Carmen Maria Perez neve nem véletlen lehet ismerős, ő nyerte az NN Ultrabalatont, pályacsúccsal, tavaly pedig egy másik balatoni futóversenyen is rajthoz állt. A spanyol ultrafutónő idén azonban a világ egyik legkeményebb és legextrémebb megmérettetésén, a Badwater 135-ön írta be magát a történelemkönyvekbe: ő lett az első spanyol nő, aki elindult ezen a versenyen, és egyben az első is, aki teljesítette azt.
A Halál-völgy perzselő hőségében 217 kilométeren és több ezer méteres szintemelkedésen keresztül higgadt, alaposan megtervezett futással ért első nőként, abszolút másodikként célba.
Tudatos stratégia
A rajton után feltűnő volt, mennyire nyugodtan, visszafogottan indított, ami a tudatos versenystratégia része volt. „Az volt a tervem, hogy nyugodtan kezdjek, és az alapján alakítsam a versenyemet, ahogy éreztem magam” – idézte fel Perez. „Az elsődleges célom az volt, hogy célba érjek, hiszen én vagyok az első spanyol nő, aki elindult ezen a versenyen, és szerettem volna az első spanyol nő lenni, aki teljesíti is. Ezért mindenféle nyomás nélkül rajtoltam el.”
A higgadt rajt bevált taktikának bizonyult: a spanyol futónő elmondása szerint a kilométerek előrehaladtával egyre erősebbnek érezte magát, ezért fokozatosan emelte a tempót. A győzelmi esélyei azonban jóval korábbra, egészen a magyarországi felkészülésig nyúlnak vissza. Az NN Ultrabalaton ugyanis nem véletlenül került be az idei versenynaptárjába.
„Tudatosan építettem be a felkészülésembe” – mondta a versenyről. „Már évek óta szerettem volna elindulni ezen a csodálatos versenyen, és idén logisztikailag is tökéletesen illett a programomba.” A magyarországi utazás így nemcsak egy újabb esemény volt a versenynaptárában, hanem kifejezetten a kaliforniai kihíváshoz igazított fontos felkészülési állomás.
Kevesen tudják, hogy a Badwater távján egy másik magyar szál is végigkísérte a versenyét. Carmen Maria Perez ugyanis tisztában volt vele, hogy Bódis Tamás, az NN Ultrabalaton férfi pályacsúcstartója és idei győztese is a mezőnyben fut.
„Természetesen tudtam, hogy Tamás is rajthoz áll, ugyanakkor én nem őt akartam legyőzni. Végig a saját versenyemre koncentráltam. Körülbelül a 100. mérföldtől tudtam, hogy közel van hozzám, mert időnként ugyanott találkoztunk a kísérőautóinkkal. Hiába futja mindenki a saját versenyét, ekkora távon és ennyi idő alatt óhatatlanul összefutnak az emberek – fizikailag is, nem csak a rajtlistán” – idézi fel a futó a verseny emlékeit.
Lépcsőzetes felkészülés
A Badwater legendás nehézségét a hőség mellett az utolsó szakaszon a szintes emelkedők adják, ahol a versenyzők a kimerültség legmélyén kapaszkodnak fel a Whitney-hegy lábáig vezető úton. Erre a részre Perez külön is készült. „A teljes felkészülésem során nagyon sok szintes edzést végeztem, rengeteget lépcsőztem, és sok erősítést is beiktattam, hogy felkészüljek a verseny utolsó emelkedőire” – árulta el Carmen Maria Perez. A tudatos, célzott munka meghozta gyümölcsét: míg
a versenyzők többségét ezen a szakaszon töri meg a fáradtság, ő stabil tempóban tudott haladni egészen a célig.
A célban szinte frissnek tűnt, ami sokakat meglepett egy huszonegy órás, extrém hőségben teljesített táv után. „A versenyen mindent kiadtam magamból, különösen az utolsó kilométereken, hogy a lehető leggyorsabban felérjek” – mondta Perez. „Amikor azonban áthaladtam a célvonalon a teljes csapatommal, az öröm újra feltöltött energiával.” A csapata, amely a verseny teljes ideje alatt mellette volt, meghatározó szerepet játszott ebben a pillanatban is.
Kitartás és szenvedély
Carmen Maria Perez sikerének egyik kulcsa a tökéletesen kivitelezett energiapótlás volt. „A frissítési tervemet nagyon alaposan begyakoroltam, a 226ERS termékeit használtam sporttáplálkozási szakértőm, Anna Grifols irányításával” – magyarázta. „A terv szinte tökéletesen működött, alig kellett változtatnom rajta, és szerencsére a gyomrom is végig jól reagált, gyakorlatilag nem kellett improvizálnom, és szerencsére minden jól működött.” Ezt a fajta stabilitást extrém hőségben, ekkora távon rendkívül nehéz elérni, és jól mutatja, mennyi előzetes tesztelés áll egy ilyen teljesítmény mögött.
A Badwater utáni tervekkel kapcsolatban Carmen Maria Perez elárulja, hogy hazai pályán készül a következő nagy megmérettetésére. „Idén nem indulok a Spartathlonon, szeptember 20-án a 100 kilométeres világbajnokságon veszek majd részt, amit a otthonomban, Spanyolországban kerül megrendezésre.”
Arra a kérdésre, mit tanult a két legutóbbi versenyén őszintén vallott. „Megtanultam jobban bízni önmagamban és abban, mire vagyok képes” – fogalmaz. „Folyamatosan szeretném felülmúlni önmagamat, és nem szabad félnem attól, hogy kockázatot vállaljak.” Ez az attitűd jól tükröződik abban is, ahogyan a Badwaterre készült: ismeretlen utat választott, és tudatosan lépett ki a komfortzónájából.
Azoknak az ultrafutóknak, akik arról álmodnak, hogy egyszer ők is rajthoz állnak a Badwateren vagy a Spartathlonon, egyértelmű üzenetet küld. „Küzdjenek az álmaikért, de ne felejtsék el, hogy ezek a versenyek rengeteg munkát és felkészülést igényelnek” – mondta. „Az ultrafutás, a felkészülés rengeteg áldozatvállalással jár, azonban nem szabad elfelejteni élvezni az utat” – hangsúlyozza a futó.
A Badwater 135, az Ultrabalaton és a küszöbön álló 100 kilométeres világbajnokság három gyökeresen különböző kihívás, Carmen Maria Perez szerint mégis akad egy közös nevező, amely mindhárom próbatételhez elengedhetetlen: „Kitartás, szenvedély… és egy kis őrültség. Enélkül aligha vállalná fel valaki, hogy huszonegy órán át fusson a sivatagi hőségben, csak azért, hogy bebizonyítsa:
a határok jóval messzebb vannak, mint elsőre gondolnánk.
