Mit csinálsz közel hatvanévesen, ha a tested már messze nem az, ami egykor volt, de maradt egy lezáratlan ügyed a világ egyik leghíresebb boulderével? Hogyan tölti a vakációját két ember, ha számukra a pihenés 69 nap síelést, mászást és kajakozást jelent a sarkvidéken? És milyen lehet 1300 méteren keresztül egy patagóniai sziklafalon élni, miközben egy olyan mászást próbálsz meg, amelyre 33 éve vár a világ?
Szeptember 23–25. között kilenc filmet hoz Budapestre a Banff Mountain Film Festival World Tour.

Van egy pont, ahol egy jó sportfilm már nem igazán a sportról szól. Nem kell mászónak lenned ahhoz, hogy értsd, milyen érzés visszamenni valamihez, amit évekkel korábban félbehagytál. Nem kell egy 1300 méteres falon lógnod ahhoz, hogy tudd,
milyen sokat jelenthet egy cél, amelyre éveket teszel fel.
És valószínűleg Baffin-szigetre sem kell elutaznod ahhoz, hogy ismerős legyen az érzés: vajon hol húzódik az a határ, ahol a józan ész szerint már vissza kellene fordulni, te viszont még mennél tovább?
Talán ezért működik ötven éve a Banff
A kanadai Banff Centre Mountain Film and Book Festival a hegyi- és kalandfilmes világ egyik legfontosabb találkozóhelye. Évente közel négyszáz film versenyez azért, hogy bekerüljön a fesztivál válogatásába, a legjobb alkotások pedig világ körüli útra indulnak.
A World Tour több mint 40 országban, évi ezernél is több vetítésen találkozik a közönséggel. Magyarország 2013 óta része ennek a körforgásnak. Idén szeptemberben ismét Budapest következik.
És ha egyetlen történetet kellene választanunk arra, hogy megmutassuk, miért érdemes beülni, talán John „Verm” Shermanével kezdenénk.
Sherman a modern boulderezés egyik legendás alakja. Huszonöt évvel ezelőtt kimászta a Yosemite Camp 4 ikonikus Midnight Lightningjét. Aztán telt az idő. Közel hatvanéves lett, meghízott, sérülések és egészségügyi problémák jöttek, a mászást pedig egyre inkább felváltotta a madárfotózás. Majd úgy döntött, visszamegy, nem rekordért, nem azért, hogy bárkit legyőzzön, egyszerűen maradt valami közte és a szikla között, amit szeretett volna lezárni.
Az Old Man Lightning ezért jóval több egy mászófilmnél. Vicces, néhol kifejezetten önironikus, közben pedig kellemetlenül ismerős kérdést tesz fel mindenkinek, aki már elég régóta sportol: mit kezdünk azzal, hogy fejben még emlékszünk arra az emberre, akik húsz évvel ezelőtt voltunk,
miközben a testünk változik?
A 46 perces film 2025-ben elnyerte a Banff legjobb mászófilmjének járó díját.
Futóként sem nehéz magunkra ismerni benne
Előbb-utóbb mindannyiunknak lesz egy saját Midnight Lightningünk. És szinte ugyanerről, csak egészen más léptékben mesél a Riders on the Storm.

Patagóniában, a Torre Central 1300 méteres keleti falán húzódó útvonalat 1991-ben mászták meg először. A teljes szabadmászásra aztán 33 évet kellett várni. Siebe Vanhee, Nicolas Favresse, Seán Villanueva O’Driscoll és Drew Smith végül megcsinálta.
Persze a „megcsinálta” itt elég sok mindent elintéz egyetlen szóval.
Napok egy függőleges sziklafalon. Alvás a falon. Patagóniai időjárás. Várakozás, újratervezés, próbálkozás, kudarc, újabb próbálkozás. És közben ott van alattuk több mint egy kilométernyi levegő. A film éppen attól működik, hogy nem pusztán a siker pillanatát mutatja meg, hanem azt az életet is, amely egy ilyen vállalás közben kialakul a falon.
Mire megszoknánk Patagóniát, a Banff már tovább is visz
Erik Boomer és Sarah McNair-Landry például vakációzni indul, csak náluk ez mást jelent. 69 napot töltenek a Baffin-sziget elhagyatott partvidékén. Sárkányernyős sílécekkel haladnak észak felé, hegyeket síelnek meg, hatalmas sziklafalat másznak, gleccseren kelnek át, majd addig fel nem tárt vadvízi folyókat keresnek, hogy kajakkal elsőként ereszkedhessenek le rajtuk.

