Eladta a kerékpárjait és a triatlonos felszerelését, mégis visszatért, hogy megszerezze a kvalifikációt a hawaii IRONMAN-világbajnokságra. Szollár Zsolt Vichyben 9:13:27-es idővel ért célba, és abszolút hatodik helyével kivívta a 2027-es világbajnoki indulás jogát.
A versenyzővel arról is beszélgettünk, hogy miként fér össze a heti húszórás edzésmunka a civil munkával és a magánélettel, mi hajtja a folyamatos fejlődés felé, és mi kell ahhoz, hogy valóban ott lehessen a világ legjobbjai között a rajtnál.
Közel húsz éve vagy jelen a versenysportban, a BMX és a hegyikerékpározás világából jutottál el a hosszútávú triatlonig. Hogyan alakult a sportolói pályafutásod, és mi az, ami ennyi év után is képes új célok felé hajtani?
A sport mindig meghatározó volt, csak a tanulmányaim és az éppen aktuális munkahelyeim, életcéljaim befolyásolták az edzésmennyiséget és a célok kitűzését. A kerékpáros válogatottság után az egyetemi tanulmányaim miatt az edzőtermekbe vonultam, CrossFit-versenyekre jártam hobbiszerűen, de eredményesen.
Pár év edzőterem után újra a szabadba vágytam, így hegyikerékpáros maratonokon és XCO- (olimpiai cross-) versenyeken vettem részt. Egyre jobban megtetszett az állóképességi sportok világa, de komolyabb célok nélkül.
Aztán a céltalan, bár eredményes sportversenyek után, az utolsó CrossFit-versenyem lezárultával gondoltam, csinálok egy IRONMAN-t. Saját kútfőből, több-kevesebb sikerrel készültem fel rá, ami 13 óra szenvedést hozott a pályán.
Később eddigi és egyetlen edzőmmel, Berkes Gáborral kezdtem tudatosan készülni a triatlonversenyekre. Mindig jól körülhatárolt, rövid távú és reális célokat kitűzve készültem, néha ezeket a célokat túlteljesítve. Így egyre jobban érdekelt és érdekel továbbra is a testem teljesítőképessége.
Egyetlen cél visz évről évre. Meddig tudom még gyorsítani, állóképesebbé tenni a testem a számomra rendelkezésre álló kereteken belül? Eddig évről évre sikeres ez a folyamat! Számomra is kicsit meglepő módon.
Tavaly az IRONMAN-távú országos bajnokságon abszolút harmadik lettél, majd úgy döntöttél, eladod a kerékpárodat és a felszerelésedet. Néhány hónappal később mégis elkezdted a felkészülést a hawaii kvalifikációra. Mi történt?
Aki a triatlont komolyan veszi, és nemzetközi vagy akár hazai léptékben is az élmezőnyhöz szeretne tartozni, annak rengeteg energiára, befektetett időre és türelemre van szüksége, és ez nemcsak a versenyző oldaláról igaz, hanem a barátok és a család oldaláról is. Nem szeretem, ha én vagyok a középpontban, és rólam szól minden, miattam kell áldozatokat hozni mindenkinek, miattam kell elnézőnek lenni.
A nyaralások, családi programok, a nyaralás időpontjainak megválasztása, az együtt töltött idő keretek közé szorítása is rólam szól, mert nekem épp versenyfelkészülésem van. Lehetne persze ilyenkor parkoltatni a sportot, de ha belevágok valamibe, azt százalékosan teszem. Így 365 napból 330 napot a következő versenycéljaim hajszolásával töltök.
További tényezők a kedvezőtlen körülmények, amelyek körülvesznek a heti akár 20 óra edzés közben. A közutak állapota, az autósok kerékpárosokkal szemben tanúsított viselkedése, a munkámban való megfelelés igénye, a sporton kívüli életben való fejlődés fenntartása. Ezek mind arra késztetnek, hogy 100 fokon égjek napról napra, ami mentálisan és fizikálisan is megterhelő. Ha őszinte akarok lenni, ez nem is lehetséges.
Aztán amikor több barátom is megkérdőjelezte a versenysport abbahagyásáról szóló döntésemet, és láttam, hogy számításaim szerint nálam lassabb emberek is kijutottak Hawaiira, eldöntöttem: megpróbálok még egy fokot emelni a saját terhelésemen, mindent felteszek erre a kvalifikációra.
Lássuk, elég elhatározott vagyok-e, és tudom-e vállalni a saját magam által felállított próbatételeket, hogy maximálisan nyugodt lelkiismerettel állhassak oda a rajtvonalhoz a kvalifikáció megszerzéséért. Ha sikerül, ha nem. Nem kis próbatételeket szoktam magamnak állítani. Végül, de nem utolsósorban, a sportban való fejlődéshez szükséges anyagi ráfordítás is említhető.
A franciaországi Vichyben 9:13:27-es idővel az abszolút hatodik helyen végeztél, és megszerezted az indulási jogot a 2027-es hawaii IRONMAN-világbajnokságra. Hogyan élted meg ezt a versenyt, és mit jelent számodra ez az eredmény?
