45 évesen a Golden Trail World Series hatodik helyén végezni olyan teljesítmény, amelyre a világ legjobb terepfutói között is felfigyelnek. Silvia Schwaiger azonban nem az életkorával akar bizonyítani: egy súlyos térdsérülés után tért vissza, újra kellett találnia a futás örömét, és közben azt is megtanulta, hogyan lehet hosszú távon a legmagasabb szinten versenyezni.
A szlovák terepfutóval arról beszélgettünk, hogyan változik a női test és a teljesítmény a negyvenes éveinkben, miért fontos az edzés és a regeneráció egyensúlya, és mit üzen azoknak, akik szerint egy bizonyos kor után már késő nagy célokat kitűzni.
45 éves vagy, 2026-ban pedig a hatodik helyen végeztél a Golden Trail World Series összetett versenyében. Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja neked, hogy 45 évesen még mindig a világ legjobb terepfutói között versenyzel, elhitted volna neki?
Egy ideig úgy éreztem, hogy a legjobb éveim már mögöttem vannak. 2021-ben egy térdsérülés miatt egy teljes éven át nem tudtam futni. Akkor már annak is örültem volna, ha egyáltalán visszatérhetek a sporthoz. Amikor ez végre sikerült, újra rajthoz álltam a 2022 novemberében Thaiföldön, majd a 2023 júniusában Innsbruckban rendezett Hegyi és Terepfutó-világbajnokságon. Utána viszont éreztem, hogy változtatnom kell, mert már nem élveztem igazán a versenyzést.

Az áttörést a Golden Trail National Series hozta el számomra. Ekkor éreztem először, hogy egy új fejezet kezdődik a futókarrieremben. Nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek előzetesen elképzeltem, de újra örömömet leltem a futásban.
Úgy tűnik, ez a váltás nemcsak a motivációdat hozta vissza, de a teljesítményednek is új lendületet adott. A futásban gyakran halljuk, hogy a harmincas éveink végén természetes módon elkezd romlani a teljesítményünk. Te mennyit érzékelsz ebből? Van olyan terület, amelyben ma jobb vagy, mint tíz évvel ezelőtt?
A 400 méteres résztávjaim már nem olyan gyorsak, mint régen. Ugyanakkor az állóképességem, a mentális erőm és az a képességem, hogy hosszú órákon keresztül magas intenzitáson tudjak teljesíteni, sokat fejlődött az elmúlt tíz évben. Fiatalabb koromban ráadásul sokkal nagyobb nyomást helyeztem saját magamra.
A teljesítmény mellett a testeddel való kapcsolatod is változott az évek során? Jobban figyelsz a jelzéseire, a fáradtságra és a regenerációra, mint fiatalabb korodban?
Azt hiszem, minden évben tanul valami újat az ember, minden szezon tartogat új tapasztalatokat. Én is megtanultam jobban figyelni a testem jelzéseire. Ma már sokkal hamarabb érzem, ha beteg leszek, vagy ha túl nagy terhelést kapok, és kezdek túledzeni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A női sportolók negyvenes éveiben különösen fontos kérdéssé válhatnak a hormonális változások, a perimenopauza és a menopauza. Te mennyire érzékeled ezek hatását a saját sportolói életedben?
A regenerációm soha nem volt különösebben gyors, már fiatalabb koromban is több időre volt szükségem hozzá. A terepfutásból viszont sokkal gyorsabban felépülök, mint az országúti vagy a pályaversenyekből. Sőt, néha úgy érzem, hogy ma még jobban is regenerálódom, mint fiatalabb koromban.
Ha összehasonlítod a mostani edzéseidet azzal, ahogyan tíz-tizenöt évvel ezelőtt készültél, mi változott a legtöbbet?
A versenymentes időszakban mindig átgondolom, milyen területeken szeretnék fejlődni a téli felkészülés során, és mely versenyeken szeretnék elindulni. Öt-hat éve már magam tervezem az edzéseimet.

Tavaly teljesen átalakítottam a felkészülésemet, mert az azt megelőző két évben túl gyakran voltam sérült vagy beteg. Csökkentettem a magas intenzitású edzések számát, és növeltem az edzésmennyiséget. Nincs mindenkire érvényes, tökéletes edzésmódszer. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi felkészülésem sokkal jobban illeszkedik az egyéni igényeimhez.
A tudatosabb edzésmunka eredményei a hosszabb távokon is láthatók. A 2026-os terepfutó Európa-bajnokság 52 kilométeres versenyén nyolcadik lettél, a Lavaredo Ultra Trailen pedig harmadik helyen végeztél a nők 50 kilométeres mezőnyében. Mely fizikai képességeid fejlődtek a legtöbbet az évek során? Az állóképességed, az erőd, a technikai tudásod vagy a versenytapasztalatod?
Azt hiszem, szinte mindegyik területen fejlődtem, csak nem egyszerre, hanem szépen, egymás után.
A terepfutás önmagában is komoly erőpróba, de mennyire része a felkészülésednek a célzott erősítés?
Az erősítésből csak a legszükségesebbet végzem, emellett mobilizáló gyakorlatokat is beiktatok. Szerintem a terepfutás önmagában is kiválóan fejleszti az erőt. Ettől függetlenül fontosnak tartom az erősítő edzéseket, amelyeknek heti két-három alkalommal minden futó edzésprogramjában helyük lenne.
A versenyek után hogyan segíted a regenerációdat?
Verseny után általában néhány napot kerékpározással töltök. Így gyorsabban regenerálódom, miközben kisebb ortopédiai terhelés éri a testemet. A versenyt követő héten egy teljes pihenőnapot is beiktatok. A minőségi edzéseket akkor kezdem újra, amikor már készen állok rá.

