Volt, aki Crocsban futott 2:30-as maratont, volt, aki ananásszal a fején teljesítette a 42,195 kilométert, a Budapest Maratonon pedig Rubik-kocka, Pikachu, sárgarépa és egy király is rajthoz állt. A hosszú távú futás legjobb része sokszor nem az élmezőny, hanem az, aki a mezőny közepén egy tehénjelmezben próbálja tartani a tempót.
A maraton alapvetően komoly műfaj. Edzéstervek, frissítési stratégia, szénhidrátfeltöltés és hetekig tartó hosszú futások vezetnek el a rajtvonalig. Aztán a rajtnál megjelenik egy Pikachu, mellette egy Rubik-kocka, és a komolyság egy pillanat alatt kicsit átalakul.
A Budapest Maraton vasárnapi mezőnyében a jelmezesek idén is gondoskodtak arról, hogy a nézők ne csak az órát figyeljék. A Rubik-kockának öltözött futó hat színnel és elég sok sarokkal vágott neki a távnak, ami egy ilyen ruhában a futásnál nem a legaerodinamikusabb megoldás.
A Pikachu sárga volt, vidám és gyors, a király pedig koronával a fején teljesítette a távot, ami ugyan nem tűnik nagy súlynak, de a 30. kilométer környékén az ember a saját fejét is nehéznek érzi. Hogy a korona hányszor csúszott félre menet közben, arról nincs hivatalos statisztika. Budapesten tehát volt katica, tűzoltó, sárgarépa, télapó, de furcsa jelmezes teljesítmények két héttel korábban a Berlin maratonon is születtek.
Crocs, ananász, tehén
A Berlin Maraton közel 60 ezres mezőnyében idén is akadt néhány futó, akinek a 42,195 kilométer önmagában kevés volt. Iskander Yadgarov például sárga Crocsban állt rajthoz. A 35 éves orosz futó 2:30:03 alatt ért célba, ami 3:33-as átlagtempót jelent kilométerenként. A beszámolók szerint ezzel a 305. helyen végzett.
Az eredmény persze nem a semmiből jött. Yadgarov 2025-ben a valenciai félmaratont is Crocsban futotta, akkor 1:09:08-at ért el. Berlinbe tehát már tudatos rekordkísérlettel érkezett, a lábán azzal a cipővel, amelyről a futóboltok eladói általában azt mondják, hogy a kertben nagyon praktikus.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindez jó alkalom arra, hogy a futók újragondolják a cipőválasztással kapcsolatos hosszas töprengéseiket. Az az évek óta tartó vita, hogy melyik karbonlemezes modell mennyivel gyorsabb, kapott egy újabb érvet a papucsok javára.
Moshe Lederfien neve sokaknak ismerős lehet, aki major maratonok világát. Ő az a futó, aki versenyekre ananásszal a fején indul, és Berlinben sem volt ez másképp. Lederfien korábban azt mondta, szeretné megnevettetni az embereket és közelebb hozni őket egymáshoz. Ennél szebb indoklást ananászos futásra nehéz lenne találni.
A gyakorlati kérdések persze felmerülnek. Hogyan marad egy ananász 42 kilométeren át a fejen? Mennyivel lesz nehezebb a 30. kilométernél? Mi történik, ha szembeszél van? Ezekre a kérdésekre minden futó a saját fantáziája szerint választ találhat, hivatalos magyarázatot egyelőre senki nem adott.
Pieric Brast teljesítménye külön kategória. A német futó építőmunkásnak öltözve vágott neki Berlinnek, és ha már így döntött, rögtön Guinness-rekordot is futott. A 3:59:09-es idővel több mint hat perccel javította meg az addigi csúcsot. Négy órán belül ért célba teljes építőmunkás-szerelésben, ami azt jelenti, hogy a műszak utáni gyors maraton nála nem vicc volt, hanem papírral igazolt tény.
A jelmezes futás egyik legnagyobb csapdája, hogy a rajtnál még minden jó ötletnek tűnik. Az első kilométereken a nézők kiabálnak, fotóznak, mindenki mosolyog. A maraton vége felé viszont egy rosszul álló varrás is idegesítő tud lenni, egy apró vízhólyag pedig átírhatja az egész versenyt. Aki hosszú órákra beöltözik, annak a ruha nemcsak látványelem, hanem versenytárs is.
Berlinben a mezőny színes részéhez tartozott még a SpongyaBob, a teljes tűzoltófelszerelés, a balettszoknya, a napraforgó és a Mario Kartnak öltözött páros is. Marie például tehénjelmezben futotta a harmadik maratonját. Amikor megkérdezték, miért éppen tehénnek öltözött, különösebb történetet nem mesélt mögé, egyszerűen szereti a teheneket. A gyerekek az útvonal mellett állítólag imádták.
Ez a válasz tulajdonképpen minden jelmezes futó közös nevezője. Nem kell hozzá filozófia. Valaki szereti a teheneket, valaki az ananászt, valaki a Rubik-kockát, és ha ezt maratonon is meg lehet mutatni, akkor miért ne.
Mire érdemes figyelni jelmezben futáskor
Aki a Budapest vagy a Berlin példáján felbuzdulva jelmezben indulna egy maratonon, annak néhány dolgot érdemes végiggondolnia. A ruhát hosszú edzésen is ki kell próbálni, mert a kényelmetlen anyag és a rosszul álló varrás a 20. kilométer után már komoly ellenfél. A bőrdörzsölés elleni kenőcs jó barát, a szellős anyag még jobb.
A kiegészítők, vagyis a korona, az ananász vagy a fülek rögzítése szintén fontos, főleg ha szél fúj. Érdemes előre megnézni a versenykiírást is, mert egyes versenyeken a nagyobb jelmezekre vonatkozó szabályok eltérhetnek.
A legfontosabb talán mégis az, hogy a jelmez nem helyettesíti az edzést. Yadgarov Crocsban futott 2:30-at, de nem azért, mert a papucs varázslatos, hanem mert közben nagyon gyors futó.
Egy maraton mindenkinek mást jelent
Van, aki élete első 42 kilométerére készül, más egyéni csúcsot szeretne, van, aki a dobogóért fut, és olyan is, aki kitalál magának valami egészen őrült kihívást. A maratoni mezőny pontosan attól jó, hogy mindegyikből jut egy kicsi.
Chicagóban olyan futó is rajthoz állt, akinek az öltözéke nem jelmez, hanem vallási viselet. Safia Massoud egyiptomi származású, New Yorkban élő amatőr futó abayában és nikábban teljesítette a maratont. Vasárnap a Charity Right és a Muslim Runners színeiben vágott neki a 42,195 kilométernek, hogy adományokat gyűjtsön a gyermekkori éhezés elleni küzdelemhez.
A verseny előtt arról írt, különleges lehetőség számára, hogy a futást és a gyermekek megsegítését összekapcsolhatja, mérföldről mérföldre, étkezésről étkezésre. A célba érkezés után arról számolt be, hogy a forró időjárás ellenére egyéni csúcsot futott, a támogatásért pedig családjának és barátainak mondott köszönetet.
Az ő története arra emlékeztet, hogy a maratonon nem mindenki ugyanazért fut, de a rajtvonal mindenki előtt nyitva áll.
