Mi kell ahhoz, hogy valaki hat nap alatt több mint 1000 kilométert fusson? Megan Eckert Balatonfüreden átlépte ezt a történelmi határt, 1024,319 kilométerrel megdöntötte saját női világrekordját és az amerikai férfi csúcsot, valamint abszolútban is megnyerte a hatnapos ultrafutó-versenyt. Az amerikai ultrafutóval arról beszélgettünk, mi történik a testtel és a fejjel hat nap extrém terhelés után, és hol húzódhat az emberi teljesítőképesség határa.
Megan Eckert tavaly 970,685 kilométerrel állított fel hatnapos világrekordot Franciaországban. Egy évvel később Balatonfüreden már 1024,319 kilométerig jutott, ezzel megdöntötte saját női világcsúcsát, Joe Fejes amerikai férfi rekordját, és
abszolútban is megnyerte a hatnapos versenyt.
Több mint 1100 kört teljesített ugyanazon a 898 méteres pályán, miközben összesen körülbelül 30 órát töltött a pályán kívül. A 41 éves amerikai ultrafutóval arról beszélgettünk, mi történik a testtel és az elmével hat nap extrém terhelés után, hogyan lehet alvást beilleszteni egy ilyen versenybe, és miért válhat a monotonitás végül meditatív élménnyé.
Egy év alatt több mint 50 kilométerrel javított a világrekordon
Megan szerint minden verseny újabb tanulási lehetőség, még akkor is, ha az előző eredmény már világszínvonalú. A franciaországi rekord után is pontosan látta, hol maradt még fejlődési lehetőség.
„Minden verseny egy újabb tanulási lehetőség, és minden versenyből lehet fejlődni. Bár Franciaországban nagyon erős teljesítményt nyújtottam, még akkor is rengeteg olyan területet láttam, ahol javulhatok. Az elmúlt egy évben azon dolgoztam, hogy fizikailag és mentálisan is erősebb legyek, emellett pedig hatékonyabbá tettem a pihenés és a futás közötti átmeneteket” – nyilatkozta az ultrafutó, aki előtt Balatonfüreden két egészen konkrét cél is lebegett.
Saját női világrekordját akarta megdönteni, emellett Joe Fejes amerikai férfi hatnapos rekordját is megcélozta. Végül mindkettőt túlszárnyalta, sőt az egész verseny mezőnyét maga mögé utasította. A hatnapos ultrafutás közben azonban nem lehet folyamatosan a több mint ezer kilométeres célra gondolni.
Megan szerint a siker egyik kulcsa éppen az, hogy mindig a jelen pillanatra, azon belül is a következő körre koncentráljon. „Egy hatnapos versenyen elképesztően fontos, hogy mindig az adott pillanatban maradj. Bár a verseny előtt nyíltan beszéltem a nagy céljaimról, közben igyekeztem mindig csak az éppen előttem álló körre koncentrálni. Ezek a nagy célok szinte elérhetetlennek tűnnek egészen addig, amíg el nem éred, majd át nem léped az adott mérföldkövet” – fogalmazott Megan Eckert.
A világrekord után sem állt meg
A balatonfüredi verseny utolsó éjszakája különösen kemény szakaszt hozott. Megan egyre többször állt meg, gyalogolt, majd újra futni kezdett. Gyaloglás közben lépte át a korábbi világrekordját, később pedig az 1000 kilométeres álomhatárt is. A hatnapos futás ezen pontján már nem pusztán a lábak és az izmok teljesítőképessége számít. A versenyzőnek folyamatosan kezelnie kell a fájdalmat, a fáradtságot és a saját kételyeit is.
„Az utolsó éjszakán már gyakrabban kellett megállnom, mert a megtett táv egyre jobban megviselte a testemet. A gyaloglás egyébként is minden hatnapos verseny természetes része.
Ekkorra a fizikai és mentális képességeim határát feszegettem.
