A 2026-os Golden Trail World Series nagydöntőjének Dél-Korea ad otthont. A világ legjobb terepfutói ezúttal a Muju környéki hegyekben mérik össze tudásukat, egy olyan országban, amelynek terepfutóélete az európai futók többsége számára egyelőre kevéssé ismert.
De miért éppen Mujut választották egy ilyen rangos esemény helyszínéül? Milyen kihívások várnak a nemzetközi élmezőnyre, és hogyan fejlődik a terepfutás egy olyan országban, ahol a hegyek és a túrázás a mindennapok szerves részét jelentik?
Yeoil Yoonnal, (Jasonnel) a Muju Trail szervezőcsapatának kommunikációs vezetőjével beszélgetettünk arról, hogyan került Dél-Korea a Golden Trail World Series térképére, mitől különleges az ország terepfutókultúrája, és mit érdemes tudniuk a futóknak a koreai hegyekről, mielőtt először felfedezik őket.
Miért éppen Muju?
Dél-Korea számos lenyűgöző hegyvidéki térséggel büszkélkedhet. Muju olyan adottságokat kínál, amelyeket nehéz egyetlen helyen megtalálni: kis területen belül változatos hegyvidéki környezetet, sportolásra kiváló terepet és jól felismerhető koreai karaktert.
A pálya a síközpontból és a meredek sípályákról indul, majd a Seolcheonbong és a Hyangjeokbong körüli, kitett magashegyi szakaszokon vezet át. Ezután mélyen leereszkedik az erdőbe, a történelmi buddhista templom, a Baengnyeonsa felé, mielőtt ismét visszatérne a magashegyi gerincekre. A versenyzők egyetlen futam alatt egészen eltérő tájakkal és hangulatokkal találkoznak.
Számunkra ez a változatosság alapvető fontosságú volt. Nem szerettük volna, hogy az első koreai GTWS-nagydöntőt olyan pályán rendezzék meg, amely a világ bármely pontján megtalálható lenne. Muju és a Deogyusan-hegység lehetőséget ad arra, hogy a nemzetközi közönség ne csak egy versenyt lásson, hanem Korea hegyeit, őszi tájait, kulturális örökségét és helyi közösségét is megismerje.
Hogyan találkozott a Muju Trail és a Golden Trail World Series?
A helyi szervezőbizottság, vagyis a LOC oldaláról kiindulópontot jelentett a terepfutás gyors koreai fejlődése, valamint az a szándékunk, hogy a sportág lendületét egy új szintre emeljük azzal, hogy elhozzuk az országba a világ egyik vezető terepfutó-sorozatát.
Emellett valami többet is szerettünk volna létrehozni egy versenyhétvégénél: olyan projektet, amelynek révén a nemzetközi sportolók, a média képviselői és a látogatók a hegyeken, a kultúrán és a helyi közösségeken keresztül ismerhetik meg Koreát.
A projekt folyamatos egyeztetésekkel, helyszíni felmérésekkel, pályabejárásokkal és a GTWS csapatával közösen tartott workshopokkal fejlődött tovább. Muju nemcsak sportolásra alkalmas terepet, hanem a sorozat elvárásainak megfelelő rendezési lehetőségeket is kínált. A GTWS eközben a verseny lebonyolításával, az élő közvetítéssel, a sportolói szolgáltatásokkal és a nézői élménnyel kapcsolatban hozott egy egészen másfajta szemléletet.
Milyen kihívások várnak a világ legjobb terepfutóira? Hogyan jellemeznéd a muju-i pályát?
A végleges pálya körülbelül 28,65 kilométer hosszú, 2313 méter szintemelkedéssel, vagyis rendkívül sűrűn követik egymást az emelkedők és a lejtők. A technikás lejtők, a kitett magashegyi szakaszok és a gyorsabban futható részek egyaránt helyet kapnak rajta, így a pálya nem csupán egyetlen versenyzőtípusnak kedvez.
A Seolcheonbong és a Hyangjeokbong felé vezető első emelkedő már nagyon korán különbségeket alakíthat ki a mezőnyben, de nem gondolom, hogy feltétlenül itt dől majd el a verseny. A Baengnyeonsa felé vezető lejtőkön a technikás terepen magabiztosan mozgó futók kerülhetnek előnybe, míg az alsóbb, gyorsabban futható szakasz lehetőséget ad az erős futóknak a hátrányuk ledolgozására.
