Thuróczy Bertalan orvosbiológiai mérnök, író és hosszútávfutó, akinek élete huszonegyéves korában, a rákdiagnózis pillanatában fordult meg végérvényesen. A betegséggel és a kemoterápiás kezelésekkel párhuzamosan folytatta tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, a felépülésében pedig kulcsszerepet játszott a futás, amely idővel életfilozófiává is nőtte ki magát számára.
Ma orvostechnikai eszközfejlesztéssel foglalkozik, saját ötlete alapján egy szenzorokkal felszerelt, mesterséges intelligenciával működő kesztyűn dolgozik, amely bizonyos perifériás rendellenességek megelőzésére született.
Tapasztalatait a Futni, hinni, élni című könyvében osztotta meg, amelyben a gyerekkorától a diagnózison át a gyógyulásig vezető utat dolgozza fel, középpontban a kitartás, a hit és az élni akarás erejével. A kötet azóta sokak számára vált iránytűvé, akik hasonló nehézségekkel néznek szembe, Berci pedig azóta is aktívan fut, versenyez, és a longevity-kutatás felé fordulva azt vizsgálja, mit jelent valóban egészségesen, hosszú távon élni.
Célja, hogy 100, sőt 120 évig éljen egészségben, ezt a törekvést második könyvében, a Super sapiensben is részletesen kibontja. Számára a futás a mai napig túlmutat a puszta sportteljesítményen, igazi tétje az, hogy a test és az elme képes túlnőni azon, amit egykor lehetetlennek gondoltunk.
Hogy áll most a felkészülésed, milyen szakaszban tartasz a Szavanna Trail óta?
A Szavanna Trail, ahogy a nevében is benne van, egy kifejezetten meleg és technikás verseny volt – már ami a frissítést illeti a 40+ fokos nyári melegben a terepen. Ez a felkészülési verseny remek visszajelzést adott az állóképességemről a nyári alapozás vége felé haladva, az őszi utcai félmaratoni versenyekre készülve. A verseny utáni regenerációt követően (pihenés, SUP-ozás, úszás, mobilizálás) már a specifikus gyorsító szakaszba léptem át: visszatértem a pályarésztávok időszakába, ahol most már a VO2max-os edzések vannak terítéken.
Mik a konkrét céljaid az őszi szezonra – van kitűzött verseny, vagy inkább formaépítés a következő nagy kihívásig?
A fókusz mindig a folyamatos, fenntartható formaépítésen van. Évről évre, szezonról szezonra. Számomra minden őszi verseny egyben ünneplés is: ünneplem az egészséges életvitelt a futás által. Konkrét versenyek is vannak tervben, persze: augusztus 29-én futottam a Generali Morning Run-on egy felmérő félmaratont a Wizz Air 21 km-es távja előtt. Az lesz az első nagy kihívás, amit szeretnék igazán megfutni, egyéni rekord közelébe kerülni, 75–76 perc körüli időeredményre számítok.
Később, ahogy bejönnek a hűvösebb őszi hetek, és tovább tudok gyorsulni a résztávos edzéseken és az edzőversenyeken, október–november magasságában próbálkoznék meg egy félmaratoni és/vagy 10 km-es egyéni rekord megdöntésével is. Előbbihez 74 perc elejét, utóbbihoz 34 perc elejét kellene futnom. De ha nem jön össze, akkor sincs gond –
elsődleges szempont az egészség.
A longevity-szemléleted szerint mennyi futás az, ami még egészséges, és honnan tudja valaki, hogy átlépte azt a határt, ahol a sport már inkább árt, mint használ?
A hosszú élet és a futás kapcsolata egy U-alakú görbét ír le. Az optimális tartomány a legtöbb egészségtudatos ember számára heti 2,5–5 óra, túlnyomórészt alacsony intenzitású (aerob Z2) mozgás, kiegészítve heti 1–2 rövidebb, magasabb intenzitású ingerrel és erősítéssel. A határátlépést szubjektíven érezzük is fáradtságként, de objektíven is figyelhetjük pl. okosóra vagy okosgyűrű alvásmonitorozása által: ha emelkedik az éjszakai nyugalmi pulzus, zuhan a HRV, és állandósul egyfajta fáradtságérzés, akkor kell beiktatni még több regenerációt.
