttműködésbe kezdett a Salomonnal. Ez nem egyszerűen arról szól, hogy egy újabb logó jelenik meg a közös futások mellett. A cél az, hogy a márka ténylegesen bekapcsolódjon a közösség életébe.
A Runners High egyre több eseményén jelennek majd meg a Salomon aktuális futócipői és újdonságai, amelyeket a résztvevők futás közben is kipróbálhatnak. Nem néhány perc egy üzletben vagy futópadon: felveszed a cipőt, elindulsz a többiekkel, és kiderül, milyen érzés benne futni.
A cipőtesztek mellett közös programok és különleges események is érkeznek. Az együttműködés első lépései már megtörténtek, a következő időszakban pedig egyre több helyen találkozhat egymással a Runners High közössége és a Salomon.
A kapcsolat azért is illik jól a klub világához, mert nem akarja átírni azt, ami eddig működött. Kedden továbbra is együtt indulnak el, csütörtökön jöhetnek a gyors körök, vasárnap pedig a hosszabb kilométerek és a kávé. Most egyszerűen több lehetőség nyílik arra, hogy ezek köré új programok épüljenek.
Ha egyszer mennél el hozzájuk, mikor menj? A válasz szinte túl egyszerű. Amikor megkérdeztük Davidet, melyik Runners High-eseményt ajánlaná annak, aki csak egyszer szeretné megtapasztalni a közösség hangulatát, adta volna magát valamelyik nagy esemény, egy közös verseny vagy egy Race Week. Ő mégsem ezeket választotta.
„Válaszd a következő futást a naptárban.” Ne várj különleges eseményre vagy nagy kampányra. David szerint a futás egyik alapja az, hogy újra és újra megjelensz. A Runners High ugyanezt tükrözi vissza. Jó napod van? Menj. Rossz napod van? Menj akkor is.
Magadért és a többiekért.
Most éppen a budapesti félmaraton és maraton körüli Race Week események következnek, amelyek minden évben a közösség legnagyobb pillanatai közé tartoznak. Lesz, aki rajthoz áll, és lesz, aki a pálya mellől adja ugyanazt az energiát a többieknek. Három, öt vagy akár tíz év múlva David nem feltétlenül szeretne egy konkrét létszámot látni a Runners High neve mellett. Nem ez alapján dönti majd el, sikerült-e tovább fejlődniük.
Ha akkor is lesznek emberek, akik a sport miatt jobban érzik magukat, fejlődnek, barátokat találnak, és egy hosszú nap után is képesek felvenni a futócipőt, mert tudják, hogy valahol várja őket egy csapat, már megérte. Talán ezért működik a Runners High Budapest. Elindulnak együtt futni. Aztán valahogy ennél mindig több lesz belőle.
