Rekordot jelentő, több mint 1,3 millió jelentkezés érkezett a jövő évi London Marathon-ra. A szervezők 1 338 554 indulási kérelmet regisztráltak a 2027-es versenyre, ami 18 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A rajthoz állók névsorát sorsolással döntik el, az esélyek minimálisak, a számok mégis egyértelműek: a maraton iránti vágy soha nem volt ilyen erős.
Évről évre több százezer futó álmodik arról, hogy ott lehessen a világ legismertebb versenyein. A World Marathon Majors klasszikus hatosa – Tokió, Boston, London, Berlin, Chicago és New York – évtizedeken át a maratoni futás csúcsát jelentette. Ezek a versenyek nemcsak sportesemények, hanem globális ikonok, a futás, a motiváció és a teljesítmény szimbólumai.
Sokáig számomra is.
A hat Major maraton teljesítése világos cél volt: egy hosszú távú projekt, amelyben a futás szeretete, a kitartás és az utazás élménye találkozott. Ezeken a versenyeken rajthoz állni nemcsak fizikai, hanem mentális és logisztikai kihívást is jelentett.
Ez a futóálom azonban számomra mára tele lett kérdőjelekkel. Attól kezdve, hogy a sorozat bővülni kezdett – és bekerült a Sydney Marathon, miközben előkészítés alatt áll a Shanghai Marathon és a Cape Town Marathon integrálása is –, a hat legendás versenyből hamarosan kilenc lehet.
És ezzel valami végérvényesen megváltozik.
Maratoni futás mint globális iparág
A futás az egyik legegyszerűbb sport: felveszed a cipőt, kilépsz az ajtón, és elindulsz. A maraton azonban az elmúlt években messze túlnőtt ezen az egyszerűségen. A nagyvárosi versenyek köré mára komplett gazdasági ökoszisztéma épült, amelyben a sportélmény, a turizmus és az üzleti érdekek szorosan összefonódnak.
Egy Major-hétvége ma már nem pusztán egy nevezési díjat jelent. A részvételhez gyakran több kontinensen átívelő utazásra van szükség, amelynek költségei gyorsan összeadódnak. A nevezési díj jellemzően 250–350 euró között mozog, ehhez jön egy 600–1200 eurós repülőjegy, több éjszaka szállás akár 600–1000 euróért, valamint a helyi közlekedés és étkezés költségei. Így
egyetlen maraton teljesítése könnyen elérheti a 2000–3000 eurót.
Ha mindezt a bővülő sorozat egészére vetítjük, a kép még markánsabbá válik. Amennyiben a jelenlegi hét állomás mellé valóban csatlakozik a Shanghai Marathon és a Cape Town Marathon, a teljesítés költsége könnyen meghaladhatja a 20 ezer eurót, ami mai árfolyamon már a 8 millió forintos nagyságrendet is elérheti. A maratoni futás így egyre inkább nemcsak fizikai és mentális kihívás, hanem komoly anyagi vállalás is.
A futás tényleg mindenkié?
Miközben a futás továbbra is a leginkább demokratikus sportok egyikének számít, a világ legnagyobb maratonjaihoz való hozzáférés egyre inkább korlátozottá válik. A New York City Marathon esetében a lottós jelentkezés esélye sokszor 1–2 százalék körül alakul, ami azt jelenti, hogy a részvétel sokak számára inkább szerencse kérdése, mint felkészültségé. A Boston Marathon ezzel szemben kizárólag szintidővel érhető el, ami eleve szűkebb kör számára teszi elérhetővé a rajtot.
A rekordot döntő jelentkezési számok a London Marathon esetében is azt mutatják, hogy a kereslet folyamatosan nő, miközben a férőhelyek száma változatlanul korlátozott. Ez a helyzet óhatatlanul felfelé hajtja az árakat, és egyre inkább a fizetőképes kereslet irányába tolja a rendszert. A maraton tehát papíron mindenkié, a gyakorlatban azonban egyre inkább azoké,
akik meg tudják fizetni a részvétel teljes költségét.
A sorozat bővítése első pillantásra logikus és előremutató lépésnek tűnik. Új kontinensek kapcsolódnak be, új futók kapnak lehetőséget, és a maraton valóban globális ünneppé válik. Ugyanakkor kilenc különböző helyszín teljesítése már egészen más dimenzióba helyezi a kihívást.
Ebben a formában a maraton már nem csupán sport, hanem komplex logisztikai és pénzügyi projekt is. A versenyek összehangolása, az utazások megszervezése és a folyamatos felkészülés olyan tempót diktálhat, amely könnyen a teljesítmény hajszolásába fordul át. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a motiváció valóban a futás öröméből fakad-e, vagy inkább egy lista kipipálásáról és egy presztízsértékű cél megszerzéséről szól.
Fenntarthatósági szempontok
A globális maratonozás környezeti hatásai egyre nehezebben hagyhatók figyelmen kívül. Egy interkontinentális repülőút jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, és ha valaki több kontinensen rendezett versenyeken vesz részt, ennek az ökológiai lábnyoma gyorsan összeadódik.
Ez különösen éles ellentmondást teremt. A futás alapvetően az egészséges, tudatos életmód szimbóluma, miközben a hozzá kapcsolódó utazások jelentős környezeti terhelést jelentenek. A kérdés így már nemcsak az, hogy képesek vagyunk-e teljesíteni a sorozatot, hanem az is, hogy milyen áron tesszük ezt – nemcsak anyagi, hanem környezeti értelemben is.
A maraton továbbra is az egyik legerősebb motivációs erő a sport világában. Kezdő futók ezrei vágnak bele évről évre, hogy megtapasztalják a maratoni futás fizikai és mentális határait, és hogy bizonyítsanak saját maguknak.
Futás a világ körül
Ugyanakkor a World Marathon Majors köré épülő rendszer egyre inkább felveti azt a kérdést, hogy pontosan kikhez szól ez a kihívás. Vajon azokhoz, akik a futás iránti szenvedélyből indulnak útnak, vagy inkább azokhoz, akik globális élményeket és presztízsértékű célokat keresnek? Nem zárható ki az sem, hogy a rendszer fokozatosan egy szűkebb, tehetősebb réteg számára válik igazán elérhetővé.
A rekordot döntő jelentkezési számok egyértelműen mutatják, hogy a maraton iránti érdeklődés továbbra is töretlen. A London Marathon példája jól illusztrálja, hogy a futás és a maratoni teljesítés iránti vágy világszerte erősebb, mint valaha.
Mégis, a sorozat bővülése egy olyan határt feszeget, amely túlmutat a puszta számokon. A hat Major egy világos, jól értelmezhető történet volt. A kilenc már inkább egy komplex, globális rendszer. És talán éppen itt húzódik a lényeg: a maratoni futás valódi értéke nem abban mérhető, hogy hány város szerepel egy listán, hanem abban az élményben, amelyet a futók a pályán átélnek.
A kérdés így már nem az, hogy lehet-e még több Major, hanem az, hogy szükség van-e rá.
