Vannak sportolók, akiknek a sikertörténete egyetlen versenyre épül, egyetlen látványos győzelemre, amely egy csapásra mindent megváltoztat. Barbora Bukovjan nem ilyen. A cseh terepfutó pályafutása apró lépések, kitartó munka és több szezonon átívelő fejlődés eredménye, amely mára odáig vezetett, hogy a világ legjobb terepfutói között versenyez a Golden Trail World Series mezőnyében.
Története azért is különleges, mert rácáfol arra a széles körben elterjedt hiedelemre, miszerint a terepfutás csúcsára csak azok juthatnak el, akik eleve hegyvidéki országban nőnek fel, ahol a magashegyi terep és a fejlett infrastruktúra már gyerekkortól adott. Barbora Csehországból indult, ahol nincsenek extrém alpesi ösvények, nincsenek kétezer méteres emelkedők, mégis ma már ott versenyez a mezőny élén Zegamában, a világbajnokságon és a legrangosabb nemzetközi viadalokon.
Aktív gyerekből világklasszis versenyző
Barbora Bukovjan Csehországban nőtt fel, és ahogy ő maga fogalmaz, mindig aktív gyerek volt. Kipróbálta a legkülönfélébb sportágakat, míg végül a futást választotta, ami eleinte nem az eredményekről szólt, csupán az örömről. „Csak élveztem, hogy a határaimat feszegetem, és megnézem, mire vagyok képes” – idézi fel a kezdeteket.
Idővel a futás egyre nagyobb helyet foglalt el az életében, és Barbora rájött, hogy igazán a fejlődés folyamatába szeretett bele. Ez a motiváció a mai napig hajtja: mint mondja, izgalommal tölti el a gondolat, hogy
mindig van egy következő szint, amit el lehet érni.
Hozzáállása kulcsfontosságú, ha meg akarjuk érteni, hogyan lehetséges, hogy egy olyan országból, ahol a terep messze nem kínál annyi lehetőséget, mint az Alpok vagy a Pireneusok árnyékában fekvő versenyzőknek, valaki mégis képes felküzdeni magát a világ élvonalába. A válasz nem egy csodareceptben rejlik: abban a fajta kitartó, mégis örömteli hozzáállásban rejlik, amit Barbora már gyerekkora óta hordoz magában.
Heti 120–150 kilométer, kreativitás és fegyelem
Barbora elmondása szerint jelenleg hetente 120–150 kilométert fut, a szezon adott szakaszától függően. Csehországban azonban nincsenek nagy hegyek a közelében, ezért – ahogy fogalmaz – kreatívnak kell lennie az edzéseivel. Rövidebb emelkedőket keres, futópados edzéseket iktat be, és igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésére álló terepből. Heti egy hosszú edzést, több rövidebb, de szintes futást és legalább két erősítő edzést is beiktat a sérülések megelőzése érdekében.
Külön figyelmet érdemel, hogy Barbora beszél a regeneráció szerepéről is. „Néhány évvel ezelőtt még azt hittem, hogy a fejlődés kizárólag a keményebb munkából fakad. Mára megtanultam, hogy a jó alvás, az elegendő táplálékbevitel és annak felismerése, mikor kell lassítani, ugyanolyan fontos része a fejlődésnek, mint maga az edzés.”
Munka, edzés, áldozatok
Barbora sikere a kitartásról is szól, sokáig ugyanis nemcsak versenyzőként élt, teljes állásban is dolgozott, egy Montessori iskolában pedagógiai asszisztensként, miközben nemzetközi versenyekre készült feszes időbeosztás mellett.
„Munka előtt edzettem, egész nap az iskolában dolgoztam, majd munka után újra edzettem. Ez a fajta időbeosztás kőkemény fegyelemre tanított, és anyagilag sem volt egyszerű az utam. A terepfutás olyan sportág, ahol kezdőként messze nem fedeznek mindent a versenyzők számára, így sokat fektetettem saját zsebből az utazásokba, a versenyzésbe és az edzésbe, mert hittem abban, hogy egyszer majd megtérül a befektetés.” Visszatekintve nem bánja ezeket az áldozatokat, mert – mint mondja – megtanították megbecsülni minden lehetőséget, amelyet ma kap.
