Dalos Máté egyedüli magyarként állt rajthoz a Golden Trail World Series ausztriai állomásán, a Pitz Alpine Glacier Trailen, egy olyan mezőnyben, amely felér a terepfutó világbajnoksággal. A pálya sem kegyelmezett: 30% feletti emelkedők, tűző nap, hőség, állandó ritmusváltások és egy egészségügyi probléma is próbára tette a magyar futót, akinek nem ez volt élete legkönnyebb futása, de a nehézségek ellenére a maximumot hozta ki magából.
Alig pár nappal később már a Szavanna Trailre készül, a Salomon Golden Ticket sorozat éllovasaként, és arról is beszélgettünk Dalos Mátéval, hogy milyen tanulságokkal tért haza a GTWS-versenyről.
Múlt hét végén egyedüli magyarként indultál a Salomon Golden Trail World Series Pitz Alpine Glacier Trail állomásán! Néhány nap távlatából hogyan értékeled a versenyt, mennyire vagy elégedett a futásoddal?
Kellett egy kis idő, hogy átértékeljem. Jó felkészüléssel fordultam rá a verseny előtti pihenőre, de pont a verseny előtt egy bélrendszeri fertőzést összeszedtem, ami megpecsételte a versenyemet. Szerettem volna flowban suhanni, de sajnos így egy nagyon nehéz és küzdelmes futás várt rám. Pár nap távlatából azonban büszke vagyok arra, hogy a körülményekhez képest a maximumot kihoztam a versenyemből, még ha ez most szenvedéssel járt is.
Milyen élmény volt a Golden Trail World Series világklasszis mezőnyében rajthoz állni? Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, hogy most tényleg a sportág legjobbjaival versenyzel?
Hihetetlen élmény volt. Már a rajtlistát átnézve olyan érzésem volt, hogy ez egy VB top 50-es mezőny is lehetne. Nagy megtiszteltetés, hogy odaállhattam velük a rajtvonalhoz, és persze motiváló is. A verseny napján már érezni lehetett a közönség lelkesedésén, hogy ez egy elit mezőny brutálisan erős versenye lesz. Átjárt ez az érzés egészen a rajt pillanatáig, ahonnan kezdve már csak befelé figyeltem. Érdekes azonban, hogy a verseny után az elit mezőny gyorsan eltűnt, ugyanis mindenki megkezdte olyan hamar a regenerációs rutinját, amilyen hamar csak tudta, így közvetlenül a verseny után nem volt olyan különleges hangulat.
A pálya a videók alapján eléggé technikás és gyors volt, élesben is így érezted? Volt olyan szakasza, amit különösen élveztél, vagy ami nagyon megdolgoztatott?
Sajnos az élvezet most kimaradt, de a folyamatos ritmusváltások és változatos technikás talaj folyamatos kihívást jelentett. Számomra a legnehezebb rész a két brutális emelkedő volt (30% felettiek néhol), amelyek általában az erősségeim szoktak lenni. Most azonban nem tudtam kifutni ezeket, így át kellett állnom erőgyaloglásra, amelyre nem készültem külön, ezért a lábaimnak nem is tetszett ez a statikus lépcsőzésre hasonlító terhelés. Ezután már a ritmusváltások sem működtek úgy, ahogy azt gyakoroltam, így ez számomra megnehezítette a dinamikus futást. De nem mehetek el szó nélkül a magaslati körülmények és a hőség mellett sem, amelyek nagyon megnehezítették a mezőny dolgát.
Milyen tapasztalatokkal és tanulságokkal tértél haza? Inkább megerősített abban, hogy ott a helyed ezen a szinten, vagy inkább megmutatta, hogy miben kell még fejlődnöd?
Mindkettőt igaznak gondolom, mert ebben a futásban rengeteg idő maradt, meg se tudtam közelíteni azt a pulzustartományt, amelyben futnom kellett volna. Illetve az elmúlt időszakban a felkészülésem a gyors uphill versenyekre koncentrálódott, június közepe óta készülök a Golden Trail típusú versenyekre. Mindemellett rengeteg dologra rávilágított a verseny, hogy miben érdemes fejlődnöm, ha ilyen típusú versenyeken kiegyensúlyozottan szeretnék versenyezni.
Nagyon kevés idő telt el a Pitz Alpine Glacier Trail óta, hétvégén pedig már jön a Szavanna Trail. Hogyan sikerült regenerálódni, és milyen állapotban érzed most magad?
Szerencsére az egészségem is helyrejött, illetve keringésileg nem terhelt meg a verseny annyira. Izomzatilag remélem, kipihenem magam egy hét alatt, azért egy Prédikálószékes dombedzésre már futotta, úgyhogy
lelkileg is helyrerázódtam.
Jelenleg te vezeted a Salomon Golden Ticket magyar sorozatát. Ez jelent plusz nyomást a Szavanna Trail előtt, vagy inkább motivációként éled meg?
Nem érzem nyomásnak, sőt a GTWS futam után kifejezetten motiváltnak érzem magam.
Milyen versenyre számítasz a Szavanna Trailen? Lesz benned taktika, vagy úgy mész neki, hogy az első pillanattól kezdve a lehető legjobb eredményért futsz?
Gyors és nagyon meleg versenyre számítok, épp ezért igyekszem úgy taktikázni, hogy ne merítsen le teljesen a verseny, hogy tudjam folytatni a készülést a Golden Trail és Sky versenyre. Persze az, hogy milyen taktikával futok, nem csak rajtam fog múlni, hanem a mezőny többi indulóján is.
Ha sikerül megnyerned a Salomon Golden Ticket sorozatot, és kijutsz a Golden Trail World Series Grand Finale-ra Dél-Koreába, mit jelentene ez neked? Egy megvalósult álom lenne, vagy inkább egy újabb lépcsőfok a céljaid felé?
Ebben a pillanatban inkább lépcsőfoknak érzem, mert a jövőben szeretnék a Golden Trail World Series versenyekre készülni, de tudom, hogy még az út elején járok, ezért minden tapasztalatra szükségem van, hogy utána a megfelelő alapozást tudjam elvégezni. Emellett persze mérhetetlenül hálás leszek, hogy egy ilyen nagy versenyre a világ távoli szegletébe eljuthatok.
Ha minden a terveid szerint alakul, hogyan néz ki a programod a Muju Trailig? Tervezel még komolyabb versenyeket vagy edzőtábort a Grand Finale előtt?
A Skyrunning Világbajnokságra utazunk még a magyar csapattal La Gomera szigetére, ahol egy vertikál és egy sky versenyen állhatok majd rajthoz. Emellett a felkészülésen lesz a hangsúly a következő hetekben a Muju Trailre. Amennyiben flowban, élvezettel és könnyű lábakkal tudom teljesíteni ezeket a futásokat, az egy óriási siker lesz számomra.