Életem formájában voltam, rettentően magabiztosan versenyeztem, rám abszolút nem jellemző módon. Aki teljes távot csinál, csak akkor lehet biztos a célba érkezésben, ha áthaladt a célvonalon.
Mégis úgy éreztem, én mindent beleraktam, amit tudtam, nyugodt lelkiismerettel vágtam neki a napnak, és ennek megfelelően működött is a szervezetem. Természetesen volt olyan mélypont a futás 30., majd 35. kilométere körül, amikor elég mélyen voltam, de a magabiztosságom, hogy beérek egy jó eredménnyel, nem múlt el.
Ha kell, négykézláb is beviszem magam. Ahogy tettem a legelső IRONMAN-teljesítésemkor. Az eredmény hatalmas elégtétel számomra. Senki más véleménye nem igazán releváns számomra.
A sportágon kívülálló személyek általában nem tudják felfogni, milyen munkával jár ez. Sok esetben a sportban szereplők sem, hiszen mindannyian mások vagyunk. Nekem zéró állóképességisport-múlttal ez hatalmas elégedettséget jelent, és rengeteg munkával járt.
Viszont kár lenne elhallgatni, hogy ez az eredmény egyúttal kényelmetlen helyzetbe is sodort, hiszen a vb-részvétel többmilliós anyagi ráfordítást igényel, ami szponzorok nélkül nem fog sikerülni. Így a pihenőidőszakom a támogatók felkereséséről fog szólni.
Alig két hónappal később Porečben a féltávú világbajnokságra is kvalifikáltad magad, mégis csalódottságról írtál a korosztályos negyedik helyezésed után. Hogyan értékeled most ezt a versenyt, és mennyire tudsz örülni egy olyan eredménynek, amely nem teljesen felel meg az elvárásaidnak?
Pár nap eltelte után kicsit elfogadóbb vagyok magammal szemben. Túlságosan megszoktam a dobogós helyezéseket, beleestem abba a hibába, hogy túl keményen értékeltem magam, túl kritikus voltam a fizikumomat illetően. Az idei főverseny (Vichy) után a formám természetesen csökkenni kezdett, hiszen nem lehet fenntartani egy csúcsformát több hónapig. Ez az élet rendje.
Ennek ellenére olyan teljesítményt céloztam meg (itt jönnek az előbb említett próbatételek), amit közel csúcsformában, szezon elején, frissen tudtam nyújtani az országos bajnokságon. Sőt, kicsit jobb teljesítményt szerettem volna.
Ez az úszó- és kerékpáros szakaszon sikerült is, de a futáson végig szenvedtem, elmaradtam a céltempómtól. Egy-két éve elképzelhetetlen lett volna ilyen teljesítményt nyújtani szezon végén, most pedig csalódott voltam miatta. Kétélű dolog ez a folyamatos fejlődés.
A felkészülésed során heti tíz edzés és időnként húsz órát meghaladó edzésmunka is szerepelt a programodban. Mivel foglalkozol a sport mellett, hogyan néz ki egy átlagos napod, és miként tudod összeegyeztetni a munkát, a magánéletet és a versenysportot?
Mindkét diplomám közgazdasági diploma, viszont funkcionális edző vagyok egy saját edzőteremben, így az időbeosztást magam és persze a vendégeim szabják meg, akik nagyon támogatóak irányomban. Emellett online futó-, kerékpáros- és triatlonedzéseket tervezek amatőröknek, illetve utánpótlás-kerékpáros edzésekkel is foglalkozom.
Egy átlagos napon 7:00-kor kezdek dolgozni, és 11:30-ig dolgozom. Ezután egyből az egyik edzésem teljesítése következik, majd egy könnyed ebéd után a második edzés. 16–17 óra körül kezdem az edzőteremben a délutáni foglalkozásokat, amelyek 21:00 körül fejeződnek be.
A hosszú edzéseket olyan napokra időzítem, amikor délelőtt korábban fejezem be az edzőtermi munkát. Hétvégén a párommal töltöm a szabadidőmet, de ott is sokszor az online munkáról és az edzésről szól a hétvége egy jelentős része. Így már talán érthető, miért adtam el minden felszerelésemet.
Az elmúlt években országos bajnoki dobogós helyezéseket, győzelmeket és nemzetközi eredményeket szereztél. Miben fejlődtél a legtöbbet sportolóként, és hol látod jelenleg a saját teljesítőképességed határait?
Talán percekben kevésbé mérhető, de az úszásmennyiségemet 150%-kal növeltem idén, így sokkal stabilabban teljesítettem a vízben. A kerékpáros erőleadásom szinten tartása mellett a futásban tudtam még jelentősebben gyorsulni. Emellett minden évben új dolgokat tanulok a saját testem kiismeréséről, minden jelet, fájdalmat megtanultam kezelni, és ehhez igazítani az edzéseimet, amit fejlődésre váltottam.
Minden év végén közel maximumon van a saját teljesítőképességem, mégis minden következő évben rácáfolok erre. Az évről évre növekvő munkamennyiség mellett is tudtam fejlődni, így kíváncsi vagyok a továbbiakra! Saját edzőmként, ismerve magamat, látom, hogy főállású sportolóként számomra jelenleg elképzelhetetlen szintre lehetne jutni. De a sporton kívüli életben is szeretnék fejlődni.