A megfelelő regenerációhoz a táplálkozás is hozzátartozik. Mennyire változott az étrended az évek során?
A táplálkozás nagyon fontos része a sportteljesítménynek. Úgy gondolom, minden sportolónak sajátos kapcsolata van az étkezéssel. Én igyekszem egészségesen táplálkozni, és a kalóriadeficitet kifejezetten rosszul viselem. Ha nem eszem eleget, azt az edzéseken azonnal megérzem.
A 2026-os Golden Trail World Series-szezonod különösen sok utazással járt. Japánban és Kínában is versenyeztél, majd Dél-Koreában következett a nagydöntő. Hogyan osztod be az energiádat egy ilyen sűrű időszakban, amikor az utazás, az időeltolódás és a versenyzés egyaránt komoly terhelést jelent?
Figyelek a testem jelzéseire, és ha fáradtnak érzem magam, pihenek. Két verseny között a regeneráció mindig elsőbbséget élvez az edzéssel szemben.
A dél-koreai nagydöntő előtt ráadásul a bokád is megsérült, mindössze két nappal a verseny rajtja előtt. Ennek ellenére elindultál, és végül a sorozat összetett versenyében a hatodik helyet szerezted meg. Hogyan döntöd el, hol húzódik a határ a mentális erő és a felesleges kockázatvállalás között?
Eleinte nem tűnt komolynak a sérülés, mert a bokám nem fájt azonnal. Sajnos ez az éjszaka folyamán megváltozott: erős fájdalmaim voltak, és szinte egyáltalán nem tudtam aludni. Reggel lementem reggelizni, de utána rájöttem, hogy a szervezetem komoly stressz alatt áll. Úgy döntöttem, pihennem kell, ezért az egész napot ágyban töltöttem, ami természetesen nem ideális egy verseny előtti napon.

Délutánra már nem éreztem fájdalmat. Elmentem az edzőterembe, és végeztem egy rövid terheléses próbát, amelynek pozitív lett az eredménye. Számomra szóba sem jöhetett, hogy ne álljak rajthoz a Golden Trail World Series döntőjén, még akkor sem, ha tudtam, hogy a verseny után sérülten folytatom majd.
A pályán nyújtott teljesítményed mögött rengeteg munka áll, ráadásul amatőr körülmények között készülsz. Korábban említetted, milyen fontos számodra a családod támogatása. Hogyan néz ki egy átlagos heted a futáson kívül? Mennyire nehéz összeegyeztetni a nemzetközi szintű versenyzést a munkával és a családi élettel?
Heti harminc órát dolgozom, de előfordul, hogy ennél többet is. Szerencsére részben távmunkában is dolgozhatok, ami sokat segít az időbeosztásban. Az ázsiai versenysorozat után például az egész hétvégét munkával töltöttem. Ha mindent szeretnél összeegyeztetni, nagyon jól kell gazdálkodnod az időddel.
A nemzetközi mezőnyben ma már rengeteg fiatal, rendkívül tehetséges futóval versenyzel együtt. Hogyan éled meg ezt? Érzel még késztetést arra, hogy bizonyíts nekik a rajtvonalnál, vagy az évek során megváltozott a viszonyod az eredményekhez?
Nem igazán. Egyszerűen minden versenyen a lehető legjobb teljesítményemre törekszem. Az elmúlt néhány évben sokkal nyugodtabbá váltam.
Ha egy 42 éves nő most kezdene el futni, és úgy érezné, már túl késő ahhoz, hogy komoly célokat tűzzön ki maga elé, mit üzennél neki? Mire figyeljen, és milyen hibákat próbáljon elkerülni?
Fogadja el az aktuális edzettségi szintjét, és arra törekedjen, hogy holnap egy kicsit jobb legyen, mint ma.

A Golden Trail World Series hatodik helye után hogyan képzeled el a következő éveket? Vannak még konkrét eredmények, amelyeket szeretnél elérni, vagy ma már más motivál? El tudod képzelni, hogy ötvenévesen is a nemzetközi élmezőnyben versenyezz?
Fokozatosan egyre hosszabb távok felé fordulok. Idén már három hosszabb versenyen is elindultam: a Chianti Marathon Trailen, az Európa-bajnokságon és a Lavaredo Ultra Trailen. Eredetileg kevesebb versenyt terveztem erre az évre, végül mégis többen indultam, mint az előző három év bármelyikében.
A következő szezont is az aktuális edzettségi állapotomhoz és ahhoz igazítom majd, hogyan érzem magam. Általában évente két igazán fontos versenyt választok. Addig fogok versenyezni, amíg örömömet lelem benne.









