Kérem, én nem erre készültem, az első ultrám könnyebb lett mint vártam! Február 21-et írunk, a Mátrában futok a Kiss Péter Emléktúra 37 kilométeres távján, amikor jön a hír, hogy elmarad egy maratoni verseny, amelyre készültem. Volt időm gondolkodni, puffogni amíg felfelé másztam a havas, jeges Kékesre.
Ekkor már be voltam táblázva március 29-re maratonra, ráadásul egy jótékonysági adománygyűjtés is szerveződött köré. Szóval gyorsan ki kellett találni mit futok 5 hét múlva. Lefutotom a PFB – OmszkiUltra100-Sallai Zsuzsi emlékverseny 50 kilométeres távját
Ne rohanjunk ennyire előre, mert azért sok dolog történt 5 hét alatt. Felcsaptam a versenynaptárat és több opciót is elővettem. Március 29-én volt a Kis-Duna Maraton, 2022-ben ott teljesítettem (katasztrofálisan) az első maratonomat, viszont annak réme hajt azóta is előre. De még nem a traumafeldolgozás azon szakaszát magamban Ráckevével kapcsolatban, hogy vissza kellene térnem rögtön. Aznap volt Kolozsváron a Wizz Air Cluj-Napoca Marathon, ami több körös verseny, jó mezőnnyel, viszont azért nincs közel Debrecenhez.
És akkor jött Futimeli, pont úgy mint 2022-ben. 4 éve ő találta ki hogy menjek velük a ráckevei maratonra. És most mit talált ki? Van az a budakalászi verseny, az OmszkiUltra. Egy tó körül kell futkosni, van 100 km és 50 km is. Ő is megy a százasra, menjek én is. Fun fact: végül ő nem ment. Viszont elültette a fülemben a bogarat.
Utána néztem a versenynek és sorra jöttek a kapcsolódások.
Március 29-én lesz és 29 kört kell futni. Ráadásul ez a pálya kicsit rövidebb csak mint az a mezei körül, ahol nap, mint nap edzem. A verseny Sallai Zsuzsinak állít emléket, aki rákban hunyt el, én pedig egy leukémiás kislánynak szervezek gyűjtést. Hamar összeállt tehát, hogy bár egykörös maratont terveztem futni, leginkább azt is edzőverseny jelleggel, helyette 5 hét múlva az első 50 kilométeres ultrámat szeretném teljesíteni, ráadásul akkor már legyen korrekt cél: 4 órán belüli teljesítés!
Gyorsan egyeztettem Sallai Attilával, a versenyigazgatóval, aki áldását adta a gyűjtésnek és a Leukémiás Gyermekekért Alapítvánnyal, akik a gyűjtést koordinálták, mindenhol rendben van a dolog, indulhat a felkészülés – ami persze már régóta tart. Egész márciusban egy kevesebb, mint 2 kilométeres mezei körön futottam, hogy szokjam a körözgetést. A téli alapozás alapján úgy láttuk az edzőmmel, Anitával, hogy reális cél a 4 órán belüli cél, persze mivel debütáló voltam még a távon, így bármi lehet.
Viharos előjelek
A felkészülés során végig kérdéses volt az időjárás, ami a versenyen vár rám. Egy nappal előtte azt már lehetett tudni, hogy 7-12 fok közötti hőmérséklet lesz, viszont azt nem, hogy mekkora lesz ehhez a szél, mert szombaton bizony viharos szél várt rám Budapesten. Szerencsére vasárnap, a verseny reggelén bár fújt a szél, az közel sem volt viharos.
Budakalászon a Omszki tó partján vehettem át a rajtszámomat, ahol sok ismerős is megjelent, hiszen megannyian futottak. Volt, akik a 100 kilométeres országos bajnokság keretein belül, voltak akik ezen táv nyílt versenyén. És persze jött Anita, az edzőm illetve a Sashegyi Gepárdoktól Szabó Gábor is, akik instant frissítőteamként segítettek nekem a verseny során (illetve csapattársaiknak).
Reggel 8:00, startol a 100 km-es mezőny! Megnéztem, ahogy ők már elindulnak hosszú utazásukra, közben pedig készültem a negyedórával későbbi saját rajtomra is.
Az Omszki tó körül egy 1686,8 méteres kör fut körbe, részben aszfalttal, részben térkővel burkolva. Szélessége, mint egy átlagos kerékpárút, ezért nagy tömeget nehezen bír el, de egy ilyen hosszú, körözős versenynél szerencsére szétszóródik a mezőny annyira, hogy elég legyen. Csak a rajtnál volt kicsit szűkös, főleg annak fényében, hogy a 100-as távon versenyzők már futottak, miközben mi a pálya szélén vártuk a rajtunkat.
És már ott állok 8:15-kor, megy a visszaszámlálás és rajt! Hűvösben, minimális szélben, de száraz időben indulhattunk el. A 4 órás időtervem 4:48-as kilométereket igényelt, én úgy gondoltam, hogy 4:45-ös kilométerekkel próbálok kezdeni és meglátjuk, hogy haladok majd.
A verseny első körében bár az élen haladtam, nem volt feltétlenül tervem, be is ért előbb Válent Sándor, aki szuper 4:40-es iramot futott, és bár kicsit ez gyorsabb volt, mint amit terveztem, mivel jól esett a futás bevállaltam és úgy voltam vele, inkább élvezem a szélárnyékot mögötte, így igazából röviddel mögötte futottam. Ő viszont néhány kilométer után kiállt egy frissítésre, így megint egyedül futottam elől,
de hát ez egy ultra, sok van még ilyenkor.