Sokszor megfordult a fejemben, hogy vajon egyáltalán elérhetők-e a kitűzött céljaim, és fenntartható-e az a tempó, amit megyek. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy túl kell jutnom ezeken a kételyeken, és egyszerűen tovább kell haladnom” – tekintett vissza az élményekre a futó. A végeredmény 1024,319 kilométer lett. Megan ezzel első nőként lépte át a hatnapos versenyeken az 1000 kilométeres határt.
Nem a gyorsaság a legnagyobb erőssége
Az eredményei alapján ma már nehéz lenne egyszerűen lassú ultrafutóként beszélni róla. 2026-ban 17:19-es idővel megnyerte a Vermont 100-at, majd harmadik lett a Cocodona 250-en. Mindezt még a balatonfüredi hatnapos verseny előtt. Megan mégis úgy gondolja, hogy a klasszikus értelemben vett gyorsaság nem az ő legfontosabb fegyvere.
„Egy erős mezőnyű 5 kilométeres versenyt valószínűleg nem én fogok megnyerni – főként azért, mert egyszerűen nem így szeretek futni. Viszont adjatok nekem egy hosszú távot vagy egy többnapos versenyt, és nagyon jól meg tudom találni azt a tempót, amelyet aztán végig fenn tudok tartani.”
Ez a képesség a hatnapos versenyeken különösen értékes. Itt nem egy gyors rajt vagy egy erős hajrá dönti el a végeredményt. A cél az, hogy a futó megtalálja azt a terhelést, amelyet órákon, napokon keresztül képes fenntartani.
Körülbelül 30 órát töltött a pályán kívül
Egy hatnapos verseny egyik legnehezebb stratégiai kérdése az alvás. A futónak egyszerre kell minél több kilométert teljesítenie, miközben a szervezetnek szüksége van regenerációra is.
Megan és csapata nagyjából 12 órás blokkokban gondolkodik. Balatonfüreden összesen körülbelül 30 órát töltött a pályán kívül. Ebben minden benne volt, az evéstől és zuhanyzástól az alvásig. „Ha egyáltalán nem kellene aludnom ezeken a versenyeken, annak örülnék a legjobban. De mivel szükségem van rá, kidolgoztunk egy rendszert, amelyben nagyjából
12 órás blokkokban dolgozunk.
Balatonfüreden összesen körülbelül 30 órát töltöttem a pályán kívül, ebben benne volt az evés, a zuhanyzás és az alvás is” – avatott be a részletekbe az ultrafutó, aki arról is beszél, hogy miként taktikáztak a segítőivel.
A döntés, hogy mikor érdemes újra elindulni, nem egy előre rögzített órarend szerint történik. A csapat folyamatosan figyeli Megan aktuális állapotát és tempóját. „Annak eldöntése, hogy mikor és mennyit aludjak, sokszor egyszerűen azon múlik, hogy az aktuális tempóm és erőkifejtésem közelebb visz-e a célomhoz, vagy inkább hátráltat. Ezeket a kérdéseket rendszeresen átbeszélem a csapatommal, nálunk ebből gyakran valóságos »alvási alkudozás« lesz” – mesélte.
Több mint 1100 kör egy 898 méteres pályán
Kívülről nézve talán a hatnapos ultrafutás egyik legnehezebben felfogható része a monotonitás. Balatonfüreden Megan több mint 1100 alkalommal futott végig ugyanazon a 898 méteres körön. Mégsem érzi unalmasnak ezt a versenyformát. Sőt, a sokadik száz kör után éppen a repetitív mozgás válik a teljesítés egyik sajátos erejévé.
„Maga a pálya valóban ismétlődik, de ami körülöttünk történik, az egyáltalán nem. Egy nagyon összetartó közösségben vagy, és közben látod az emberek mindennapi interakcióit. Ott vannak a szurkoló önkéntesek, a segítőcsapatok folyamatos sürgés-forgása, és azok a rövid találkozások, beszélgetések, amelyek a többi futóval történnek. Egyáltalán nem unalmas. Egy idő után szinte meditatív állapottá válik” – mondta Megan Eckert.