A film címe pedig teljes természetességgel: A Baffin Vacation – Love on Ice.
Másoknak expedíció, nekik nyaralás.
Valahol ebben rejlik a Banff-varázs. A néző másfél-két órán keresztül folyamatosan olyan emberekkel találkozik, akiknek egészen más helyen húzódik a „normális” határa.
Kilian Bron a nepáli Dolpo elzárt hegygerincei között mountain bike-ozik a hatperces Mandalában. Ravianto és Raviandi Ramadhan külső támogatás nélkül indulnak el Jakarta mászótermeiből, majd a világ legjobb sportmászói között találják magukat a Dissidence történetében.

Közben két sífilm arra emlékeztet, hogy a hegyekben nem minden a teljesítményről szól. A That One Friend a barátságot és azt a képességet teszi középpontba, hogy néha ne vegyük olyan rettenetesen komolyan saját magunkat. A Bridgers pedig két síjárőr történetén keresztül beszél arról, hogyan változik egy hely, egy sport és egy közösség, miközben az ember megpróbálja megtartani azt, amiért annak idején beleszeretett.
Van downhill gördeszka egy európai szerpentinen, egy kétperces, fejjel lefelé vezető barlangi mászás, Himalája, Patagónia, Baffin-sziget és Yosemite. Kilenc film, közel három óra és furcsa módon mégis ugyanarról beszélnek.
Mi köze mindennek a futáshoz?
Papíron nem sok. Az idei budapesti válogatásban nincs klasszikus terepfutófilm. Mászás van, síelés, mountain bike, kajak és downhill gördeszka. Mégis gyanúsan sok minden lesz ismerős annak, aki fut.

A kudarc után újra nekimenni. Évekig készülni valamire, amiről nem tudod, sikerülhet-e. Öregedni úgy, hogy közben nem akarod elveszíteni azt az embert, aki húsz évvel korábban voltál. Elindulni a barátaiddal valahová csak azért, mert kíváncsi vagy, mi van a következő hegy mögött és néha teljesen indokolatlanul nehéz dolgokat választani. Kívülről erre rendszerint ugyanaz a kérdés érkezik: Miért?
Talán ezért szeretjük az ilyen filmeket.
Mert három órára olyan emberek közé kerülünk, akiknek ezt nem kell megmagyarázni.
Három este Budapesten
A budapesti Banff Hegyifilm Fesztivált 2026. szeptember 23–25. között rendezik meg. Az idei kilenc film két blokkban látható: az A program 90, a B program 83 perces.
Ha csak az egyik fér bele, lesz min gondolkodni.
Az A blokkban ott a Riders on the Storm, a Mandala és a Dissidence, a B-ben pedig a 69 napos Baffin-expedíció és az Old Man Lightning.

Mi valószínűleg nem választanánk, együtt néznénk meg a kettőt. Mert könnyen lehet, hogy az este végén nem arra fogsz emlékezni, melyik film hány perces volt, ki milyen fokozatú falat mászott vagy hány napot töltött a jégen.
Arra viszont jó eséllyel igen, hogy amikor kigyulladt a fény a moziteremben, legszívesebben te is elindultál volna valahová.
Téged is vár a Banff Hegyifilm Fesztivál 2026. szeptember 23–25 között Budapesten a Cinema City Mammutban.
