Aztán a verseny vége felé következik a Chilbong, amikor a sportolók már két komoly hegyi szakaszon is túl vannak. A felhalmozódott fáradtság mellett ez az utolsó emelkedő a nagydöntő egyik döntő pillanatává válhat.
Az európai és az amerikai versenyzők egészen más hegyi környezethez szoktak. Mitől különlegesek a dél-koreai hegyek, és mi lepheti meg még a legtapasztaltabb nemzetközi futókat is?
A koreai hegyeket nem a szélsőséges magasság jellemzi úgy, mint az Alpokat, de ez félrevezető lehet. A nehézséget az adja, hogy milyen gyorsan változik a terep, és mennyi szintemelkedés, illetve -vesztés sűrűsödik össze viszonylag rövid távon. A Deogyusanban a futók meredek gerincek, sziklás vagy technikás lejtők, sűrű erdők és keskeny hegyi ösvények között váltanak, miközben alig jut idejük arra, hogy egyetlen ritmusba belerázódjanak.
Jellemző a nyílt hegytetők és a zárt erdei szakaszok közötti kontraszt is. A Hyangjeokbong környékén széles panoráma tárulhat a futók elé, miközben az időjárásnak is ki vannak téve, nem sokkal később pedig egy teljesen más környezetben, az erdőn keresztül ereszkednek le Baengnyeonsa felé.
Ez az állandó változás nem pusztán állóképességet, hanem koncentrációt és sokoldalúságot is igényel. Többek között ezért gondoljuk úgy, hogy Muju különösen jól illeszkedik a GTWS formátumához.
Mennyire népszerű a terepfutás Dél-Koreában? Hogyan fejlődött a sportág az elmúlt években a résztvevők számát, a versenyek kínálatát és a futóközösség sokszínűségét tekintve?
A terepfutás rendkívül gyorsan fejlődött Koreában, különösen azóta, hogy egyre több országúti futó és maratonista kezdett el a hegyek felé fordulni. A versenynaptárban ma már a rövid távú terepfutó- és skyrunningjellegű versenyektől kezdve az 50 és 100 kilométeres viadalokon át egészen a 100 mérföldes eseményekig sokféle lehetőség megtalálható.
Egy, az UTMB Index versenyeit nyomon követő koreai terepfutó-adatbázis jelenleg körülbelül 97 regisztrált eseményt és több mint 350 versenytávot, illetve versenykiírást tart számon. Ez jól érzékelteti, milyen széles körűvé vált a hazai versenykínálat.
Az olyan események, mint a Trans Jeju by UTMB, a Seoul100K, a Korea50K, a Jangsu Trail Race és a számos regionális verseny, különböző belépési lehetőségeket teremtettek a sportágba. A Trans Jeju önmagában körülbelül 4900 nevezést vonzott 2025-ben. Ez is azt mutatja, hogy a terepfutás már nem csupán egy szűk, hegyekben edződött sportolói réteg hobbija.
Vannak már olyan koreai sportolók, akik nemzetközi szinten is jelentős eredményeket értek el?
A Team Salomon Korea két figyelemre méltó sportolója Lee Kyu-Hwan és Haeju Kim. Lee tapasztalt koreai terepfutó, aki a 2025-ös hegyi és terepfutó-világbajnokságon, a spanyolországi Canfrancban a rövid távú versenyszámban képviselte Dél-Koreát. Emellett több jelentős hazai versenyen is erős eredményeket ért el.
Haeju a koreai terepfutók fiatalabb generációját képviseli. A 2024-es Golden Trail National Series Korea versenysorozat révén őt választották ki Dél-Korea női U23-as képviselőjének, majd a svájci Ascona-Locarno városában megrendezett Golden Trail Finals döntőjén is rajthoz állt. Azóta a koreai rövid távú terepfutóversenyeken győzelmeket és dobogós helyezéseket szerzett.
Fejlődésük azt az utat is jól szemlélteti, amelyet a Salomon Koreában a Team Salomon és a GTNS révén épít: a hazai versenyzésből így nyílhatnak meg a nemzetközi megmérettetések lehetőségei.
Vannak olyan sajátosságok a versenyek hangulatában, a futóközösségek működésében vagy a sportolók hozzáállásában, amelyek különösen egyedivé teszik a dél-koreai terepfutást?
Az egyik legfontosabb különbség, hogy Koreában a túrázásnak és a hegyekhez kötődő kultúrának már jóval a terepfutás közelmúltbeli fellendülése előtt is komoly hagyománya volt. Sokan úgy nőnek fel, hogy a hegyekre nem távoli, érintetlen vadonként tekintenek, hanem a mindennapi szabadidős tevékenységek természetes helyszíneként.