Mi a közös a backyard ultrában, a Badwaterben és a hatnapos versenyben?
Az ultrafutó az elmúlt években az ultrafutás rendkívül különböző műfajaiban bizonyított. Versenyzett backyard ultrán, teljesítette a Badwatert és a Cocodonát, megnyerte a Vermont 100-at, és közben a hatnapos versenyeken is a világ legjobbjai közé került. Ezek a versenyek egészen eltérő fizikai és mentális képességeket kívánnak. Megan szerint mégis van egy egyszerű közös pont. „Amikor versenyzem, mindig saját magammal versenyzem.
Olyan versenyeket és kihívásokat keresek, amelyek valóban érdekelnek.
Számomra a futásnak izgalmasnak és élvezetesnek kell lennie. Csak olyan versenyeket és terepeket választok, amelyek igazán vonzanak” – szögezte le a futó.
Ez a hozzáállás talán azt is megmagyarázza, miért tudott ennyire különböző ultraversenyeken magas szinten teljesíteni. Nem egyetlen versenytípusra építette fel a teljesítményét, a különböző kihívásokban mindig megtalálja azt a ritmust, amely a legjobban működik számára.
Tanárként is hasznosítja, amit az ultrafutás tanít
A több mint 1000 kilométeres hatnapos teljesítmény és a hétköznapi élet között Megan számára egy középiskolai tanári munka jelenti a kapcsolatot. A két világ első látásra távolinak tűnik egymástól, számára mégis jól megférnek egymás mellett.
„Imádom a civil munkámat, középiskolai tanárként dolgozom. A diákjaim rengeteg örömet adnak nekem, és nagyon szeretem figyelni, ahogy egymással kapcsolatba lépnek, tanulnak, és egyre többet fedeznek fel a világból.
A futás és a tanítás számomra kölcsönösen támogatja egymást.
Valamilyen értelemben egyik a másik miatt létezhet az életemben. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy képes vagyok egyensúlyt teremteni a kettő között” – vélekedett a futónő.
Új kérdéseket vet fel a női ultrafutásról
Az ultrafutásban egyre több olyan eredmény születik, amely árnyalja a női és férfi teljesítmények közötti különbségről alkotott korábbi képet. Balatonfüreden Megan Eckert nem egyszerűen a női mezőnyt nyerte meg. Több mint 80 kilométerrel előzte meg a legjobb férfi versenyzőt, és megdöntötte az amerikai férfi hatnapos rekordot is.
A többnapos versenyeken különösen érdekes lehet ez a kérdés, hiszen a gyorsaság mellett olyan tényezők is meghatározóvá válnak, mint a tempókontroll, a fáradtság kezelése, az alvás, a frissítés és a mentális állóképesség. Megan számára a válasz ennél sokkal egyszerűbb.
„Mindig megvan annak a lehetősége, hogy egy nő abszolút versenyt vagy rekordot nyerjen, ezt már idén is láthattuk. Soha ne becsüljétek alá a nőket és a futócipőjüket!” – hívta fel a figyelmet a futónő, akinek a balatonfüredi eredménye után egy újabb, korábban távolinak tűnő cél is elérhető közelségbe került. Az abszolút hatnapos világrekordhoz már csak körülbelül 23 kilométer választja el attól a 1024,319 kilométertől, amelyet Megan Eckert teljesített.
A kérdés így már nem az, hogy képes lehet-e egy nő megközelíteni a férfi rekordot. Sokkal inkább az, hogy mikor jöhet el az a pillanat, amikor egy nő lesz a hatnapos futás abszolút világcsúcstartója. Megan szerint ez biztosan megtörténik. „Valaki egészen biztosan meg fogja dönteni a jelenlegi férfi rekordot. Tudom, hogy
sok olyan ember van, akiben megvan ehhez a potenciál.
És én sem végeztem még ezzel a versenyformával. Úgyhogy ki tudja, mi minden lehetséges még a jövőben.”