Korábban már előfordult, hogy anyagi okok miatt nem vállaltál egy világbajnoki szereplést. Most a hawaii indulás költségeit nagyságrendileg ötmillió forintra becsülöd. Miből áll össze ez az összeg, és jelenleg milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy 2027 októberében ott lehess a rajtnál?
Igen, egy IRONMAN 70.3 vb-részvételt korábban visszautasítottam, illetve Porečben, ahol a 2027-es 70.3-as vb-re szereztem indulási jogot. Nem azért, mert nem szeretnék menni, hanem mert egy amatőr, közép-kelet-európai sportoló számára ez anyagilag kivitelezhetetlen. A költségek nagy része az utazásból (kerékpárszállítás, nagy bőrönd a rengeteg kerékpáros kiegészítő és sportruházat miatt), az autóbérlésből és a szállásból tevődik össze.
Hawaii a világ legnehezebb időjárási körülményeit tartogatja a versenyzőknek, ezért nem öt napra utazik ide az ember. Ha maximálisan alkalmazkodni szeretne a versenyző, hónapokban mérhető az ott-tartózkodás, de én szerényen, a tisztes helytállást szem előtt tartva, 10–14 nappal számolok. A második legnagyobb költség pedig maga a nevezés, ami 650 000 forint.
Emellett fontos megemlítenem, hogy a kijutás nemcsak az én érdemem. Ahogy említettem, minden körülöttem lévő ember hozzám alkalmazkodik az év 330 napján. Ezért annyival tartozom a páromnak, hogy őt is magammal viszem.
Egy ilyen szintű sportolói pályafutás mögött rengeteg munka, lemondás és személyes történet áll. Mit gondolsz, mit képviselsz sportolóként, és milyen értékeket szeretnél megmutatni azoknak, akik követik a pályafutásodat?
Ez a legfontosabb kérdés, hiszen a sportolói közösségimédia-felületeimmel nem magamat szeretném a középpontba állítani és saját eredményeimmel hivalkodni. Szeretném bemutatni azt a jellemfejlődést, gondolkodásmódot, amit a sportnak köszönhetek.
Emellett nem túlságosan kihangsúlyozva, de néha megemlítve, hogy egy nem túl szerencsés gyermekkorból milyen eredményeket lehet elérni kitartó, céltudatos munkával.
A hawaii világbajnokságra való felkészüléshez támogatókat is keresel. Milyen együttműködésekben gondolkodsz, és mit tudsz kínálni azoknak a vállalkozásoknak, márkáknak vagy magánszemélyeknek, akik szívesen állnának melléd?
Továbbra is azt az értéket szeretném képviselni, amit eddig is tettem az oldalaimon, ami úgy tűnik, egyre szimpatikusabb az emberek számára, hiszen számomra meglepő mértékben növekszik a követőim száma az elmúlt egy-két hónapban. Ezeken a felületeken valóban értékes közönséget érhet el az, akivel építő jellegű, hasznos tartalmat tudok készíteni.
A közösségimédia oldalaimon eddig is súlya volt a posztjaimnak, ezért úgy ismernek a követők, hogy ha ott valami megjelenik, annak valóban hasznos, informatív szerepe van. Ezért rászánják az idejüket, hogy elolvassák, megnézzék a tartalmat, és általában szimpatikusnak találják azt. Ezen felül ruházati és sportszerekhez kapcsolódó szponzori megjelenésekkel is jelen lehetek a nyomtatott és online sajtóban.
Úgy gondolom, elértem arra a szintre, hogy a versenyeken odafigyelnek rám a pálya szélén lévő szurkolók és a versenyszervezők médiafelelősei, ami pluszmegjelenést biztosít.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha most egy olyan cégvezető olvassa ezt az interjút, aki még nem ismer téged, de lehetősége lenne támogatni a hawaii szereplésedet, mit szeretnél, hogy tudjon rólad, és miért lenne érdemes csatlakoznia ehhez a történethez?
Nem szeretném sem többnek, sem kevesebbnek beállítani magam, mint ami a valóság. Egy egyszerű, de világos célokkal és az azokhoz vezető útitervvel rendelkező sportoló vagyok, aki nem az öncélú tevékenységet látja fontosnak, hanem egy értékalapú, motiváló személyiség szerepét tölti be a sportéletben.
A jelenlegi közösségimédia-zajban egyre inkább a valódi értéket és munkát képviselő, építő jellegű megjelenéssel lehet kitűnni a tömegből. Ezt a való életben is alkalmazom a felnőtt- és utánpótláskorú amatőrök, sportolók nevelésében, akiknek a szülei és saját elmondásuk alapján is példát mutatok.
Ha egy segítőkész személy el tudja képzelni, hogy részese tudna lenni egy olyan dolognak, ami nemcsak rólam, hanem egy picit a társadalom gondolkodásának megváltoztatásáról is szól, és ami a közösség javát szolgálja, örömmel venném az együttműködését!
