Fiatalabb koromban kultúrsznob voltam. Azóta kevesebb időm jut a kultúrára, így most már simán csak sznob vagyok. Ez a futásban körülbelül úgy jön le, hogy irtózom a mainstreamtől és a futótrendektől, cserébe „korai befogadóként” mindenért, ami a fő vonaltól eltér, és innovatív újdonság, indokolatlanul odavagyok, és mindezt lehetőleg gyorsan ki is próbálom.
Így esett valahogy a látókörömbe 2,5 évvel ezelőtt a Norda márka. Először arra figyeltem fel, hogy pár számomra érdekes FKT-t (Daniel Hedges első Nolan14 rekordját, vagy Jason Hardrath Rocky Mountain Slamjét) ebben, a számomra teljesen ismeretlen cipőben csináltak meg. Tetszett a márka image-e, low profile volt, nem volt túllihegett marketing, eredmények voltak, és nekem a hitelességhez ez elég is volt. A brand kanadai, ami azért is szimpatikus, mert nem a nagy amerikai–francia–német cégek által uralt tengelyből jön. A szlogen szerint
Kanada legkeményebb terepein tesztelték, ami elég romanticizáló volt ahhoz, hogy „megetessen”.
Ettől függetlenül az ár miatt nagyon sokáig hezitáltam az első Nordám előtt. Ez aztán egy idő után elmúlt, és mára már öt pár Norda 001 modell elégedett birtokosa vagyok. Mielőtt valaki azt hinné, hogy pufimellényes, slim fit nadrágos vállalkozó lennék, csak mondom, hogy ebből az ötből egyetlen egyet vettem listaáron, amit azóta is bánok. A többi mind akciós, leárazott, a világ különböző helyeiről beszerzett portéka, a legutóbbit például Vinteden lőttem 30 ropiért. Tehát tudsz venni baráti áron is, ha akarsz.
Tartós társ terepen
Na de most már a sok rizsa után lássuk a cipőt. A Norda nagy újdonsága a Dyneema felsőrész volt. A Dyneema egy rendkívül erős, ultra-magas molekulatömegű polietilénszál, amely akár 15-ször erősebb az acélnál, mégis könnyű, vízálló, és kivételes szakítószilárdságot, kopásállóságot, UV- és vegyszerállóságot biztosít. Ez nagyjából azt jelenti, hogy brutálisan tartós, azaz elég nagy biztonsággal állítható, hogy a te életedben sosem megy tönkre.
Ebből az anyagból vitorlákat, ultratartós munkaruházatot és táskákat készítenek.
A tartósságát meg tudom erősíteni: az öt pár cipőm felsőrészének egyikén sincs semmi, de semmi sérülés, mikroszakadás, karcolás stb. Pedig ezeket a cipőket magashegyen, köves, gyökeres, technikás terepen, sivatagban, hazai sárban, mindenhol is használtam. A Tahoe 200 mérföldes távját végig, az Arizona 300 mérföldes versenyét kétharmad részben Nordában teljesítettem.
Ami már az első használatkor megragadott, az a cipő hihetetlen stabilitása a lefelékben. Mintha odaragasztották volna a lejtőkhöz. A talp Vibram Megagrip, amit azóta a Normal is használ. A mintázat elég agresszív, de nem karmol bele a talajba, ami azért engedi a viszonylag gyors haladást is.
![Banner](https://runnersmag.hu/wp-content/uploads/2026/03/300x600_banner_KOF.jpg")
Viszont hiába a Dyneema felsőrész, a talp bizony nem örökkévaló. Ráadásul különbséget érzek a tartósságban a legelső és a később vettek között, mintha – a gyors fogyasztás összeesküvés-hívői szerint – direkt butították volna a talprészt. A Dyneema felsőrész nagyon merev, kell idő, hogy betörjön, és a talprész is hasonlóképpen bejáratást igényel. De ha egyszer rád idomul, hűséges és nagyon tartós társad lesz.
Hosszú távokra tervezve
A Norda 001 ultrás cipő, minden erőssége ott jön ki, a hosszabb, technikás terepet kedveli. Nem gyors, nem dinamikus, a kerületi kaptatóra nem ezt érdemes felvenni, de még a budai trailen is felesleges. Én az utóbbi közel három év minden ultráját, 100 mérföldes versenyeket, 200 és 300 mérföldes távokat túlnyomórészt ebben teljesítettem, de mentem benne az Alta Via-n, a szlovén KoKoška24-en, vagy sok-sok hazai és magashegyi edzésen is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Több mint 20 éve futok, nem vagyok márkafüggő, szerintem alig akad, aki annyi cipőmárkát próbált volna, mint én, de elég biztosan állíthatom, hogy a Norda 001 nálam elvitte a kupát.
-
Pozitívumok: tartósság, stabilitás, megbízhatóság, ultratávok
-
Negatívumok: a talp relatív gyors kopása, a felsőrész keménysége, dinamika, ár