Ilyenkor az úszás, a bringázás, a falmászás, jó idő esetén akár SUP-ozás is jó lehet, de akár mobilizáló, erősítő gyakorlatsorozattal is aktívan pihenhetünk. Nekem legalábbis ez vált be. De ezt ki kell tapasztalni, mert ahány futó, annyiféle élethelyzet, regenerációs képesség vagy valamilyen bevált praktika lehet. Akkor van baj, ha a regeneráció nem tudja lekövetni az edzésterhelést, mert akkor a futás az egészségmegőrzésből anti-longevity életmóddá válik, azaz
inkább az öregedést gyorsítjuk vele, mintsem hogy lassítanánk.
Van olyan edzéselv, amit hosszú távú egészség szempontjából soha nem hagysz ki – akár akkor is, ha rövid távon rontja a teljesítményed?
Van bizony, az edzéseim nagy része ilyen jellegű: nem félek lassan futni, és az edzéseim ~80%-át a 2-es zónában végzem (a maximális pulzus 60–70%-a közötti pulzustartományban) a mitokondriális egészség érdekében – és persze a megfelelő aerob alapok érdekében.
Mérnökként és kutatóként mi az a mérőszám vagy jelzés, amire a legjobban figyelsz, amikor eldöntöd, hogy pihenj vagy eddz?
Elsősorban az éjszakai szívfrekvencia-variabilitás (HRV) és az ébredési/nyugalmi pulzus trendjeit nézem a Garmin Forerunner 965 és az Oura Ring adataiból, kiegészítve a szubjektív érzettel és az alvásfázisok arányával (pl. mélyalvás hossza). Mérnöki szemmel a trend a lényeg, nem egy-egy elszigetelt nap: ha a HRV szignifikánsan a bázisértékem alá esik egymást követő napokon (ezt mutatja a kütyükhöz tartozó applikáció is), tehát a vegetatív idegrendszerem szimpatikus túlsúlyt jelez, akkor gondolkodás nélkül felülírom az edzéstervet aktív pihenésre vagy laza mobilizálásra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ilyenkor nem bízok az egómra, ami azt mondaná, hogy „toljuk tovább ezerrel, mintha nem lenne holnap”. Ilyenkor megállok egy kicsit, lelassítok, és azt sulykolom magamnak: „A mozgásban gazdag életmódot nem csak a következő hónapokban vagy években szeretném folytatni, hanem a következő évtizedekben. Hova rohanok? Mind ugyanoda tartunk. Lassítsunk egy kicsit. Ne felejtsük el élvezni az utat. Hisz
nem az ottlét, hanem az odaút, ami igazán számít.”
Sokan azt gondolják, a hosszútávfutás önmagában is a hosszú élet záloga – te, aki mélyen benne vagy a longevity-kutatásban, mit gondolsz, hol vannak ennek a határai?
A futás csodálatos eszköz például az inzulinérzékenység javítására, amely sokakat érint. De ugyanilyen jótékony hatással van a kardiovaszkuláris egészség javítására, a kognitív funkciók megőrzésére is.
A VO2max-érték az egyik legjobb paramétere annak, hogy vajon milyen hosszan élhetünk egészségben. De… a futás önmagában nem csodaszer, sőt, túlzásba víve inkább árt, mint használ: például a túlzott szívizom-terhelés vagy izomtömeg-vesztés miatt lehet akár anti-longevity hatású is, ha „túltoljuk”.