Története azoknak is fontos üzenetet hordoz, akik Magyarországon vagy a környező régió más országaiban gondolkoznak azon, érdemes-e egyáltalán belevágni egy hasonló útba. Barbora esete azt bizonyítja, hogy a világszínvonal nem kizárólag azoknak adatik meg, akik kedvező körülmények között indulnak neki a pályafutásuknak.
Az igazi áttörés nem egyetlen pillanat volt.
Barbora Bujovjan áttörése sem egyetlen versenyhez köthető, elmondása szerint a 2021-es Ifjúsági Skyrunning-világbajnokság megnyerése volt az első pillanat, amikor ráébredt, hogy nemzetközi szinten is versenyképes. Ezt követte a thaiföldi világbajnokságon elért második helyezés, amely tovább növelte az önbizalmát.
„Azt gondolom, az igazi áttörés az elmúlt két szezonban zajlott le. A világbajnokságon elért 10. hely, a Golden Trail World Series döntőjében elért összesített 6. helyezés, majd a zegamai 7. hely, illetve az Európa-bajnokságon és a Québec Mega Trailen elért 4. helyezések kellettek ahhoz, hogy el merjem magamról mondani: most már nemcsak üldözöm a legjobbakat, valóban velük versenyzem egy szinten. Ez a felismerés jobban átformálta a gondolkodásmódom, mint bármelyik korábbi érem.”
Barbora Bukovjan azt is elárulja, a felkészülése nem lett keményebb, amikor bekerült a Golden Trail World Series mezőnyébe. „Már korábban is annyit edzettem, amennyit csak lehetett, miközben teljes munkaidőben dolgoztam. A valódi változás a részletekben rejlett, a regeneráció, a táplálkozás, az alvás, a tempóbeosztás és a versenystratégia mind sokkal tudatosabbá vált és mentálisan is átalakult a hozzáállásom.
Elengedtem azt, hogy a többi versenyzőt piedesztálra emeljem.
Persze csodálom őket, de amint elrajtol a mezőny, mindenkinek ugyanazokat a hegyeket kell megmásznia, és ugyanazokkal a kihívásokkal kell szembenéznie. Megtanultam, hogy a legjobb, amit tehetek, ha a saját versenyemre koncentrálok, nem másokra figyelek, önmagamat adom bele minden egyes futásba.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A nemzeti szintről a világklasszis mezőnybe lépve Barborát leginkább a mezőny professzionalizmusa lepte meg. „Online nézve a versenyeket a sebesség tűnik fel elsőre, de a legjobbakkal egy mezőnyben futva rájöttem, hogy minden apró részlet számít: hogyan készülnek fel, hogyan regenerálódnak, hogyan táplálkoznak, és hogyan tudnak évről évre kitartani a csúcson.”
Ezzel párhuzamosan pozitív meglepetésként érte, mennyire befogadó a terepfutó közösség. Bár egymás ellen versenyeznek, a sportolók valódi támogatást nyújtanak egymásnak, ami Barbora szerint az egyik legszerethetőbb vonása ennek a sportágnak és ahogy fogalmaz:
A nehéz versenyek azok, amelyekből a legtöbbet lehet tanulni.
Barbora Bukovjan karrierjében nem csak győzelmek szerepelnek. Voltak versenyei, ahol elrontotta a tempóbeosztást, ahol a táplálkozása nem volt megfelelő, vagy egyszerűen nem volt meg a lábában az, amit előzetesen várt magától. „Ezek a versenyek soha nem szórakoztatóak, de általában ezek segítik a legtöbbet a fejlődésben. A győzelem önbizalmat ad, ám a nehéz versenyek azok, amelyek kérdéseket kényszerítenek ki, tanulásra ösztönöznek, és végül erősebbé tesznek versenyzőként.”
