Aki használta már, az általában nagyon szereti, a terepfutók nagy része azonban inkább tartózkodással áll a futóbothoz. Van, aki felesleges plusz felszerelésnek tartja, más egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Pedig hosszabb terepversenyeken, komoly szintemelkedés mellett nagyon sokat tud segíteni – persze csak akkor, ha valóban megtanuljuk használni.
Ezt valószínűleg a gyártók is érzik, ezért általában olyan megoldások kifejlesztésére törekednek, amelyek megkönnyítik a bothasználatot. A LEKI esetében ez egy jellegzetes csuklópánt, ami az általam használt Ultratrail FX.One egyik kulcsfontosságú tartozéka is.
A Trigger Shark tényleg működik
A LEKI által alkalmazott Trigger Shark rendszer lényege rendkívül egyszerű: a csuklópánton található kis hurok akad be a bot tetején található zárszerkezetbe, ezáltal jó erőátvitelt biztosít anélkül, hogy folyamatosan szorítani kellene a markolatot.
Hosszabb emelkedőn ez sokkal többet jelent, mint elsőre gondolnánk. A futóbot egy idő után szinte magától mozog a kézzel együtt, nekem legalábbis elég hamar ösztönössé vált a használata. Szerintem kezdő bothasználóként is könnyű ráérezni a mozdulatra.
A hurok bepattintása akár menet közben is egyszerű, és a kioldáshoz is elegendő egyetlen mozdulat. A markolaton található gombbal oldjuk a kapcsolatot, a pánt pedig marad a kezünkön. Frissítőponton ez különösen praktikus, mert nem kell minden alkalommal kibújni belőle, majd újra felvenni.
A pánt elsőre kiválthat némi tartózkodást, de tépőzárral könnyen beállítható a megfelelő szorosság. Számomra még a legmelegebb napokon sem kellemetlen a viselete, és nem igazán zavar akkor sem, amikor gélt eszem vagy a telefonomért nyúlok. Sőt, még azt is sikerült megtanulnom, hogyan videózzak futás közben úgy, hogy közben ki sem akasztom a botot.
A markolat parafa érzetű felülete kellemes fogást biztosít, és ami terepen ennél is fontosabb, vizesen sem válik csúszóssá.
167 gramm, amit alig lehet érezni
Az Ultratrail FX.One teljes karbon konstrukciót kapott, a 120 centiméteres változat tömege mindössze 167 gramm botonként. Ez már az a súly, aminél az sem különösebben zavaró, ha éppen nem rakom el a botot, csak összecsukva az egyik kezemben viszem tovább.
A futóbot négy részre csukható össze, a 120 centiméteres változat ilyenkor nagyjából 36–37 centiméter hosszú, így tegezben, futómellényen vagy futóövön is könnyen elfér. A mérete viszont fix, ezért vásárlás előtt érdemes biztosnak lenni abban, hogy a megfelelő hosszúságot választjuk. Nincs lehetőség arra, hogy emelkedőn vagy lejtőn néhány centivel változtassunk rajta, mint egy teleszkópos túrabotnál.
Cserébe nagyon egyszerű a használata. Összecsukáskor egy gombnyomással oldható, kinyitáskor pedig az egyes szegmensek szinte maguktól a helyükre csúsznak. Ez versenyen kifejezetten jó tulajdonság. Ha egy hosszabb futható rész következik, pillanatok alatt össze lehet csukni, a következő meredek emelkedő előtt pedig ugyanilyen gyorsan újra használható.
A biztosítógomb azért meghálálja a gondoskodást. Sok terepen töltött idő után nálam előfordult, hogy kicsit nehezebben mozgott, de a bot tisztán tartásával és a gomb időnkénti kenésével ez könnyen megelőzhető.
Könnyű, de nem érződik törékenynek
A karbon futóbotoknál mindig ott van az emberben, hogy mi történik, amikor a bot hegye beszorul két kő közé, mi pedig már lépünk tovább. Nálam ez sem csak elméleti kérdés.
Jó pár alkalom volt már, amikor az Ultratrail FX.One ránézésre elég rémisztő mértékben meghajlott a kövek között, eddig azonban kiválóan bírta a gyűrődést. Ettől természetesen még nem törhetetlen, a karbon különösen az oldalirányú terhelést nem szereti, de a saját tapasztalatom alapján sokkal strapabíróbb, mint amilyennek a 167 grammos tömege alapján gondolnánk. Ugyanez igaz a karbidhegyre is. Annak ellenére sem látszik rajta komolyabb kopás, hogy viszonylag sokat használom sziklás terepen.
A futóbot előnye persze elsősorban az emelkedőkön jön ki. Meredek mászásnál a felsőtestet is be tudjuk vonni a munkába, ami egy hosszú, sok szintet tartalmazó verseny második felében már nagyon sokat számíthat. Én technikás lejtőkön is szeretem használni. Nem feltétlenül leszek gyorsabb tőle, de a két plusz támaszpont köves vagy csúszós terepen sokszor jól jön, főleg fáradt lábakkal.
Ehhez persze kell némi gyakorlás. Rosszul használva a bot ugyanúgy tud akadályozni, mint segíteni, de ha egyszer kialakul a megfelelő ritmus, egy idő után már nem kell gondolkodni azon, hová és mikor szúrjuk le.
Nem olcsó, de nem is alkalmi használatra készült
Az Ultratrail FX.One nem az olcsó futóbotok közé tartozik. Az ajánlott európai fogyasztói ára 180 euró körül van, itthon pedig jelenleg nagyjából 70 ezer forint körüli áron lehet hozzájutni egy párhoz.
Ez nyilván sok pénz. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy egy kifejezetten terepfutásra fejlesztett, nagyon könnyű karbon versenybotról beszélünk. Annak, aki évente kétszer vesz elő botot egy rövidebb terepversenyen, valószínűleg indokolatlan beruházás. Aki rendszeresen fut hegyekben, sok szintet gyűjt, vagy hosszabb ultrákon indul, annak már egészen más lehet a matek.
Technikai adatok
- HRC Max karbon konstrukció,
- négy szegmens,
- 16/14/14/14 mm-es csőátmérő,
- 110–135 cm között választható fix hossz,
- 167 g/db a 120 cm-es méretnél,
- kb. 36–37 cm-es összecsukott hossz,
- Trigger Shark rendszer,
- Shark Frame Strap Mesh csuklópánt,
- Push Button összecsukómechanika és karbid Trail Running Tip.
Összességében a LEKI Ultratrail FX.One bármely terepfutó hűséges társává válhat, ha elég nyitottsággal rendelkezik a futóbot használatához. Könnyű, gyorsan kezelhető és eddig nálam tartósnak is bizonyult.
Ami viszont számomra talán a legfontosabb, hogy használat közben nem kell vele különösebben foglalkoznom. Ha kell, pillanatok alatt kéznél van, ha nincs rá szükségem, gyorsan összecsukom. Nem kell erősen markolni, nem zavar evés közben, és még akkor sem érzem komoly tehernek, ha egyszerűen csak a kezemben viszem. Egy hosszú, szintes terepversenyen ennél sokkal többet nem is nagyon várok egy futóbottól.
