Lezajlott minden idők egyik legkeményebb ultrafutóversenye, a kaliforniai Badwater 135, ahol a dobogó harmadik fokán egy magyar futó, Bódis Tamás állt. A 37 éves hosszútávfutó 21 óra 34 perc 47 másodperces idővel ért célba a 217 kilométeres, „a világ legkeményebb futóversenyeként” emlegetett viadalon. A versenyen megdőlt a pályacsúcs is, amit korábban a japán Yoshihiko Ishikawa tartott 21 óra 33 perc 1 másodperccel, 2019 óta.
A versenyt az amerikai Max Jolliffe nyerte 20 óra 53 perc 41 másodperccel, a dobogó második fokára pedig egy hölgy futó, a spanyol Carmen Maria Perez állt fel, aki 21:05:32-t futott, és ezzel a női pályacsúcs is megdőlt, ami korábban Ashley Paulson nevéhez fűződött 21 óra 44 perc 35 másodperces idővel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Badwater története egészen 1974-ig nyúlik vissza, amikor Al Arnold és egy magyar származású fogorvos, Gábor Dávid próbálkozott elsőként a Halál-völgyből a Mount Whitney felé vezető úttal. Az első hivatalos versenyt 1987-ben rendezték öt indulóval, a mai formájában, komoly szponzorral pedig 1988 óta fut a viadal.
A táv és az útvonal 1990 óta változatlan: a rajt a tengerszint alatt 85 méterrel fekvő Badwater-medencéből indul, a cél pedig a Mount Whitney lábánál, 2530 méteres magasságban található Whitney Portalnál van, összesen mintegy 4450 méteres szintemelkedéssel, három hegyen át.
A versenyt évtizedek óta július közepén rendezik, amikor a Halál-völgyben napközben 45–50 fok is lehet, az aszfalt pedig akár 90–100 fokra is felforrósodik. Idén, 2026-ban a szervezők
a korábbi 48 óráról 45 órára szigorították a szintidőt is.
Magyarok a világ legkeményebb futóversenyén
Magyar futó nem most először bizonyított a versenyen. Kónya Ákos háromszor, 2006 és 2008 között is a dobogó második fokára állhatott, Pallos Judit pedig 2005-ben lett harmadik a női mezőnyben. Vajda Zoltán 2016-ban teljesítette sikeresen a távot, egy évvel később pedig Lubics Szilvia is célba ért, 36 óra 9 perc 12 másodperces idővel a negyedik helyen végzett a nők, összetettben pedig a 27. helyen a mezőny egészében.
Bódis idei formája egyáltalán nem volt véletlen. A háromszoros NN Ultrabalaton-győztes, 2019-es Spartathlon-győztes futó tavaly ősszel, a franciaországi 24 órás ultrafutó-világbajnokságon 279,78 kilométeres eredménnyel magyar csúcsot futott, áprilisban pedig két hét alatt két pályacsúcsot is összehozott: a Kassa–Miskolc 118 kilométeres versenyen 8 óra 45 perc 57 másodperccel, majd az Ultrabalaton 209 kilométeres távján 15 óra 44 perc 45 másodperccel.
Szigorú szabályok
Bódis Tamás a Badwaterre két héttel korábban kiutazott, hogy a szervezetét hozzászoktassa a Halál-völgy extrém hőségéhez, ez az akklimatizációs időszak pedig jelentősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy a verseny napján a legjobb formáját hozza.
A négyfős kísérőcsapat munkája legalább annyira meghatározó volt, mint maga a futás.
A Badwateren ugyanis a versenyzők önmagukról gondoskodnak, frissítőpont nincs, minden vizet, jeget és ellátmányt a kísérőknek kell biztosítaniuk egy követőautóból. Ehhez azonban rendkívül szigorú szabályokat kell betartani. Kötelező a láthatósági mellény viselése, az autóból a bal oldalon kiszállni tilos, ezt komoly büntetéssel sújtják, megálláskor kizárólag a vészvillogó használható, a kocsiból pedig semmit nem lehet közvetlenül átadni a futónak.
A kísérők a versenyzővel nem futhatnak együtt, és csak a kijelölt szakaszokon csatlakozhatnak hozzá. Mosdó is csak elvétve akad a pálya mentén, olykor 20–30 mérföldet is meg kell tenni a következőig, ezért illemhely hiányában a kísérőknek is kötelező a toalettzsák használata. Ezek a szabályok minden csapatra egyformán vonatkoznak, és a szervezők különösen szigorúan veszik a betartásukat.
Bódis Tamás Badwateren elért 3. helye minden idők egyik legnagyobb magyar ultrafutó-eredménye, amely méltó folytatása az elmúlt hónapok kivételes formájának.
