Kevés nemzet büszkélkedhet azzal, hogy hétszer állt a dobogó tetején egy olyan versenyen, amelyet a világ egyik legkeményebb ultrafutásának tartanak, a magyarok mégis pontosan ezt érték el a Spartathlonon. Athén és Spárta között 246 kilométeren, 36 órás szintidővel küzdenek a versenyzők egy 2500 éves legenda nyomában, és ebben a legendában immár elválaszthatatlanul benne vannak a hazai ultrafutók is.
Ez a kötődés egy 1982-es kísérlettel kezdődött, amikor még senki nem sejtette, hogy Athén és Spárta között egyszer majd rendszeresen örülhetünk magyar sikereknek.
Egy ókori legenda nyomában
A Spartathlon története a Kr. e. 490-es marathóni csata előestéjéhez nyúlik vissza, amikor Miltiadész athéni hadvezér Pheidippidész nevű futárt küldött Spártába, hogy segítséget kérjen a perzsák elleni harchoz.
Hérodotosz feljegyzése szerint a futár egy nap alatt tette meg a mintegy 246 kilométeres utat Athén és Spárta között, és ez a teljesítmény vált a modern verseny alapjává. A jóval későbbi, római eredetű történet, amely Pheidippidész haláláról szól, egy egészen más eseményhez, a marathóni csata utáni hírvivéshez kötődik, és ebből született a modern maraton táv legendája.
Az ötlet megvalósítója John Foden brit légierős tiszt volt, aki amatőr hosszútávfutóként Hérodotosz szövegét olvasva kezdte firtatni, hogy egy mai ember képes lehet-e teljesíteni ezt a távot. 1982 őszén négy kollégájával Athénba utazott, hogy a lehető leghűbben kövessék a történelmi leírást, és gyalogosan is bejárják az utat. Öten indultak, hárman jutottak el a teljes távon Spártáig, de a 36 órás célidőt végül csak John Scholtens teljesítette, míg Foden és John McCarthy hosszabb idő alatt ért célba.
A kísérlet mégis bizonyította, hogy a feladat végrehajtható, és Foden hazatérése után elkezdte szervezni azt a versenyt, amelyet 1983 óta minden szeptember végén megrendeznek, egyetlen kivétellel, a járványhelyzet miatt elmaradt 2020-as évvel.
Hagyományok és szabályok
A szabályrendszer a mai napig őrzi az alapítók szigorát. A rajt az athéni Akropolisz lábánál van, a cél Spártában Leonidász király szobránál, a köztes szakaszon számos ellenőrzőpont és szintidő vár a mezőnyre, a ruházaton kizárólag a nemzeti zászló, az ország neve és a verseny logója szerepelhet, szponzori felirat nem, a versenyzők pedig biztonsági okokból nem használhatnak fülhallgatót az autóforgalom közelsége miatt. Ez a történelmi hitelesség és a szigorú, pénzdíj nélküli, olajágkoszorúval jutalmazó hagyomány adja a verseny különleges rangját.
A Spartathlon történetének legmeghatározóbb alakja a görög születésű, ausztrál színekben is versenyző Yiannis Kouros, aki az 1980-as évek közepén egymás után négyszer nyerte meg a versenyt, és ezzel egy időben a négy leggyorsabb időt is ő futotta. Az 1984-es győzelme során elért 20 óra 25 perces ideje 39 éven át állt pályacsúcsként, egészen 2023-ig, amikor a görög Fotis Zisimopoulos 19 óra 55 perccel döntötte meg azt. Kouros különlegessége, hogy 2005-ben versenyen kívül az oda-vissza utat is teljesítette, ezzel szó szerint reprodukálva Pheidippidész legendás futását.
A nőknél a lengyel Patrycja Bereznowska 2017-es 24 óra 48 perces ideje volt a mérce, mígnem 2023-ban az amerikai Camille Herron 22 óra 35 perccel új pályacsúcsot állított fel, úgy, hogy abban az évben a dobogó mindhárom helyezettje jobb időt futott a korábbi rekordnál.
