A Golden Trail World Series 2026-os szezonjának egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy Elhousine Elazzaoui meg tudja-e védeni összetett elsőségét. A marokkói terepfutó a dél-koreai Muju Trail döntőjén rendkívül nehéz körülmények között győzött, ezzel pedig megszerezte újabb sorozatgyőzelmét.
A verseny után a mentális és fizikai kihívásokról, csapattársáról és riválisáról, Patrick Kipngenóról, a terepfutás közösségéről, valamint a Szaharához kötődő nomád hagyományokról beszélgettünk vele.
Mennyire volt fontos a mentális felkészültség, és mennyire a fizikai állapot ezen a napon?
Valójában mindkettőre szükség volt. Számomra ez volt a szezon utolsó versenye, és hatalmas volt a tét. Ahhoz, hogy megnyerd az összetett versenyt, nem elég jól teljesíteni az egyes szakaszokon: a döntőben is győznöd kell. Jó formában érkeztem, úgy éreztem, megvan bennem a szükséges erő, ezért úgy álltam a rajthoz, hogy rendben, nézzük meg, mi történik!
A rajt előtt láttalak, és teljesen koncentráltnak tűntél. Ez a győzelem különösen fontos volt, hiszen nélküle nem nyerhetted volna meg az összetett versenyt. Mekkora nyomást éreztél?
Természetesen volt rajtam nyomás. Az idei év egyik legfontosabb célja az volt, hogy ismét megnyerjem a Golden Trail World Series összetett versenyét, és kvalifikáljam magam az UTMB OCC távjára. Ez volt az utolsó lehetőségem a szezonban, és pár héttel a svájci verseny után, ahol nyertem és megszereztem az indulási jogot az OCC-re a GTWS is összejött. Még mindig nem hiszem el!
Ami még különlegesebbé teszi ezt az egészet, hogy a Golden Trail World Series háromszoros összetett győztesének lenni történelmi eredmény. Nem sok sportolónak adatik meg, hogy ilyen sikert érjen el. Számomra ez tényleg rengeteget jelent.
Az elmúlt öt évben mindössze Rémi Bonnet és te tudtátok megnyerni a sorozatot. Idén ráadásul több pontot szereztél, mint tavaly.
Így van. Idén nem versenyeztem Kínában és Japánban sem, ezért a mai döntő különösen fontos volt. Tudtam, hogy ez az utolsó esélyem.
A verseny előtti eligazításon is arról beszéltem, hogy a vasárnapi győztes lesz a legjobb. Ezt magamnak is felírtam a karomra. Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy miért vagyok itt, és mi a célom.
Tehát ezt mutattad amikor célba értél az alkarodon?
Igen. Tudtam, hogy nyernem kell, és végül sikerült is. Nagyon boldog vagyok.
A verseny közben figyelted, mennyire van közel hozzád a két legnagyobb riválisod, Philemon Kiriago és Patrick Kipngeno, vagy inkább csak a saját futásodra koncentráltál?
Nem igazán néztem hátra. A saját versenyemmel foglalkoztam, és arra koncentráltam, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Patrickkal előtte is beszélgettünk. Azt mondtam neki, hogy másnap nyerje meg a versenyt. Nagyon örülök az eredményének, mert remek srác. A második hely is nagyszerű teljesítmény.
Nekem viszont a saját futásomra kellett figyelnem. Az utolsó emelkedő különösen nehéz volt, mert addigra már az egész versenyen maximális erőbedobással futottunk.
Az időjárás sem könnyítette meg a dolgotokat. A verseny előtti napon azt mondtad, hogy a hűvösebb, esős körülmények kedvezhetnek neked, ahogy Zegaman is jót mentél.
Szeretem a nehéz körülményeket. Jó felszerelésem van, például olyan cipőm, amely a lejtőkön is megfelelően működik. Nem kell azon aggódnom, hogy a felszerelés miatt problémám lesz.
Az elmúlt szezonban fizikailag is jól éreztem magam, nem voltak különösebb gondjaim. A hegyekben persze mindig adódhatnak nehézségek, és sok sportolónak okozhatnak problémát a körülmények, de úgy érzem, szerencsés vagyok, és jól tudok alkalmazkodni. Az is fontos, hogy okosan válasszam meg, mely versenyeken indulok el. Nem kell mindenhol rajthoz állni.