Drámaian és kissé kisarkítva fogalmazva: „kis adagban orvosság, nagy adagban méreg” is lehet. A futás mellett a valódi longevity életmódhoz elengedhetetlen a rezisztenciaedzés, amely az izomtömeg megőrzését is szolgálja (és a futómozgásunkon, ízületi egészségmegőrzésünkön is segít). Továbbá az egész futó-életmód több tényezőből áll, mintsem csak a futóedzésekből: a mobilizáló edzések, a megfelelő tápanyagbevitel, a minőségi alvás, és még sorolhatnám.
A futás a longevity kirakósának csak egy – bár kétségkívül meghatározó – darabja.
Ha valaki most kezdene el tudatosan, longevity-szemlélettel futni, mi lenne az első három dolog, amit tanácsolnál neki?
Először is, csak sétálj 15–20 percet. Aztán sétálj fél órát–órát. Majd sétálj emelkedőn, amennyi jól esik. Mellette erősíts, mobilizálj, hengerezz. Majd kezdj el kocogni, ha jól esik, nem fáj a térded, nem gyullad be az Achillesed, nem feszül meg a vádlid, és másnapra nem lesz kőkemény. Ha ezeket tapasztalod, ideje ismét a regenerációs praktikákhoz nyúlni: henger, mobility-gyakorlatok és a többi.
Mielőtt gyorsítanál sok-sok hét vagy akár hónapok alapozása után, építs sziklaszilárd aerob alapot Zóna 2 edzésekkel, azaz hosszú, lassú futásokkal, amikor még beszélgetni is tudnál közben. Ezt lehet bringával, úszással is színesíteni. A Zóna 2 aktivitás fejleszti a mitokondriális sűrűséget és a zsíroxidációt.
Másodszor pedig, ne hagyd el az erősítést és a mobilizáló gyakorlatokat sem, ha már egyre gyorsabban vagy egyre nagyobb távokat tudsz futni. Sőt, ekkor még nagyobb figyelmet szentelj a regenerációra. Lehet, hogy legalább annyit, mint a futásra. Hanem többet akár. A cél mindig évtizedes távlatban mérendő, ha longevity-szemléletmódban vizsgálódunk.
Nem heti vagy havi távlatban gondolkozunk. És nem is években. Évtizedekben.
Az izomtömeg és az ínszalagok egészségének fenntartása heti legalább 1–2 célzott erőnléti edzéssel az egészséges mozgásszervrendszer alapfeltétele 60–80–100 évesen is.
Harmadszor pedig: mérj, figyelj és regenerálódj. Tanuld meg olvasni a tested jelzéseit (akár viselhető szenzorokkal, akár belső tudatossággal), és soha ne az edzés volumenében, a lefutott kilométerekben, hanem az adaptáció és a minőségi regeneráció (alvás, táplálkozás, stresszkerülés vagy -menedzselés) egyensúlyában gondolkodj.
Van olyan kutatási vagy fejlesztési projekted, ami most a futásoddal párhuzamosan fut – és ha igen, hogyan hat egymásra a kettő?
Az elmúlt években orvosbiológiai mérnöki munkámban volt egy saját orvostechnikai eszközfejlesztésem, és a saját edzéseim során is tesztelek különböző bioszenzoros megoldásokat, visszacsatolásokat – például folyamatos szöveti glükózmonitorozást (CGM).
Ez a gyakorlati tapasztalat az elméleti háttér mögött.
Az elmúlt két évben viszont a fókusz inkább a PhD-kutatásomra összpontosul longevity és mesterséges intelligencia (AI) területén. Saját AI-coachokat építek például longevity-életmódra kihegyezve. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy rólam mindent tudó egészségügyi, személyre szabott tanácsadó lenne a zsebemben AI formájában. Nem GPT-ről, nem Gemini-ről, nem AI-chatbotokról van szó, hanem egy ún. „3. Agy” koncepcióról, ami a longevity és az AI keresztmetszetében álló fejlesztésem.
De ez már egy másik beszélgetés témája lesz, illetve a készülőben lévő Meta sapiens című kötetem központi eleme. Ez viszont még legalább 2 év, mire elkészül – addig is marad a Super sapiens.