Miért éppen a magyaroknál lett ekkora kultusza
A Spartathlon magyar népszerűsége nem véletlen, hiszen az elmúlt bő másfél évtizedben a magyar csapat a mezőny egyik legstabilabb és legeredményesebb nemzeti küldöttségévé nőtte ki magát. Évről évre húsz és harminc közötti magyar induló áll rajthoz, és a célba érési arányuk rendre felülmúlja a nemzetközi mezőny átlagát, 2025-ben például a huszonhárom magyar indulóból húszan értek célba a szintidőn belül,
ez 87 százalékos arány a teljes mezőny nagyjából 66 százalékos teljesítésével szemben.
A közösségi élmény és a szervezettség is erősíti a kötődést, a Spartathlon Magyar Csapat Facebook-oldala évek óta folyamatos élő tudósítást ad a versenyről, a felkészülés és a rajt előtti hetek pedig önálló kisközösségi eseménnyé váltak a hazai ultrafutók között.
Simonyi Balázs 2017-es ULTRA című dokumentumfilmje, amely a verseny résztvevőinek személyes történetét, a Parthenio-hegy éjszakai megmászását és a célba érkezés katartikus pillanatait mutatja be, azóta is motivációs alapmű a hazai ultraközösségben. Maráz Zsuzsanna kétszeres győztes szavaival élve „van benne mítosz, történelem, legenda, de leginkább egy érzés”, és
ez az érzés az, amit a magyar futók generációi adnak tovább egymásnak.
Legnagyobb magyar eredmények
A magyar sikerlista a férfiaknál 1991-ben nyílt meg, amikor Bogár János nyerte meg a versenyt, majd 2019-ben Bódis Tamás állt a dobogó tetejére. A nőknél ennél is gazdagabb a magyar történet, összesen hét alkalommal állt magyar versenyző a képzeletbeli dobogó tetején. Lubics Szilvia háromszor diadalmaskodott, 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben, amikor ráadásul pályacsúcsot futott 26 óra 53 perc 40 másodperces idővel.
Maráz Zsuzsanna kétszer nyert, 2018-ban és 2019-ben, az amerikai színekben versenyző, magyar származású Nagy Katalin szintén kétszer győzött, 2015-ben és 2016-ban, 2025-ben pedig a székesfehérvári Mórocza Andrea szerezte meg a győzelmet, amellyel az abszolút éremtáblán is a hetedik helyen zárt, mindössze hat férfi versenyzőt engedve maga elé.
A magyar egyéni csúcsok közül a férfiaknál Erős Tibor neve emelkedik ki, aki 2022-ben 23 óra 23 perc 53 másodperces idővel, negyedik helyen ért célba, ezzel közel négy évtized legjobb magyar férfi eredményét futotta, olyan idővel, amelynél a verseny történetében mindössze huszonöten futottak jobbat. A nőknél a valaha futott leggyorsabb magyar idő Nagy Katalin nevéhez fűződik, aki 2015-ös győzelmét 25 óra 6 perc körüli idővel érte el, Mórocza Andrea 2025-ös győztes ideje ennél alig pár perccel maradt el, így ez a mai napig minden idők második legjobb magyar női eredménye.
A rendszeres teljesítők között meg kell említeni még Lőw András nevét. A magyar mezőnyben senki nem futotta le annyiszor a Spartathlont, mint a magyar szociológus, aki 21 alkalommal ért célba Athén és Spárta között, ezzel a nemzetközi örökranglista élén áll, holtversenyben a német Hubert Karllal. Külön rekordja a 2000 és 2018 között teljesített 19 egymást követő, megszakítás nélküli célba érkezés, ez a leghosszabb ilyen sorozat a verseny történetében. A hosszú sorozat 2021-ben szakadt meg, amikor a szintidőn belül kellett feladnia a versenyt.
A 2026-os Spartathlon rajtja magyar idő szerint szeptember 26-án, szombaton 8 órakor lesz, az alábbi magyar futókért szurkolhatunk:
Sipos Ádám, Ambrus Károly, Bazsó Tibor, Bognár Ákos, Bódis Tamás, Boros Richárd, Csete Roland, dr. Császár-Szabó Veronika, dr. Kormos Attila, Ébner László, Farkas Zoltán Károly, Hadi Attila, Káldi Péter, Kovácsné Kalmár Edina, Krizsán Zsolt, Lovász Zsolt, Molnár Péter, Sánta Norbert, Sed Krisztián, Simonyi Balázs, Spisák Emil, Turós Izabella, Vachtler Ferenc, Váradi Bence.