A terepfutás erre a kultúrára épült rá, miközben a koreai országúti futóklubok és a fiatalabb városi futóközösségek is jelentős hatást gyakoroltak a fejlődésére. Ennek eredményeként a közösség kifejezetten társaságközpontú és dinamikus.
A futók gyakran csoportosan edzenek, klubokon és közösségi médián keresztül értesülnek a versenyekről, és természetesen mozognak az országúti futás, a túrázás és a terepfutóesemények között. Ugyanakkor számos fontos hegyvidéki terület védett nemzeti parkhoz tartozik, ezért különösen fontos a látogatási szabályok ismerete, valamint a meglévő túraútvonalak és természetvédelmi előírások tiszteletben tartása.
Mit jelent Dél-Koreának a Golden Trail World Series nagydöntőjének megrendezése?
Számunkra az a legfontosabb, hogy ez nem egyszerűen egy hétvégére Koreába érkező nemzetközi verseny. Ez az első GTWS-esemény az országban, és az a célunk, hogy hosszabb távú fejlődés alapját teremtsük meg vele az élsport, a rendezvényszervezés, a közvetítések és a sportolói szolgáltatások területén.
A Golden Trail World Series emellett olyan nemzetközi közönséghez juttatja el Mujut és a koreai terepfutást, amelyet egy új, helyi rendezvény önállóan rendkívül nehezen érhetne el. A globális közvetítésnek köszönhetően maga a táj is a verseny történetének részévé válik.
Hosszú távú célunk, hogy az emberek ne csak arra emlékezzenek, ki nyerte a nagydöntőt, hanem Mujut és a Deogyusan-hegységet is nemzetközileg ismert terepfutó-úti célként tartsák számon.
Mekkora kihívás egy ilyen nemzetközi esemény megszervezése Dél-Koreában?
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy össze kellett hangolnunk egy nemzetközi élmezőnynek szóló verseny és az élő televíziós közvetítés követelményeit a Deogyusan Nemzeti Parkban, vagyis egy védett természeti területen történő rendezés valóságával.
A pályához való hozzáférést, a sportolók és a nézők mozgását, a forgatást, a drónok használatát, a biztonságot, a kommunikációt és a természetvédelmi előírásokat együttesen kell figyelembe vennünk. Sok olyan dolog, amely egy hagyományos versenyhelyszínen egyszerűen megoldható, egy nemzeti parkban jóval bonyolultabbá válik.
Ez a folyamat folyamatos alkalmazkodást követelt tőlünk. Például a rajt- és célterületet, a nézők mozgását, a közvetítés lefedettségét és a hegyvidéki hozzáférést nem különálló szervezési feladatokként, hanem egyetlen összehangolt rendszer részeiként kellett kezelnünk.
Az első év rendkívül intenzív volt, ugyanakkor a helyi szervezőbizottság és az érintett helyi szereplők is sokat tanultak arról, milyen feltételek szükségesek egy jelentős nemzetközi szabadtéri sportesemény lebonyolításához.
Ha valaki nemcsak versenyezni szeretne, hanem az országot is felfedezné, milyen terepfutóversenyeket, hegyvidéki régiókat vagy futóútvonalakat ajánlanál Muju mellett?
Azt mondanám nekik, hogy Korea sokkal változatosabb, mint amire az első látogatók többsége számít. Csedzsu szigete és a Hallasan egészen más, vulkanikus tájat kínál. A Seoraksan a látványos gránitcsúcsairól és technikás hegyi terepéről ismert, míg a Jirisan hosszabb, kiterjedtebb hegyi útvonalakat kínál. Még Szöult is hegyek veszik körül, így Ázsia egyik legnagyobb városa mellett is könnyen elérhetők a terepfutóútvonalak.
A versenyek közül a Trans Jeju by UTMB valószínűleg a legismertebb nemzetközi esemény. A Muju környéki versenytől eltérő élményt kínál, hiszen Csedzsu vulkanikus tájain és a Hallasan Nemzeti Park területén vezet keresztül. A Seoul100K, a Korea50K és a Jangsu Trail Race szintén a koreai terepfutás különböző arcait mutatja meg.
Azt tanácsolnám, hogy senki ne gondoljon Koreára egyetlen jellegzetes hegyvidéki környezetként. Az ország földrajzilag viszonylag kicsi, de az egyes régiók meglepően eltérő karakterrel rendelkeznek.
