Sokáig úgy voltam vele, hogy terepen úgyis vizes lesz a lábam. Ha patakon kell átkelni, vagy órákon át nedves fűben futok, előbb-utóbb a zoknim is átázik. Ilyenkor jobban jártam egy hálós cipővel, amiből néhány lépés alatt kiment a víz. A régebbi vízálló cipők ráadásul nekem gyakran merevebbnek és melegebbnek érződtek. Futás közben egyik sem hiányzott.
Aztán vettem egy Gore-Tex Invisible Fit cipőt. Az első meglepetés az volt, hogy futás közben alig éreztem rajta azt a merevséget, amit addig a GTX-hez társítottam. A második egy esős őszi időszakban jött. A nedves földutakon és a sekély pocsolyákban száraz maradt a zoknim, télen pedig az olvadó hóban is jóval komfortosabb volt így elindulni.
Közben rájöttem, hogy korábban többnyire a patakátkelésekből indultam ki, pedig a hétköznapi futásaimon sokkal gyakrabban találkozom nedves fűvel vagy latyakkal.
Mit éreztem másnak az Invisible Fit cipőben?
A hagyományos Gore-Tex cipőszerkezetben a vízálló réteg külön, zokniszerű bélésként kerül a cipő belsejébe. Az Invisible Fitnél a membránt tartalmazó laminátumot közvetlenül a felsőrész belső oldalához rögzítik, így a két réteg együtt hajlik. A külön bélés elhagyásával kevesebb helyet foglalhat a szerkezet a cipőben.
Futóként ebből számomra az volt érdekes, hogy elrugaszkodásnál a felsőrész könnyebben követte a lábfejem mozgását, és a cipő nem érezte magát olyan zártnak, mint a korábbi vízálló modelljeim. Az illeszkedést persze a kaptafa, a felsőrész anyaga és a megerősítések is alakítják. Egy másik Invisible Fit cipő ettől még ülhet egészen másképp a lábamon.
Az Invisible Fit a cipő felépítését jelöli. Az ePE, vagyis az expandált polietilén a membrán egyik lehetséges alapanyaga. A Gore a korábbi ePTFE mellett ePE-alapú membránokat is használ, ezért egy konkrét cipő anyagáról a modell adatlapja mond többet. Az Invisible Fit feliratból önmagában erre nem lehet következtetni.
Mitől maradhat nedves a zokni egy vízálló cipőben?
A Gore-Tex membrán útját állja a kívülről érkező folyékony víznek, miközben a cipő belsejében keletkező vízpára egy része átjuthat rajta. A futócipőknél gyakran használt „lélegző” jelző erre a páraáteresztésre utal. Egy nyitott hálós felsőrészben közben maga a levegő is könnyebben cserélődik.
A kettő közti különbséget egy meleg, intenzív edzésen lehet igazán érezni, amikor több hő és nedvesség keletkezik, mint amennyi a cipőből távozni tud. Ilyenkor a zokni az izzadtságtól is átnedvesedhet.
Hidegben ugyanennek a zártabb szerkezetnek örülök. A membrán a szelet is felfogja, és amíg kívül tartja a latyakot, a zoknim sem hűl le úgy, mintha átázna. Ezt főleg azokon a téli futásokon értékelem, amikor órák óta olvad a hó, és gyakorlatilag az egész út nedves. A komfortot ilyenkor a szárazabb zokni és a szélvédelem adja. Azt, hogy mennyire meleg a cipő, a többi anyaga és a zokni is befolyásolja.
Sekély pocsolya és patakátkelés között nagy a különbség
Cipőválasztásnál először azt nézem, honnan fog jönni a víz. Ha a nedves fű a cipő orrát és oldalát éri, vagy a latyak menet közben a felsőrészre fröccsen, a GTX pont ott véd, ahol kell. Egy hűvös reggelen, nedves aszfalton, murván vagy erdei földúton ezért szívesen felveszem. Olyan útvonalon, ahol sorra jönnek a mély patakátkelések, a víz a boka mellett is befolyhat. Hosszabb esőben ugyanez megtörténhet, ha a lábszáron lecsorgó víz a cipő nyílásába jut.
Ha már bent van a víz, nekem sokkal többet ér egy olyan cipő, amelyik menet közben gyorsan kiengedi. Egy hosszú nyári hegyi versenyen ezért továbbra is hálós terepcipőben indulnék. Ott az számít, milyen lesz benne futni a következő fél órában, miután kijöttem a patakból. Egy hűvös, latyakos edzésen viszont jó eséllyel végig a cipő felső pereme alatt marad a víz. Ott ki tudom használni a membrán előnyét.
A talpat ugyanúgy meg kell nézni
Ha az út csúszós, a külső talp gumikeverékét és mintázatát nézem. Nedves aszfalton más felülethez kell tapadnia a guminak, mint laza, mély sárban, ahol a talpbütyköknek bele kell kapaszkodniuk a talajba. A GTX jelölés a vízvédelemről ad információt. A nedves kövön vagy jégen nyújtott tapadásról a talp és az adott felületen szerzett tapasztalat mond többet.
Ha egész évre csak egy pár futócipőm lehetne, a futásaim többségéhez továbbra is egy jól szellőző, hálós modellt választanék. A GTX pár nálam akkor kerül elő, amikor hűvös van, és tudom, hogy már az első kilométerektől nedves lesz az út.
Sokáig azt hittem, hogy ilyen napokon is inkább elviselem a vizes zoknit, mint egy merevebb felsőrészt. Az Invisible Fit cipőmben éppen az lepett meg, hogy egy esős futáson milyen hamar megfeledkeztem mindkettőről.