Jött is Szecsődi Péter, aki beállt az első helyre, én pedig a második helyen vonatoztam vele. Így teltek a körök szépen, hol egymás után, hol egymás mellett futottunk. Péter többször kiállt frissíteni, akkor magamra maradtam, majd nem sokkal később újra beért és folytattuk közösen.
A szél elviselhető volt, de hogy ne legyen unalmas, 10 óra előtt megérkezett az eső is, amely csendesen áztatta az ultrafutók mezőnyét. 2 órán belül értük el a 25 kilométert, azaz a verseny felét. Eddig stabilan 4:40-es átlaggal futottunk, viszont ahogy átléptünk a verseny második felébe, észleltem hogy már a 26. kilométert gyorsabban futotta meg Péter. Ott voltam mögötte, így pontosan láttam hogy 4:30.4:35 közötti kilométereket futunk.
Ekkor úgy döntöttem, hogy egyelőre megyek vele tovább.
Bár nem ez volt az én tervem, jó volt a pulzusom, Anitáéknak hála rendben volt a frissítésem, jól éreztem magam. Egészen a 34 kilométerig így köröztünk, majdnem 10 kilométert futottunk gyorsabban, amikor viszont Péter ismét iramot váltott és a 34. kilométert már 4:25 körüli tempóval futotta meg. Elengedtem Pétert, nem tartottam a tempóját.
Visszaálltam a saját tempómra és 4:40 körüli kilométereket kezdtem el futni újból. Fél évvel korábban 4:39-es átlaggal futottam a Kassa Maratonon (3 óra 16 percen belüli idővel) és ott bizony elfogytam a végére. Ez pedig egy 50 kilométeres ultra, egyelőre gyorsabb tempóban mint a maratoni időm. Hát lehet nem az első ultrámat kellene negatív splittel megfutni, még ha eddig jó úton is haladtam.
Tudtam, hogy az első hely elment, de nem is erre készültem előzetesen. Nem tudtam, hogy versenytempóban mi fog jönni a maraton után, így a biztonsági játékot választottam. Ez pedig egy jó döntés volt, még úgy is, hogy meglepő módon nem jött érdemi fal a futás során.
Amikor átléptem a maratoni távot, 3:15:20-at írt az órám, ami egy fél perces PB-t jelent a kassai maratoni időmhöz képest, de nekem még robognom kellett tovább 8 kilométeren át. Ez viszont egyáltalán nem tűnt legyőzhetetlennek, sőt. Jól esett még mindig a futás.
A verseny közben kaptam folyton az információt hogyan állok. Az első helyezett elment, ezt tudtam. A harmadik helyezett viszont jóval mögöttem. Szóval csak futni kell, nincs más teendő.
Hogy hány kört mentem összesen?
Papíron 29-et és egy felet. De igazából nem tudtam volna megmondani magamtól, mert fel sem tűnt az, hogy ennyit köröztem. A rövid pályát nem monoton hátráltató tényezőként fogtam fel, hanem úgy, hogy különböző fix pontok vannak, amelyeket már ismerek és jó viszonyítási alap, illetve tudom hogy mi vár rám utána és utána. Az utolsó 1,6 kilométeres körömön nagy mosollyal futottam, miközben mindenkinek sok sikert kívántam aki mellett elmentem.
3:53:00
Ez bizony 4 órán belül van, nem is kicsit! Sokkal jobb időt tudtam futni az első 50 kilométeres ultrámon, mint vártam. Persze ez nagyban köszönhető a felkészülésnek, a következetes munkának. A második hely mondhatni meglepő siker számomra, azonban utólag visszagondolva több is volt ebben.
A fentebb említett jótékonysági akció még nagyobb siker, hiszen ott 1 116 000 forintot tudtam összegyűjteni Elizabetnek és családjának, ezzel támogatva a felépülését.
A versenyen a kezemen volt a János által is tesztelt Huawei Watch GT Runner 2 óra. Jó teszt környezet volt hozzá, hiszen a pálya hitelesítetten 50 kilométer hosszú, ezáltal az óra pontossága is nyomonkövethető. A Huawei órája 50,28 kilométert mért, tehát nagyjából 0,56%-os mérési hiba volt a szűk négy óra alatt, ami szerintem bőven elfogadható. Mellette a csuklós pulzusmérés összességében elfogadhatóan mért végig, jól követte le a lassan emelkedő pulzusom, a Garmin mellkaspántom méréséhez képest +- 5 ütésen belül mért és nem voltak kiugró eltérések.
Lesz-e még ultra versenyem?
Biztosan. hogy mikor, azt egyelőre nem tudom és nem is feszegetem. A versenyek felkészülési ideje mellett fontos tényező az esemény utána regenerációs idő is. Minél hosszabb és minél gyorsabb a verseny, annál többet vesz ki a szervezetből és több kell ahhoz, hogy utána újra teljes erővel, egészségesen készüljön fel egy versenyző.
Ezért is fontos a racionális célok mellé megfelelő felkészült és pihenést is tervezni.
Nagyszerű volt a verseny során látni a sok nagyszerű futót, akik esőben, szélben, hidegben is gyűjtötték a kilométereket. Mostantól elmondhatom magamról, hogy van egy korrekt ultraverseny eredményem, de itt még nem szabad hátradőlni.