A pályán a verseny a legfontosabb, de ahogy elnéztelek benneteket itt a hotelben, egész jó a hangulat a futók között. Kialakulhatnak barátságok is a vetélytársak között, mit gondolsz erről?
Igen, vannak barátaim a terepfutásban. Emlékszem arra az időszakra, amikor a Golden Trail World Series előtt versenyeztem. Akkoriban több időnk volt egymásra, és nagyon jó volt, hogy a sportolókkal a futásról, a fejlődésről és minden másról is beszélgethettünk.
Most is vannak barátaim, Patrick például ilyen. Jól kijövünk egymással. De én mindenkivel szeretek nyitott és közvetlen lenni, bárkivel szívesen beszélgetek akkor is, ha ismeretlenül leszólít vagy csak megállít egy fényképre.
Szerintem fontos, hogy a versenyzők beszélgessenek egymással, és legyen köztünk kapcsolat. A terepfutás értékei közé tartozik, hogy megosztjuk egymással az élményeinket, támogatjuk a másikat, és közösséget építünk. Ez legalább olyan fontos, mint maga a verseny.
Az NNormal csapatán belül is jól érzed magad? Kaptál üzenetet Kilian Jornet-től a döntő előtt?
Nagyon sokat jelent az a támogató és megértő közeg, ami a csapatban körülvesz. Soha senki nem tesz rám plusz nyomást. Kilian mindig azt mondja nekünk egy fontos verseny előtt, hogy élvezzük a futást és érezzük jól magunkat. Ez hatalmas könnyebbség, hogy nem elvárások alatt kell teljesíteni.
A közös csoportunkban mindenkitől kaptam gratulációkat a verseny után. Az ilyen üzenetek sokat jelentenek. Ha az ember egy csapat részeként versenyez, fontos, hogy ne érezzen túl nagy nyomást, hanem élvezze a futást, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Számomra ez nagyon fontos.
Ahogy a barátaim és a családom is osztoznak az örömömben, úgy a csapattársaim is. Jó érzés, amikor ilyen támogató környezetben lehetek, ezért nagyon hálás vagyok.
Reggelente láttam, hogy mindig a saját teádat iszod. Van ennek valamilyen különleges jelentősége számodra?
A Szaharából származom, és számomra a tea sokkal többet jelent egy italnál. Ha teát iszom, az egy nyugodt, kellemes pillanat a napomban.
Egyfajta meditáció?
Igen, ahhoz is hasonlítható, de a vendégszeretetről is szól. Ha eljössz az országomba, leülünk, teázunk és beszélgetünk. Ez hagyomány, a kultúránk és a spiritualitásunk része. A tea összehozza az embereket, és lehetőséget ad arra, hogy megosszuk egymással az időnket. Ez nagyon fontos számomra.
Ha visszatekintesz az idei szezonra, melyik verseny jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
A Sierre-Zinal nagyon nehéz volt. Az ilyen versenyeken rengeteget kell küzdeni, és mindent bele kell adni.
Van olyan verseny is, amelyen szívesen indulnék újra, de a versenynaptár miatt ez nem mindig lehetséges. Ha egy hétvégén futsz egy nehéz hegyi versenyt, utána pedig egy másik, hasonlóan megterhelő megmérettetés várna rád, az nagyon nehéz. Nem lehet minden versenyen ott lenni, különösen akkor, ha a regenerációra is figyelni akarsz.
Jövőre visszatérsz a Golden Trail World Seriesbe, hogy újra megpróbáld megnyerni?
Ezt még nem tudom. Most egyszerűen örülök az idei szezonnak, és szeretném megélni ezt a pillanatot. Jelenleg erősnek érzem magam, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Lehet, hogy újra rajthoz állok, de még nem döntöttem el.
Mi következik most? Újabb versenyek, vagy egy kis pihenés?
Szeretnék elutazni a Szaharába, visszatérni egy kicsit a hagyományos nomád élethez. Szeretem ezt az életformát, és jó lenne újra átélni, megnyugodni, elcsendesedni.
Futás nélkül?
Most egy ideig igen!