Arra a kérdésre, hogy mi választja el azokat a sportolókat, akik ténylegesen áttörnek a csúcsra, azoktól, akik megrekednek egy bizonyos szinten, Barbora habozás nélkül a következetességet nevezi meg. „Szerintem mindenki tehetséges és keményen dolgozik magas szinten, azonban azok a sportolók fejlődnek folyamatosan, akik egészségesek maradnak, megbíznak a hosszú távú folyamatban, és nap mint nap kitartanak, még akkor is, amikor a fejlődés nem nyilvánvaló azonnal. Nincsenek rövidítések, csak hosszú évek jól meghozott apró döntései.”
Célok és tervek
A jelenlegi szezonban Barbora Bukovjan célja, hogy továbbra is bizonyítsa, valóban ott a helye a világ legjobb terepfutói között. „Szeretnék még jobb eredményeket elérni, ugyanakkor igyekszem nem túlzottan a helyezésekre koncentrálni, hiszen a terepfutásban rengeteg tényező befolyásolhatja a végeredményt. Ehelyett minden egyes verseny után jobb sportolóként szeretnék elindulni a rajtzónából, abban a meggyőződésben, hogy ha folyamatosan fejlődöm, az eredmények maguktól is jönni fognak.”
Talán a legfontosabb üzenete mégis azoknak szól, akik Közép- és Kelet-Európából álmodnak arról, hogy egyszer nemzetközi szinten versenyezzenek. Barbora szerint az, hogy valaki honnan indul, nem határozza meg, meddig juthat el. Ő maga Csehországból érkezett, és sokáig nem voltak meg azok a hegyei vagy erőforrásai, amelyekkel néhány versenytársa rendelkezett. Ez azonban, mint mondja, nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne behozni a hátrányt. Tanácsa egyszerű: „légy türelmes, maradj következetes, ne keress rövid távú eredményeket.
Fejlődj apránként, versenyezz, amikor csak lehetőséged van rá, és ne félj nagyot álmodni.
Hiszen soha nem tudhatod, hova vezet egy verseny, egy lehetőség vagy akár egy egész szezon.”
A Golden Trail World Series a legjobb ugródeszka
Barbora Bukovjan története élő bizonyíték arra, mekkora lehetőséget rejt magában a Golden Trail World Series, a terepfutás legrangosabb nemzetközi sorozata. A GTWS nem csupán egy versenynaptár, olyan sorozat, amely valódi esélyt ad a kevésbé hagyományos terepfutó nemzetekből érkező sportolóknak arra, hogy a világ legjobbjaival mérettessék meg magukat, és bekerüljenek abba a mezőnybe, amelyet korábban talán elérhetetlennek gondoltak. Barbora is ezen a sorozaton keresztül jutott el oda, hogy ma már nem az élmezőnyt üldözi hátulról: annak szerves részeként versenyez. Éppen ez az, ami miatt a régiónkból induló sportolók számára is reális célponttá válhat a nemzetközi élmezőny.
Van esély Magyarországról is
A Golden Trail World Series ezen felül nem csupán távoli álom marad a magyar terepfutók számára sem. Idén ugyanis Magyarországról is nyílik lehetőség kijutni a sorozat rangos, dél-koreai döntőjére, a Miju Trailre, mégpedig egy Salomon Golden Ticket révén. A jegyért augusztus 9-én, a Szavanna Trailen kell megküzdeni, ahol a legjobban teljesítő versenyző elnyerheti a lehetőséget, hogy ősszel Dél-Koreában, a világ legjobb terepfutóival azonos rajtvonalon álljon.
Barbora Bukovjan példája pontosan azt mutatja meg, mit jelenthet egy ilyen lehetőség egy elszánt versenyző számára. Nem a származási ország dönti el, meddig lehet eljutni: a kitartás, a szorgalom és az a fajta alázat számít, amellyel valaki képes évről évre, apró lépésekben fejlődni. A Szavanna Trail augusztus 9-i rajtja tehát nem csupán egy újabb hazai verseny lesz, valódi kapu, amelyen keresztül akár egy magyar versenyző is elindulhat azon az úton, amelyen Barbora Bukovjan is elindult néhány évvel ezelőtt Csehországból.
