Az ultrafutás világában létezik egy sajátos műfaj, ahol a táv valójában másodlagos, és az idő veszi át az uralmat minden felett. Nem az számít, hány kilométer van a lábadban, csak az, hogy minden órában képes vagy-e újra rajthoz állni. Ugyanazon a pályán, ugyanabban a ritmusban, miközben a világ lassan szétesik körülötted. Ahogy telik az idő, körről körre az alvás hiánya elkezdi torzítani, a döntések egyszerűsödnek, és egy ponton már nem az a kérdés, hogy meddig tudsz futni, hanem az, hogy meddig tudsz egyáltalán visszatérni a rajtvonalra.
Kertész Ádámmal, a 1 Way Ticket Run 2026 – Backyard Ultra Tihany főszervezőjével beszélgettünk arról, hogy miért kell egyszer minden ultrafutónak kipróbálnia magát ebben a különleges műfajban.
A Backyard Ultra világa erről szól. Egyetlen, 6,706 kilométeres kör ismétlődik óráról órára, kompromisszum nélkül. Minden futó kap egy órát, hogy teljesítse a kört – a fennmaradó időt pihenéssel töltheti. Aztán pontosan az óra egészkor újra rajt. Nincs előre meghatározott cél, nincs fix táv, nincs „befejeztem”.
Csak addig tart, amíg van, aki képes újra és újra elindulni
A sajátossága a fizikai terhelésen túl abban rejlik igazán, hogy mi történik a körök között. A verseny egy kis helyen koncentrálódik, a mezőny nem szakad szét, mindig újra és újra összeér, majd szétoszlik. A futók egyszerre vannak jelen egy közösségi térben és egy nagyon személyes, belső folyamatban. Mindenkiben hasonló érzések vannak, a feladat pedig viszonylag egyszerű: futni, ameddig csak lehet. Nem kell sietni, van idő beszélgetni, enni, csendben ülni, újra kalkulálni, majd pár perccel később már újra ott állni a rajtzónában, mintha semmi sem történt volna – miközben közben folyamatosan minden megváltozik.
Ez a sajátos ritmus teszi a Backyard Ultrát az ultrafutás egyik legkülönösebb próbájává: a gyorsaság helyett itt a kitartásé a főszerep, és a végeredmény egy lassan közeledő döntéssorozat leképezése.
A tihanyi versenyen a Balaton-felvidék környezete adja a keretet ehhez az időn és állóképességen alapuló játékhoz. A szervező pedig nem kívülről érkezett: Kertész Ádám maga is rutinos ultrafutó, több Backyard-versenyt is teljesített, a tavalyi tihanyi versenyt megnyerte, idén pedig az NN Ultrabalaton #Projekt 418-on is rajthoz állt – vagyis pontosan ismeri azt a világot, amit most rendezőként újragondol.
És talán ez az, ami miatt a tihanyi futam különleges: ez egy olyan esemény, ahol a szervező és a futó ugyanabból a tapasztalatból beszél – abból, amit csak azok értenek igazán, akik már álltak ott a következő óra rajtjában úgy, hogy nem tudták, hány ilyen marad még.
Kipihented már az UB-t? Gondolom, mennyi időbe telt a teljes regeneráció?
Fizikai fáradtságnak már nyoma sincs, a fizikai energiaszintem helyreállt. A lábamat illetően viszont a teljes regeneráció még most is tart. A verseny után nagyjából három hétig volt begyulladva a lábam, most már finoman tudom terhelni. Igyekeztem ezt a sérülést tényleg komolyan venni.
Több Backyard versenyen is rajthoz álltál futóként. Mikor érezted először azt, hogy szervezőként is kipróbálnád magad ebben a műfajban?
Sosem voltak szervezői ambícióim. A legutóbbi (akkor még utolsónak hitt) tihanyi Backyardon viszont ugyanolyan áhítattal futottam, mint az azt megelőző két alkalommal. Egyre inkább csak az járt a fejemben, hogy ezt a versenyt vétek lenne elengedni. Körről körre erősödött bennem az érzés, hogy milyen mélyen kötődöm ehhez a formátumhoz és ehhez a helyszínhez. Így eldöntöttem, hogy ha senki nem viszi tovább, akkor bevállalom.
Futóként nem hiányzik a rajt? Van benned olyan érzés, hogy jó lenne most is ott állni a mezőnyben, nem pedig a szervezői oldalon?
Minden porcikám vágyik a rajtba. Idehaza még nagyon kevés Backyard Ultra verseny van, mindössze három. Az esztergomi „ütötte” a #Projekt418-at, ősszel pedig a csapatvilágbajnokság lesz egy időben a velencei tavi versennyel. Így Tihany lett volna az egyetlen, ahol rajthoz tudok állni versenyzőként, de máshogy hozta az élet.
Idén síppal a nyakamban állok a rajtnál, és nagyon féltékeny leszek mindenkire, aki futhat.
Mit érdemes tudni a pályáról és a környezetről, miért lesz különleges versenyhelyszín Tihany?
Tihany mindig is különleges, és szerintem ennek a helyszínnek nem kell megújulnia. Minden új ötlet, amit a versennyel kapcsolatban hozok, szigorúan a futókra koncentrál. A hely maga egy csoda, azon nem kell változtatni semmit. A dombok, a Belső-tó csendje, az állatvilág…
Hidegrázós, ahányszor csak belegondolok!
Mi az a pillanat vagy érzés, ami miatt szerinted egyszer mindenkinek ott kellene állnia egy következő óra rajtjánál?
Különösen szeretem az éjszakai köröket. A falu ilyenkor elcsendesedik, de néhány házból még akkor is kiállnak az erkélyre tapsolni. Ahogy fogy a mezőny, egyre több állat merészkedik elő a Belső-tó másik oldalánál, eléggé eggyé lehet válni a természettel. Idén azért is döntöttem úgy, hogy este induljon a verseny, hogy minél többen megtapasztalhassák ezt az érzést.
Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy testközelből megtapasztald a Backyard Ultra különleges világát, Kertész Ádám és a szervezőcsapat szeretettel vár a 1 Way Ticket Run 2026 – Backyard Ultra Tihany versenyen.
A rajt 2026. június 12-én, 20:00 órakor lesz a tihanyi Belső-tónál, a Kotyogós Kávéterasz versenyközpontjában.
Akár a saját határaidat szeretnéd feszegetni, akár első alkalommal kóstolnál bele a Backyard műfajába, Tihany tökéletes helyszín lehet ehhez a kalandhoz. További információkat a verseny Facebook eseményoldalán találsz, nevezni pedig az e-nevezés felületén lehet.
